A Prix Maurice de Gheest kapcsán bemutatjuk a rekorder futtatót.

Mielőtt rátérnénk Pierre életére, fontos leszögezni, hogy az általunk minden idők legsikeresebb tulajdonosának titulált, Marcel Boussac-kal holtversenyben, 4-4 sikerrel csúcstartó ezen versenyben.

Mai főszereplőnk, Pierre Wertheimer 1888. január 8-án egy zsidó családba született Párizsban. Apja főleg a színházakban használt kozmetikai cégbirodalmat épített fel, amelyet Pierre és testvére 1917-ben vett át.

Ekkor már nős volt, mert 1910-ben feleségül vette Germaine Revel-t, egy tőzsdeügynök lányát.

1924-ben a lóverseny több szereplőjéhez is kötődő Coco Chanel megállapodott a Wertheimerrel és közösen alapították meg a Parfums Chanel vállalatot, amit ugye férfiolvasóinknak sem kell bemutatni. A parfümcég élete is meglehetősen kalandosra sikeredett a náci lefoglalástól kezdve egészen a későbbi visszaszolgáltatásig, de számunkra sokkal fontosabb Wertheimer úr a telivérsportban elfoglalt helye.

Főszereplőnk 1922-ben jegyezte első nagy győzelmeit, mert a későbbiekben a francia galoppsport halhatatlanjai közé sorolt Épinard, H. Eugene Leigh tréner irányításával négy nagydíjat is nyert azon évben. Külön öröm volt számára, hogy a kiváló telivér tenyésztője is ő maga volt.

1935-ben lett nemzetközileg is sikeres, hiszen Mesa magadta számára az angol 1000 Guineas első díját.

1949-ben következett be a nagy áttörés, amikor is a már 61 éves Wertheimer bizalmat szavazott a mindössze 24 esztendős Alec Head-nek, akit gondolom, egyetlen olvasónknak sem kell bemutatni. A francia lóverseny dinasztia fiatal üdvöskéje vezetésével Pierre a legsikeresebb futtatók közé került, hiszen 1955-ben Vimy elsőként a célban a King George VI and Queen Elizabeth Stakes-ben, majd egy évre rá Lavandin győzött a világ elsőszámú galoppfutamában. Mindkét kiválóságnak tenyésztője is volt egyben.

A cikkünk apropóját adó Prix Maurice de Gheest győztesei: Sonny Boy (1933), Djanet (1956), Midget (1957), Tomahawk (1959).

1969. április 24-én hunyt el, de halála után felesége is tovább öregbítette hírnevét és olyan versenyekben aratott remekbeszabott győzelmeket, mint pl. Prix ​​du Jockey Club (Roi Lear – 1973), Poule d’Essai des Poulains (Riverman – 1972) vagy éppenséggel a Prix ​​de la Forêt és a Prix ​​Jacques Le Marois a csodálatos Lyphard– dal szintén 1972-ben.

1911-ben született fia, Jacques hozzá hasonlóan eredményes tenyésztő és futtató (pl. 2x-es Arc-nyerő, ami szüleinek nem sikerült), hát még unokái, Alain és Gérard, akik tenyésztették és futtatták, minden idők egyik legnagyobb versenylovát, Goldikovát és még megannyi kiválóságot. Mai napig ők irányítják a Chanel céget és 68 és 70 milliárd eurós vagyonukkal 3. és 4. helyen állnak a leggazdagabb franciák listáján.

Fantasztikus család ugye?

Nyitókép: espncdn.com