Donnacha, Sarah, Aidan, Ana, Joseph és Annemarie Leopardstown-ban idén, Ana egyik győzelmekor. Fotó: theirishfield.ie

Aidan O’Brien-ről már sokat szóltunk – nincs olyan a galoppsportban kicsit is érdekelt földi halandó, ki ne hallotta volna már a nevét, vagy látta volna riporterek kamerája előtt állva, kik „éhesen” kérdezgetik a trénert sorozatos diadalai után – de idei eredményei túl terebélyesek lennének mai mesénknek, ezért azokat majd külön cikkben tárgyaljuk.

A tréneri munkát először elkezdő Annemarie szintén családi szakmát örökölt, hiszen apja Joe Crowley lábnyomába lépett még évtizedekkel ezelőtt. Mára azonban már nem a lovakat, hanem embereket irányít. Férjével együtt tartják össze a ballydoylei csapatot, felügyelik, hogy minden a tökéletesség mértékéig rendben menjen. És hogy hogyan tudják ezt már 20 éve fenntartani? Amennyire szerény, ugyanannyira elszánt családnak ismerhettük meg őket.

Donnacha, Ana, Sarah és Joseph (18-23 évesek) versenylovak között nőttek fel és váltak rabjaikká: „Reggel hatkor felkelnek, reggeliznek és kilovagolnak iskola előtt. Három lotnyi lovaik vannak minden nap. Gyakran nézem, ahogy elalszanak a kanapén este 8 órakor, és kérdezem Aidan-t kaphatnának-e szabadnapot holnapra? De álmodni se mernének efelől. Nevetnek az ötleten” – mesélte Annemarie.

Mint tudjuk, a lóversenyzés veszélyes sport, a legtöbb szülő pedig félszemmel bírja nézni, ahogy gyereke vágtába ugratja kis félvér iskolalovát a karámban. De mi a helyzet a telivér hátán? Félti Annemarie és Aidan fiait-lányait a világ leggyorsabb lovai nyergében? „Természetesen. Donnacha-nak volt egy csúnya esete tavaly áprilisban, mikor a lova eltörte a lábát, ő pedig nyakmerevítőben ment a kórházba. Előtte Ana esett Adelaine-ről, mikor valami megijesztette, Sarah pedig Killarney-ben bukott nagyot. Joseph természetesen sok esésen van már túl. Ezért megy két mentőautó a mezőny mögött” – magyarázta Annemarie.

A családban tehát nagy a támogatás a versenyzést illetően. „Nagyszerű, hogy érdekli a gyerekeket” – vallotta Aidan. „Könnyebbé teszi a munkánkat. Mindig is családként tettük ezt. Ez egy hatalmas csapatjáték, amiben mindannyian részt veszünk. Ha sikeresek vagyunk, az mindenkinek jó. De a versenyzés a földre húz: amint nyersz, legközelebb veszítesz is. Akárki, aki lovakkal dolgozik, jó valóságérzékkel rendelkezik.” Annemarie szerint ez a felfogás segítette a gyerekeket az iskolában is – és úgy amúgy az életben.

És már ilyen korán sikeresek is az életben: a legfiatalabb lány, Ana(stasia) már 17 évesen három érmet is szerzett military Európa-bajnokágon, azóta pedig aktívan versenyzik zsokéként. Nővére, Sarah szintén számtalan eredményt ért el militaryban, a zsokédresszt is felöltötte már párszor, de állatorvosnak szeretne állni. A fiúk már csúcskategóriás sikereket értek el karrierjük elején: a csizmát talán végleg szögre akasztó Joseph irigylésre méltó eredményeket ért el a pályán: számos Derby, különböző klasszikusok, Royal Ascot, Dubai és Breeders’ Cup győzelmek után zsokékörökben rendkívüli magasságával és ezáltali súlyproblémáival 30 körüli Gr1-es diadallal pályát váltott. Idén már nem láthattuk lovon, csak mellette: trénerként első Gr1-es trófeáját is megszerezte, ahol idomítottját öccse, Donnacha lovagolta. (Joseph egyébként a síkversenyek mellett az akadályugratás világába is beleszagolt mind zsokéként, mind trénerként vívódása időszakában.)

Nem csoda tehát, hogy az O’Brien família 20 éve igazgatja Ballydoyle-t és ezáltal Írországot. Már csak pár évtizedre lehetnek attól, hogy karrierjük csúcsára érjenek a fiatalok és az egész világ a lábaik előtt heverjen. A fele már nagyjából megvan…