Íme a világsztárral készült beszélgetésünk első része.
Alig egy héttel a vasárnapi nap előtt tudtuk meg biztosra, hogy Ahmad Budapestre érkezik. Magam már január óta tartom vele a kapcsolatot e-mailben. Nagyon szívélyesen azonnal belement, hogy interjút ad a Racing Portalnak. Az elmúlt években viszont Vonczem Gabriella olyan sokat segített nekünk a fordításoknál, hogy felajánlottam Gabinak, készítsünk egy közös interjút a Racing Portal és a Pegazus magazin számára. Gabi természetesen örömmel fogadta a felkérést, és ez volt az első alkalom, hogy közösen dolgoztunk. Ő is és én is írtunk kérdéseket, de semmiféle vita nem volt közöttünk ez ügyben. Mi nagy örömmel készítettük. Remélem Önök is élvezni fogják.
Mindenekelőtt gratulálni szeretnék, hiszen ma hat lovaglásból négy győzelmet aratott és két második helyezést szerzett.
Ahmad Ajtebi: Igen, nagyon boldog vagyok. Igazából a Hazafi Díj miatt jöttem, ahol a lovam jó formát futott, másodikak lettünk és csak egy jó ló tudott legyőzni minket.
Mire gondolt, amikor megtudta, hogy Magyarországon fog lovagolni?
Őszintén szólva eddig nem tudtam semmit sem Magyarországról, sem az itteni lóversenyről. Amikor azonban az egyik nagyon jó barátom, megkért, hogy jöjjek ide a Hazafi Díjban lovagolni Home Sweet Home-ot, akkor azt gondoltam, hogy miért ne?
Hallott-e már Overdose-ról, a magyar csodalóról?
Igen, igen. Két évvel ezelőtt volt, amikor Franciaországban futott. Ahogy látom ez nagyon fontos ló a magyaroknak. Önöknél a versenydíjak alacsonyak, kicsi a versenyüzem, de próbálnak működni és minél inkább próbálnak valamit jól csinálni, az annál inkább sikerülni fog. És ezt jó dolognak tartom.
Melyik volt ma a legjobb lovaglása?
Azt hiszem minden lovam jó volt, ahogy ezt az eredmények is mutatják.
Akkor miért rázta a fejét a célban rázta az első lovaglása után?
A lovam nagyon izzadt, ijedezett, nem akart kimenni a startgéphez. Igazából nem szerencsés, ha egy ló ennyire izzad, mert így akár 15 kilót is leadhat még a verseny előtt.
A viszonylag rövid versenypályafutása alatt már beutazta a fél világot és a számos pályán lovagolt. Melyik a kedvence, gondolom az otthoni, Meydan után?
Számomra nem a külsőségek számítanak. Azokat a pályákat a szeretem, amelyek tele vannak emberekkel, ahol úgy érzi magát a zsoké, mintha egy focimeccsen lenne egy tömött stadionban. Nekem az a fontos, hogy a nézők szeressék a lóversenyt. Az Önök pályával sincs igazából semmi gond. Nem rossz a pálya, a személyzet kedves, megvannak a szükséges szolgáltatások.
A megismert országokban bizonyára más és más a verseny és a tréningmódszerek is. Mik a tapasztalatai ezzel kapcsolatban?
A trénerek nagyjából mindenhol hasonlóak, ugyanazzal a céllal készítik fel a lovakat. Igazából a zsokék stílusa az, ami különbözik. Ez Anglia után Amerikában nagyon szembetűnő volt. Ezen kívül a versenyek tempója, a sebesség is eltérő, mert például Amerikában sokkal gyorsabban kezdenek, mint Európában, ahol több a taktikai verseny.
Személy szerint Önnek melyik stílus tetszik a legjobban?
A dél-afrikai, ami átmenet az angol és az amerikai között.
Mi a véleménye az ausztrál versenyekről, hiszen ott is eltöltött néhány hónapot?
Ott technikailag nagyon nehéz a versenyzés, mert sok a nagyon lassú verseny, amelyek csak utolsó 1200 méterre gyorsulnak fel, amikor már igazi sprintet futnak a lovak. Itt még a legjobb lovaknak is nehéz győzniük, sőt nem is mindig a legjobbak nyernek. Ezzel szemben Amerikában minden jó lónak megvan az esélye győzelemre. Mint ahogy a mai versenyeken is láthattuk, azok a lovak, amelyekkel nyertem, illetve jól szerepeltem az első vagy második favoritoknak számítottak, azaz a jó lovaknak reális esélyük nyílik a győzelemben. Ausztráliában viszont a nagyon lassú tempó miatt bármelyik ló nyerhet, nem jön ki mindig a lovak tudása közötti különbség.
A tél elejét Amerikában töltötte, majd Dubaiban versenyzett, most meg főként Newmarketben lovagol, de holnap lehet, hogy ismét egy másik európai ország felé kell indulnia. Hogyan bírja ezt a sok utazást?
Igen, a novemberi Breeders’ Cup után hat hetet Santa Anitában töltöttem és holnap utazom is vissza Angliába, mert Ascotban egy fontos versenyben lovagolok. (Egy Gr3-as versenyben lovagol saját istállójának (Mojave Moon) szerdán. – sa.) Az utazásokhoz már hozzászoktam, ilyen a zsokék élete.
Egyszer, amikor Olivier Peslier-vel erről a témáról beszélgettünk, ő egyszerűen azt válaszolta, hogy jókat alszik utazás közben.
Igen, ez a munkánk velejárója és nem szabad, hogy problémát okozzon. Oliveri Peslier-t egyébként nagyon kedvelem, jó lovas és jó barátságban vagyunk.
Kit tart a legjobb zsokénak?
Nem ismerek egyetlen legjobb zsokét sem. Szerintem minden zsokénak vannak erősségei, és én mindenkitől ezt a pluszt szeretném megtanulni és átvenni, a jövőben pedig ebből kialakítani a saját stílusomat. Ryan Moore-nak és Kieren Fallonnak például kiváló a taktikai érzéke, szeretnek a versenyben hátul maradni és utána a helyzetnek megfelelően reagálnak. Frankie (Dettori) és az amerikai zsokék többsége pedig inkább az élen szeretnek versenyezni. Ők nagyon jól érzik a tempót. Szerintem tehát a jó zsoké mindenkitől tanul valamit.
Vannak-e barátai a zsokék között?
Igen, persze.
Milyen a kapcsolata Frankie Dettorival?
Tavaly óta egy csapatba tartozunk. Igazából helyileg két istállóban vagyunk, a régi istállóban lovagol Frankie, én pedig az új részlegben dolgozok, így nem találkozunk minden nap. Néha munkában lovagolunk egymásnak, időnként felhívom őt, hogy melyik ló milyen a versenyben, vagy a munkában. A Godolphin nagy istálló, így az egyik zsoké Angliában versenyez, a másiknak pedig mondjuk Franciaországban, vagy valahol máshol van dolga.
Hogyan telnek a mindennapjai Newmarketben?
Ahmad Ajtebi: Minden reggel lovagolok munkában, ami teljesen természetes a számomra. Angliában minden nap vannak versenyek, így a reggeli munkák attól függenek, hogy délután milyen messzire kell mennem és, hogy mikor lovagolok. Előfordul ugyanis, hogy három, négy órát is utaznom kell. Tehát lelovagolok annyi lovat, amennyit a trénerem mond, majd beugrok az autómba és irány a verseny.
Vannak-e az istállóban olyan reményteljes háromévesek, akiktől jó futást várnak az angliai nagyversenyekben, az 1000 vagy a 2000 Guineas-ben, illetve a Derby-ben?
Lovagolok majd Guineas-ben az istállónknak, azonban ez a verseny nagyon nehéz lesz, nem tudnám megjósolni az esélyeinket. Nagyon jó telivérek érkeznek Írországból és Dunlopnak (egy másik angol tréner) is van egy jó lova. Igazából a nagyversenyekben, különösen Angliában nagyon nehéz előre megmondani, hogy ki fog nyerni, mivel a pálya minden nap változik. Például ma Angliában az első futamban még kemény pályán futottak a lovak, de hatodik futamra már puhára változott a talajon, mert eleredt az eső.
Visszatérve még Amerikára, mit gondol a két ottani szuperkancáról, Zenyattáról és Rachel Alexandráról?
Zenyatta csodálatos ló és volt szerencsém őt a Breeders’ Cup napján versenyben is látni. Nagyon jó dolognak tartom, hogy létezik két ilyen kiváló telivér. Nagyon örülök a sikerüknek, ugyanis mind a két ló apja a főnököm, vagyis sejk Mohammed fedezőménje, így ez még boldogabbá tesz. Amikor Zenyatta nyert, olyan volt, mintha a saját országomból származó ló nyert volna. Olyan lovak, mint ő, nagyon ritkán születnek, talán minden tíz vagy húsz évben. Zenyatta, Rachel Alexandra vagy Sea The Stars, olyanok mint Isten különleges ajándékai.
Eddigi karrierje talán legnagyobb sikere a Breeders’ Cup Juvenile-ben elért győzelme volt. Hogyan emlékszik vissza erre?
Igen. Ez nagy kihívást jelentett a számomra, mert nem ismertem jól az amerikai versenyzési stílust, a különböző technikákat, ráadásul ez volt életem első Group I-es versenye is. Gyönyörű emlék ez a verseny, habár nem volt könnyű, mert a start után elvesztettem az egyensúlyomat, majd sikerült jó pozíciót szereznem, de az egyenesben bezártak előttem, bele kellett fognom a lóba, kerülnöm kellett vele, azonban ez egy nagyon komoly ló, aki szereti a kihívásokat és megverte a legjobb amerikai kétéveseket.
A nagyversenyekben sokszor komoly nyomás nehezedik a zsokékra, hogyan tudja ezt a terhet elviselni?
Nem érzek semmilyen nyomást. Amikor egy állaton ülünk, az egész más, mintha például autót vezetnénk. Az állat pontosan érzi azt, amit én. Ha ideges leszek, a ló is az lesz. Egy profi zsoké ezt nem engedheti meg magának. Ha például kikapok egy versenyben, attól nem gurulhatok dühbe, mert még lehet, hogy van öt másik lovaglásom utána. Minden lónak meg kell adni a maximális esélyt, hogy a legjobban szerepelhessen, ehhez pedig nyugodtnak kell maradni.
Minden zsoké életében fontos kérdés a súly. Az Ön számára mennyire nehéz tartani az alig 50 kilót?
Szerencsére nem tartozom azokhoz a zsokékhoz, akiknek gondjai akadnak a súlyával. Persze ez sok lovasnak nehézséget jelent, de hála Istennek én könnyen kontrolálom tarom a súlyomat. Egyébként úszni szoktam kiegészítő sportként. Futni azt nem tudok, mert a térdemben három csavar van, mert egy versenyben háromszor leestem és meg kellett műteni. Ezen kívül otthon felállítottam egy mechanikus lovat is, amit szoktam gyakorolni.
Mennyire jelent nehézséget az Ön számára, hogy újabbnál újabb kultúrákba beilleszkedjen, legutóbb például Angliában?
Nem olyan nehéz. Én mindig megpróbálok barátságos lenni és mivel könnyen barátkozom, az megkönnyíti a helyzetemet is. Azt hiszem minden zsoké számára nagyon nehéz a kezdetekben, amikor egy új helyre került és még nem ismer senkit. Tehát nagyon fontos, hogy a zsokék között barátokra tegyenek szert, ez hozzátartozik igazából a lovasok életéhez.
Mit gondol, lovasként mik az erősségei és mi az, amin még javítani szeretne?
Azt hiszem, csak egyszerűen szerencsés vagyok, hogy a lovak szeretnek alattam menni. Ebben a sportban egyébként is nagy szükség van a szerencsére.
Fél évvel ezelőtt Kieren Fallon, a többszörös angol champion zsoké azt nyilatkozta, hogy a világon talán Newmarketben a legmagasabb az egy főre eső kábítószer mennyisége. Mennyire tapasztalja a drogproblémákat a zsokék között.
Azt hiszem, hogy ez nem csak a zsokék között probléma. A világon mindenhol vannak úgynevezett „jó” és „rossz” emberek. A „rosszakat” nagyon gyorsan és könnyen meg lehet találni, míg a jókra sokkal nehezebb rálelni, de ha őket választja az ember, akkor az élete helyes úton halad. Mindenkinek saját magának kell meghoznia ezt a döntést.
Hány versenyt nyert eddig, ha a mai négyet is beleszámoljuk?
Nem tudom pontosan, valamivel több, mint százat.
Melyik volt eddig a legjobb ló, amin ült?
Gladiatorus, akivel a Dubai Duty Free-t is megnyertem.
Mit csinál mostanában Gladiatorus?
Nem tudom, nem szoktam őt a reggeli munkákban lovagolni. Nagyon aranyos ló és jól dolgozik azzal a munkalovassal, akivel eddig is készült.
Mik a tervei a közeljövőben?
Azt szeretném, hogy továbbra is két lábban álljak a földön és minden ugyanolyan jól folytatódjon, ahogy eddig ment. Igazából, szeretnék szegényebb országokban is lovagolni, ahol a lóverseny és az országom nagykövete lehetek. Én nem a pénzért lovagolok. Nekem az okoz örömet, ha látom az országom zászlaját, amikor nyerek, és kedves emberekkel ismerkedhetek meg.
Úgy hallottam, hogy talán visszajön a Kincsem Parkba a Magyar Derby napján?
Ez is előfordulhat. Végül is egyszerűen ide lehet jutni, csak két óra repülővel. Meg kell néznem a programomat, és ha nincs más kötelezettségem, akkor szívesen.
Vonczem Gabriella – Sereg András (www.racingportal.hu)
Fotók: Patyus Ferenc, Losonczi Gábor