Akiről most röviden szó lesz, leginkább Szabó Tündéhez hasonlítható, és ő nem más, mint a héten elaltatott szupersprinter, Hay List. Neki, a világtörténelem valaha élt legnagyobb lova, az ezeken a hasábokon már bemutatott Black Caviar lett az „Egerszegi Krisztinája”. A 2005 augusztusában született csikó 28 versenyben indult pályafutása során.  15 alkalommal győzött is, de ezekből csak három igazán emlékezetes a nagyvilágnak. Az a három született ugyanis a legfelső kategóriában. Az időközben kiherélt csődört azonban hat alkalommal is elindították, a verhetetlen csodakanca ellen.  2010-ben még nagyon kikapott tőle, és utolsó előttiként ért célba. 2011-ben és 12-ben azonban négyszer is ő ért célba a második helyen, és a 4 veresége közül a legnagyobb is csak 3 ¼ hossz volt. Ugye-ugye milyen figyelemreméltó adat? Sajnos Hay List (Overdose-hoz hasonlóan) egész pályafutása során (!) pataproblémákkal küszködött és két éven át így is a világ MÁSODIK legjobb sprintereként tartottuk őt számon.  (A nemzetközi értékelése 125 volt, azaz 2014-ben ezzel a számmal első lehetett volna a világranglistán Lankan Rupee-val  és Terravista-val karöltve.)

Az utolsó pályán töltött éve méltatlan volt hozzá. Egyetlen győzelmet sem tudott aratni, és a 6. csörtében 19. hosszal kikapott Caviar-tól. Ekkor már nem is igazán a nyolc éves korával volt a probléma, hanem az egyre gyakrabban jelentkező „láb bajokkal.”…amiből aztán (2014 decemberében) kialakult a rettegett laminitis, azaz a patairha gyulladás. Ha állandó zsokéja Glyn Schofield meglátogatta mindig jobb kedvre derült, de annak ellenére, hogy 15 alkalommal elsőként ért célba, a 16. győzelem már nem adatott meg neki. A laminitissel szemben sajnos nem győzhetett.  Ő azonban nagy küzdő és nagy harcos volt, és ahogy az ausztrál lapok írják: egy különleges helyet foglal el a mennyekben. Nyugodj békében Hay List!