Barna András. Megpróbáljuk most kicsit az ő életét, pályafutását reflektorfénybe helyezni.

RP: Bandi bátyám.  A Vas József interjúban szó esett arról, hogy Tóth Pálnál együtt kezdték a szakmát. Hogyan emlékszik vissza ezekre az időkre?
Barna András: Nagyon jó szívvel. 1954-ben, amikor jelentkeztem a vállalathoz, a felvételi iroda előtt éppen összefutottam a Pali bácsival. Megkérdezte tőlem: felvételre vársz fiam? Igen -válaszoltam. Ha jön a főnök, Hegyi dr. mond neki, hogy a Tóth Pálnál fogsz kezdeni. Úgy is lett.

RP: Nem is ismerték egymást korábban?
BA: Nem. Akkor találkoztunk először. Soha nem feledem az első napomat, mikor beléptem az istállóba. Csincserák Károly volt az első lovas. Mikor ő meglátott odaszólt a mesternek: Mester hány kiló ez a srác? 48 vagyok – válaszoltam. Csincserák Tóth Pálhoz: Mester mit akar ezzel az ólommadárral?  Ő azokban az időkben könnyen lovagolt 46 kilót is. Nem sokára jött  azonban ’56 és a krekk zsokék többsége külföldre ment, így egyre több lovagláshoz jutottam.

RP: Önnél volt valami családi indíttatás, ami a lovak felé terelte?
BA: Mikor szüleim elé álltam azzal, hogy nem vettek fel a gyárba, mert akkor éppen nem volt tanuló felvétel, és a Lóverseny Vállalathoz léptem be, teljesen el voltak képedve. Anyám rosszul lett, hogy miért ide szerződtem. Apám azonban egy életen keresztül a lovakkal foglalkozott, hiszen fuvaros volt. Azt mondta anyámnak: Nem hogy boldog volnál, hogy a gyerek a lovak közelében fog dolgozni, amit én is nagyon szeretek.  Az első éveim azonban borzalmasak voltak, ugyanis az összes fiatal közül én voltam a legnehezebb. A derbynapon itt volt most a Földi Gyuri ő 38-at is képes volt lovagolni.

RP: 38 kilóval is futottak lovak?
BA: Ajjaj. 35 kiló volt a legkisebb súly és abból még levették az engedményt, tehát volt olyan verseny ahol a ló 31 és fél kilóval indult.

RP: 18 évesen (1957-ben) aratta első győzelmét. Emlékszik még Levendulára?
BA: Egy nagyon goromba ló volt velem szemben, de a Vas Jóskát valamiért szerette. 

 A képen Korvitál nyergében

RP: Milyen volt akkoriban a zsokék megítélése, ismertsége? Mai értelemben véve sztárok voltak, vagy akkor az Aranycsapat (vagy más) elnyomott mindenkit ismertségben? 
BA: Hogy őszintén megmondjam, a krekk zsokék nagy tiszteletnek örvendtek.

RP: …de pl. az újságok foglalkoztak a legjobb lovasokkal?
BA: Nem.  Csak a szaklapok. Ugyanúgy, mint manapság.

RP: 1961-ben már a csúcsra ért, hiszen Nemzeti Díjat és Derbyt nyert. Miért nem nyerte meg Frappáns a hármas koronát?
BA: Az Alagi díjat is csak azért nem nyerte meg, mert a Rigoletto (Kovács R. II.) nevű lóval kis híján felborítottak minket és fejhosszal kikaptunk. Megnyertük a Derbyt öt hosszal és a lovasok krémjébe kerültem. Még angol lapok is kértek tőlem interjút.  A ló azonban egy moszkvai futás előtt letört így nem tudott hármas koronát nyerni, és a Derby lett így pályafutása utolsó versenye.

RP: Már Szabó Tünde úszónő esetében is mindig foglalkoztatott a másodhegedűsök élete. Rokitno ebbe a szerepbe kényszerült Imperiál miatt. Beszéljünk róla kicsit.
BA: Nem üstökösként robban be. Futásról-futásra jött előre. Két hendikepet nyertem vele, majd jött a Derby. Imperiál-Rokitno-Pollux sorrendet tippeltem a derby előtt, és így is lett. Ezt követően Imperiált nem engedték futni a Kincsem Díjban, hogy a ló Európa-körútra megy. Rokitno-t vitték volna Imperiállal vezető lónak, de úgy összetörte magát a boxban, hogy vérzett a feje.  

Meggyógyult és indulni tudott a Kincsem Díjban a legjobb idősebb lovak ellen. A mesterem megadta az utasítást, de nekem eszembe sem volt azt betartani. A saját fejem után mentem. A start után élre álltam vele, és végig vezetve letett kézzel, könnyen nyertünk. A mesterem a győzelem ellenére nagyon mérges volt rám, mivel nem az ő elképzelései szerint lovagoltam. A St. Legerben szintén ott voltunk Imperiál mögött. Következett a Ménesek Nagydíja. Ott már súlyt kaptam az Imperiáltól. Igen ám, de akkor voltak még ezek az ügetőlovaglások. Az ügetőlovak nyereg alatt versenyeztek. Török Imre bácsi engem felkért, hogy a Németh Feri nem vállalhatja ezt Imperiál miatt, így legalább én lovagoljak. A nagy győzködés miatt elvállaltam a lovat.  Egy rettentő goromba ló volt. Jokernak hívták. Szakadó esőben a start után ugrott a lovam, amiért én elkezdtem feltartani. Igen, ám de a mögöttem haladók utolértek és szorítottak kifelé. A lényeg, hogy ne menjek a beton oszlopnak kiugrottam a nyeregből, de azért a ló a lapockájával én meg a térdemmel csapódtam neki. Felrepültem a levegőbe és a vizes salakra arccal estem le. Olyan súlyos baleset szenvedtem, hogy másfél évig voltam betegállományban. A ló (szerencsétlen) elpusztult, én pedig a balesetiből kijőve még majd egy évig mankóval jártam.
 
RP: Imperiál volt a legjobb ló tényleg, vagy esetleg más, aki sérülése miatt pl. nem lett, lehetett oly sikeres?
BA: Imperiál itthon veretlen volt. Kétségtelenül ő volt a legjobb ló. 

RP: 1966-ban Kovács Mártonhoz szerződött. Miért igazolt el Tóth Páltól?
BA: Nem szeretném ezt már bolygatni. Pali bácsi abrakmesterével, Kiss Józseffel 1965-ben összekülönböztem.

RP: Mikor lovagolt először külföldön és hol?
BA: 1966-ban, Bécsben. Gutai lovát, talán az Impalát. Életemben ott lovagoltam a legkisebb súllyal, 48 kilóval. Hála istennek sikerült az osztrákok legjobb lovát megvernünk. Ők az osztrák Imperiálnak tartották azt. Szenzációs napot zártunk, hiszen ahol futott lovunk, ott mindig győztünk. Öt alkalommal, azaz öt győzelmet arattunk. Az Austria-Preisben ráadásul 2 magyar ló küzdött a győzelemért. Én ott negyedik lettem Librettóval.

RP: ’76-ban már nyeregetett Jugoszláviában. Kérem, mondjon valamit ezekről az időkről.
BA: Én már 1969-ben oda kerültem. Ott volt egy szenzációs lovam. Casanovának hívták és minden távon pályarekordban nyertünk. Ez négy futást jelentett. Nagyon szerettek engem ott. Vegyes versenynapok voltak, azaz ügető és galopp felváltva, de a versenyek rengeteg néző előtt zajlottak. A fogadásról nem tudok mit mondani, mert az sosem érdekelt engem. A kollégákkal viszont remekül kijöttünk és nagyon megkedveltük egymást. 

RP: Tudja hány győzelemmel zárta zsoképályafutását?
BA: A külföldiekkel együtt 300 felett. (Itthon 288-sa.)

RP: Mennyire fájt az önnek, hogy rögtön karrierje első éveiben derbyt nyert, majd utána ez többé nem sikerült? 
BA: Hogy őszintén válaszoljak erre a kérdésre, sajnos azok a lovak, amelyeket a derbyben lovagoltam volna, azok közül sok addigra letört, de sok-sok más siker talán kárpótolt az elszalasztott derbykért.

RP: 1981-ben váltott. Leszállt a nyeregből és idomár lett. Mit tart a legnagyobb idomári sikerének?
BA: Két nagy évem volt. Amikor Retorzióval szinte majdnem mindent megnyertünk….

RP:…de pont a derbyt nem!
BA: Igen, sajnos. Azokban az években háromszor is futottak derbyben a lovaim. Mindig negyedikek lettek. A (nyitóképen látható) Retorzió egy év alatt hat nagy versenyt nyert, de az a szomorú az egészben, hogy első startjára azokat a lovakat verte, akik végül a derby győzelemért küzdöttek. Viszont az a két ló letört a derby után és soha többé nem futottak. 

RP: Melyik volt a másik nagy év?
BA: A másik viszont az volt, mikor Cardinallal megnyertük a derbyt.

RP: Idomárként melyik lovast ültette leginkább? Kinek a stílusa tetszett önnek leginkább?
BA: Ezt kár is mondanom, mert felesleges. Nekem a Kállai sokat lovagolt. Neki utasítást nem kellett adnom soha.

RP: Mikor hagyta abba a trénrekedést?
BA: Amikor a lovak kimentek Alagra és elkezdték itt építeni a pályát én abbahagytam.

RP: Nem titok, 71 éves és jó erőben minden vasárnap közöttünk van a Kincsem Parkban. Hogy érzi magát a hétköznapokon?
BA: A családommal, unokáimmal foglalkozom.  Korábban még dolgoztam Kerekes Gáboréknál is és több helyen nyugdíjasként, de ma már nem. Németh Feri bácsi betegsége után kértek fel, hogy legyek itt a pályán egyenes bíró. 

RP: Elkerülhetetlen ez a kérdés, hogy Ön kit nevez mesterének? Kitől tanulta a legtöbbet?
BA: Én, amikor istállóba kerültem egyből a Csincserákot figyeltem. Igyekeztem mindent ellesni tőle és másoktól is. Ahány helyen megfordultam azonban mindenkitől lehetett valamit tanulni. A rendet, fegyelmet és a tisztaságot a Tóth Pali bácsi nevelte belénk.

RP:…és ki az utód? Ki a Barna tanítvány?
BA: Sok tanítványom volt. Köztük a Noska Jóska is. A családomból a lányom is nyert néhány versenyt (Barna Mónika) és a vejem is amatőr lovas volt.  Szóval többen is voltak, de abba is hagyták, mert elnehezedtek. Nekem rengeteg balesetem volt talán ezt is látták. Hozzá kell tennem azonban, hogy amennyit szenvedtem, a gyümölcse meg volt azért. Szívből kívánom minden mai lovasnak, hogy senkinek ne legyen rosszabb, eredménytelenebb a pályafutása, mint az enyém.

RP: Ez gyönyörű végszó volt. Köszönöm a beszélgetést és hosszú, boldog életet kívánok.
BA: Én is köszönöm.

Barna András – Sereg András – 2010. Augusztus 1.

Barna András 2016. október 15-én hunyt el!

Képek: Maróti Viktória, Horváth József.