Andre Fabre nemrégiben zsebelte be pályafutása 700. Group trófeáját. Itt az ideje, hogy ismételten sulykoljuk mekkora alakja is ő a nemzetközi lóversenyzésnek.

Az immár 706-nál tartó zseninek 163 Gr1-es serlege van (ha jól számoltam össze 120 hazai földről), 482 francia Listed győzelme, amelyekből 306-ot háromévesek „gyűjtöttek” neki, és 31 klasszikus sikere. Ugye, hogy elképesztő eredménysor?

Mi is nagyon szívesen készítenénk interjút vele, de Ő immár 32 éve, azaz 1983 óta nem áll szóba újságírókkal. Kevés kivételt téve, hiszen Guy Thibault (aki együtt kezdte a szakmát a mesterrel) 30 kérdésére is válaszolt 2013-ban, úgy igazán „fabresan”. Ez a kincsnek számító beszélgetés természetesen olvasható nálunk is a Racing Portal interjúk rovatában. Az a mogorvaság azonban vélhetően csak az újságíróknak szól, hiszen kedves ember hírében áll, sőt a 700. trófeát hozó (Esotérique – Prix Jacques le Marois) győzelem után még autogramot is adott a jártatóban. A trénerfenomén sok nagyversenyt ma is a zsokéöltözőben, televízión keresztül néz, és négy évtized után sem változtatott szinte rituális szokásain. Sem a finisben, sem a győzelem után nem olvasható le semmiféle érzelem, feszültség vagy bármi más sem az arcáról. Fabre abszolút nem demonstratív jelenség. Sosem hangoskodik, ugrál stb. Ez főleg neveltetéséből fakad, hiszen diplomata édesapja révén pl. Berlinben járt francia iskolába, és a német romantika, a porosz kultúra, a latin nyelv és az angolszász attitűdök mind-mind befolyásolták a személyiségét. Talán mindezek együttesétől ekkora zseni ez az ember? Mert az.

Miután trénerként 1980 és 1983 között egymás után négyszer „húzta be” a Grand Steeple-Chase de Paris-t, 83-ban már ő a „Man of The Year”, és három egymást követő évben a második legjobb tréner az ugró szakágban. Egy esztendővel korábban már megnyerte síkon is az első Gr1-es versenyét Prix d’Ispahan-t (Al Nasr), sőt 1984-ben már nyerőt vezethetett vissza az Egyesült Államokban (Zaltaia – Santa Anita). Ekkor így nyilatkozott az amerikai zsurnalisztáknak:

 

Szintén 1984-ben, fia születése után nem sokkal elhatározta, hogy felhagy az ugrólovak képzésével és csakis a síkműfajra koncentrál. A bejelentés előtti napon azt válaszolta egy kérdésre, nem bánja, hogy elhagyja ezt a szakágat, amit lovasként sokkal jobban élvezett. A trénerként elért győzelem nem tölti el olyan kielégüléssel, mint anno zsokéként egy-egy siker. Azóta olyannyira egyeduralkodó Európa vezető lóverseny-nagyhatalmában, hogy csakis Alain de Royer-Dupré és Jean-Claude Rouget tudott bajnok lenni (Zarkavának és Stacelitának köszönhetően) jelenlétében, így Fabre az állandó céltábla, az unikum a trénerek számára: a legyőzendő. Olyan futtatók keresték a kegyeit az elmúlt évtizedekben, mint pl. Dubai uralkodója, Maktoum sejk, Abdullah szaúdi herceg, a Moussac-, a Wildenstein-, a Wertheimer-, a Lagardère család, de Ullmann báró Németországból, vagy a „nagy Coolmore birodalom” Írországból is küldött hozzá lovat.

Ma már pedig nemcsak a több mint 100 fős stábja segíti őt a remek eredmények elérésében, hanem a felesége is, aki nem csupán a mindennapokban, de a tréningezésben éppúgy társa a fenoménnak, mint ahogy az állatorvosi és a tenyésztési kérdésekben is a legfőbb bizalmasa. „Nagyon különleges kapcsolat a miénk. A feleségem (Elizabeth) veleszületettet tulajdonsága a lovakról való gondoskodás és azok egészsége. Teljes mértékben megbízom az ő véleményében, amikor is klinikailag, elemzések alapján igyekszik megérteni (és nekem elmondani) a ló egyes életszakaszaiban felmerülő esetleges problémákat, így azt is, hogy az adott ló formája miért gyengébb esetlegesen.” – mondta Fabre.

Magyarországról is szeretettel gratulálunk a mérföldkőhöz Monsieur Fabre!