Man O’War, Phar Lap, Secretariat, Ruffian, Affirmed, Goldikova, Ribot és még sorolhatnánk… Bármelyik név hallatán minden lóversenyrajongó tisztában van bele, mekkora alakjai ők az egyetemes galoppsportnak, pedig sokukkal nem is éltünk egy időben. De amit karrierjük során teljesítettek, az kitörölhetetlen nyomot hagyott a sporttörténelemben, és még generációkkal később is emlékszünk hihetetlen teljesítményünkre.

Való igaz, a legendákat mind teljesítményük repítette halhatatlan státuszukba, de ez a feltevés véleményünk szerint csak megközelítőleg fedi a valóságot.

Gondoljunk csak az elmúlt évek egyik legjobb lovára, Highland Reel-re! Karrierje során 7 sikert jegyezhetett a legfelső szinten, de valószínűleg nem sokan emlegetnék legendaként. Winx-re reflektálva továbbgondolhatjuk a legendák kérdéskörét: Highland Reel négy szezonon keresztül ragyogott, de bőven voltak rossz(abb) futásai.

A sorozatnyerők végül is bőven csillogtatnak meg olyan erényeket, amivel már fölülemelkednek versenytársaikon. Hosszú időn keresztül tartani a csúcsformát megkérdőjelezhetetlenül egy elképesztő teljesítmény, többek között ezért is emeljük Winx-et hétről hétre piedesztálra.

De elég néhány évet visszatekintenünk, hogy lássuk, nem feltétlenül kell két és fél éves győzelmi széria ahhoz, hogy egy telivért legendaként emlegessünk. Ismét felhoznánk egy példát a jelenkor sztárjai közül: jusson csak eszünkbe American Pharoah! Bőven voltak szoros győzelmei, a Kentucky Derby-ben Espinoza gyakorlatilag “beverte” a célba, ráadásul a Travers Stakes-ben ki is kapott, úgy, hogy már a célegyenesre fordulva esélye sem volt győzelemre.

De mindezek mellett két szezon alatt 8 Gr1-es trófeát gyűjtött be, és persze nem utolsó sorban a Breeders’ Cup 1982-es életre hívása óta a történelem első lova, aki négy különböző pályát meghódítva megnyerte az álomszerű Grand Slam-et, ezzel vitathatatlanul a lóverseny legendái között emlegethetjük.

És ezzel érünk el végleges álláspontunkhoz:

Winx lassan három éve nem talál legyőzőre, a legnagyobb összkeresetű ausztrál ló, konkrétan az ötödik kontinens sportjának jelképe, és futásról futásra rajongók ezrei özönlik el a pályákat beöltözve és zászlókat lobogtatva, hogy élőben láthassák a csodakancát. Black Caviar szintén szurkolótábort szerzett magának, és pályafutása során elérte hogy a szoros befutókról ismert ausztrál sprintfutamok konkrétan semmi izgalmat ne tartogassanak. Galileo előbb versenylóként meghódította Európát, majd apaménként az egész világot. Sea The Stars egy szezon alatt zsebre vágta az öreg kontinens legfontosabb versenyeinek 75 százalékát. És a listát még folytathatnánk, Minding-gal, Enable-val, Tréve-vel, Crcaksman-nel, Almanzorral, Shergar-ral, Nijinsky-vel, Makybe Diva-val és sok-sok más világsztárral.

Egy dolgot azonban mégsem felejthetünk el a dolog margójára: a lovak csak saját magukat repíthetik a lóverseny történelmébe. A média emberek ezreit befolyásolja jelentősen évről évre, különösen az amerikai lovak esetében. American Pharoah ugyan kétség kívül a legendák közé tartozik, de jópár klasszist nem véletlenül hagytunk ki előző felsorolásunkból. Zenyatta-ról anno egy teljes cikkben írtunk, mennyire méltatlanul hever a lábai előtt a sajtó és ezáltal a rajongók is, de például Arrogate-et is mindenki egekig magasztalta, pedig mindössze négy olyan versenye volt, amely egyáltalán említésre méltó a nagyok között. Az angol formaértékelők pedig saját lovaikat emelik rendre a többiek fölé. A tegnap, immár apaménként méltatott Frankelt, úgy nevezték ki  a Timeform-nál minden idők legnagyobb lovává, hogy soha nem hagyta el Angliát.