A piemonti Real Collegio di Moncalieri tanulmányai befejezése után a fiatal Tesio nagyjából hat évig tartó világkörüli turnéra indult. Gyakran beszélt Kínáról, és azt állította, hogy ő lovagolt a pekingi derbyben. Gyakran mesélt Patagónián keresztüli útjairól is, olyan vidékeken át vándorolt, amelyeken még soha nem járt, hogy meglátogassa egyik tanárát, a csillagász, Francesco Denza atyát.
Hazatérve feleségül vette Lydia Fiori di Serramezzanát, és 1896-ban minden pénzét egy ménesbe fektette. A festői Maggiore-tó partján helyezkedő 19 hektáros Dormellót kedvező fekvése mérsékelt éghajlata miatt választották és 1898-ban vásárolták meg. Ez lett a tenyészbirodalom központja.
1911-ben nyerte első olasz derbíjét Guido Renivel.
1932-ben ismerkedett meg a neves borásszal, Mario Incisa della Rocchettával és feleségével, Clarice-szel. A korábban Tesio néven szereplő lovak innentől kezdve Tesio-Incisa néven futottak, később pedig a Dormello-Olgiata színeiben versenyeztek, amely név a két birtok neve, ahol lovaikat tartották.
Nearco vérét a lóversenyzés történetében számos fontos ló vérvonalában találhatjuk meg.
Ribot-ot viszont a világ legerősebb lovaként emlegetik, nagy légzőképességgel és kiváló temperamentumával. 16 versenyen maradt veretlen. Kétszer nyerte meg "a Kinge George-ot", valamint kétszer "az Arcot". Már Tesio nélkül.
"Tesio olyan lovat keresett, amely minden távon győzni tud. A keresés megkoronázása Ribot volt; azonban sajnos nem láthatta diadalát” - mondta Mario fia, Nicolò Incisa.
1999. július 26-án a Racing Postban, Tony Morris ezt írta róla: „Az 1956. évi Prix de l'Arc de Triomphe-ot mai napig a legerősebbnek tartják mind közül. Ribot kihívói között voltak Anglia, Franciaország, Írország és Amerika legjobb lovai […] De mindaz ellen a tehetség ellen, amivel ő rendelkezett nem volt ellenszer. Ribot úgy hagyta el riválisait a célegyenesben, mint egy puskából kilőtt golyó. Aznap sok jelenlévőnek az volt a benyomása, hogy az évszázad lovát látták. Ribot lett az a mérce, amelyhez a többi aspiránsnak meg kell méretnie magát."
Valószínűleg nincs olyan tulajdonos-tréner a világon, aki annyi klasszikus és nagy nemzetközi versenyt nyert mint Tesio.
Több, máig is alapműnek számító könyv szerzője.
Factfile a Racing Postból
Born Turin, January 17, 1869
Stud Razza Dormello (later Razza Dormello-Olgiata) founded 1898
First Italian Derby winner Guido Reni (1911)
Unbeaten champions Ribot (16 races), Nearco (14 races), Braque (12 races), Cavaliere D'Arpino (5 races)
Prix de l'Arc de Triomphe winner Ribot (1955, 1956)
King George VI and Queen Elizabeth Stakes winner Ribot (1956)
Grand Prix de Paris winner Nearco (1938)
Coronation Cup winner Apelle (1928)
Ascot Gold Cup winner Botticelli (1955)
Goodwood Cup winner Tenerani (1948)
Italian 2,000 Guineas, Derby & St Leger winners Niccolo Dell'Arca (1941), Botticelli (1954)
Italian Derby & St Leger winners Michelangelo (1921), Bellini (1940), Tenerani (1947), Daumier (1951), Braque (1957)
Quadruple Italian Classic winner Jacopa Del Sellaio (all except St Leger 1932)
Most notable wins in Italy 22 in Derby, 11 in Oaks, 18 in St Leger, 22 in Gran Premio di Milano
Grand Prix de Paris runner-up Donatello (1937)
Died Milan, May 1, 1954, aged 85
Képek: albatrozbloodstock.net, Racing Post, chavaliernet.wordpress.com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.