Amikor 2016 szilveszterén Pierre-Charles Boudot egy naptári évben elért 300 győzelmével a rekordok könyvébe „vonult”, azt gondoltuk: soha, senki a közelébe nem fog jutni ennek a számnak. Alaposan tévedtünk.
Nem más, mint a „balga belga”, az immár kilencszeres francia zsokébajnok, Overdose korábbi lovasa, Christophe Soumillon foglalta vissza a trónt egy egészen káprázatos idény után méghozzá 306 győztes lovaglással.
Mivel a Racing Portalon ugyan már közöltünk exkluzív interjút a világsztárral, de pályafutását még nem ismertettük, így leporolunk egy Vonczem Gabriellával általunk kb. hat évvel ezelőtt elkövetett írást, és ezt aktualizálva tárjuk most Önök elé. Ma és három egymást követő vasárnapon mutatjuk be Önöknek sokak kedvencét.
Soumillon Schaerbeek-ben, Belgiumban született 1981. június 4-én. (Érdekesség, hogy annyi híres ember született ebben a kisvárosban, hogy az angol nyelvű Wikipédia oldalon nem is szerepel főszereplőnk neve, csak a francia verzióban.) Édesapja maga is zsoké volt, így a kis Christophe hamar megismerkedett a lóval és a versenyzéssel. Kezdetben – több más zsokéhoz hasonlóan – póniversenyeken indult, és ezekből három év alatt mintegy százat sikerrel is abszolvált.
Alig 15 évesen, 1996-ban a chantillyi zsokéiskolába ment és Cedric Boutin tréner irányítása alatt dolgozott. Először 1997 őszén versenyzett és élete tizedik futamában máris elsőként ért célba. Egy évvel később 11 győzelemmel „behúzta” a lovastanulók championátusát. Ekkoriban figyelt fel rá André Fabre is, aki Olivier Peslier mellé második zsokénak hívta hatalmas és sikeres istállójába. (Soumi 2009-ben azt mondta nekünk, hogy mai napig Olivier a legjobb barátja – sa.) A francia és az Epsom Derby-ben is 2000-ben lovagolt először (az amerikai tenyésztésű Broche-sal) és ekkor került be első alkalommal a tíz legjobb francia lovas közé.
Egy évvel később, azaz a 20. születésnapját megelőző napon – az idei esztendőben Dióspusztán fedező –Anabaa Blue-val megnyerte a Prix du Jockey Clubot és nem mellékesen a Poule d’Essai des Poulains-t Vahorimix-szel.
Közben André Fabre-val elváltak útjaik, de szerencséjére épp ekkor kereste meg a világ egyik legnagyobb futtatója, őfelsége Aga Khan, akivel 2002-től folyamatosan együtt dolgoztak. Első külföldi sikerét is ebben az évben aratta a Dubai Duty Free-ben, az Arab Emirátusokban Terre a Terre-rel.
2003-ban hatalmas szenzációnak számított, hogy egy napon három Group 1-es versenyt nyert.
A következő időszakban már egyértelműen a világ legjobb zsokéi közé soroltuk és Franciaország mellett az öt kontinens nagy pályáin is sorra tette le névjegyét. 2006-ban harmadszor is diadalmaskodott a Prix du Jockey Clubban (ekkor épp Darsi-val), de Rail Link, Shirocco is folyamatosan a társai voltak. A képen látható Mandeshaval három Group 1-es versenyt nyert, Hurricane Runnal győzött a King George VI and Queen Elizabeth Diamond Stakes-ben, illetve harmadszor is megszerezte a Cravache d’Ort.
2007-ben Dylan Thomas-szal megnyerte a Prix Ganay-t, Darjinaval két Group 1-et, illetve a kétéves kancák legnagyobb versenyét Zarkavával.
2009 áprilisában a magyar közönség is testközelből csodálhatta az akkor már egyértelműen világsztár Christophe-ot. A soha nem feledhető április 19-én ugyanis mintegy 25 ezer ember volt szemtanúja a helyszínen, míg százezrek a televíziók képernyői előtt, hogy Soumi és Overdose hogyan varázsol lóversenyünnepet a Kincsem Parkba.
Augusztusban viszont már arról számoltunk be, hogy kenyértörésre került sor Aga Khan és Soumillon között, így a 2010-es esztendőt már Jean-Claude Rouget istállójában kezdte meg a belga. Mármint az európai síkszezont, hiszen januártól a Dubai Carnivalon ő volt az egyik legeredményesebb lovas. Hamar feledtette tehát a nem túl sikeres 2009-es évét. Európában azonban döcögött a szekere – a legmagasabb szinten – csak augusztus 15-én győzött először Group 1-ben, igaz, akkor az európai csodakancát, a francia lóversenyzés nagykövetét, Goldikova-t verte Makfi nyergében.
Persze egy ilyen kaliberű zsokét nem kizárólag saját istállója foglalkoztatja. Corine Barande-Barbe például a legendás világutazóra, Cirrus des Aigles-re ültette, akivel öt Group 1-es futamban voltak legyőzhetetlenek, de olyan ikonikus lovak hátán láthattuk az évek folyamán többek között mint Viva Pataca, Good Ba Ba, Almanzor, Buena Vista, Orfèvre vagy a már említett Overdose.
„Nem tudom pontosan megmagyarázni, miért. Amikor tavaly láttam Pierre-Charles-t, nagyon is éreztem, hogy én ugyanezt akarom. Kérdezd meg, miért próbálnak meg emberek tucatjai felmászni az Everestre, amikor tudják, hogy meghalhatnak. Csak azért csinálják, mert érzik, hogy meg kell csinálniuk.”
„Sokkal jobban érzem magam, mint valaha, így ez boldoggá tesz. Minden nap mosolyogni fognak látni a pályákon is, és a családom is, amikor hazajövök. A múltban nem volt mindig ennyire kerek az életem, de ez a múlt és előre tekintek. Kiváló kondícióban vagyok, és a koplalással sincs ma már semmi gondom. Mint apa, elmagyarázhatom a gyerekeknek, mi történik, és megmutathatom, mit kell tennünk az életben, hogy megvalósítsuk álmainkat.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.