Már megint? Kérdezhetik hűséges olvasóink.

Alig egy hónapja készítettünk exkluzív interjút Gönczi Rebekával, de akkor kizárólag a Nemzeti Vágta kapcsán faggattuk.

Most azonban  a Magyar Lóversenyzés történelmének legfiatalabb hölgyzsokéja lett, így adja magát, hogy újra meginterjúvoljuk mindig mosolygós és kedves „kollégánkat”, akire nagyon büszkék vagyunk.

Turf&Sports: Egy hónappal ezelőtt ott hagytuk abba, hogy életed nagy pillanatára készültél, hiszen a XI. Nemzeti Vágtán te képviselted Magyarországot. Hogy emlékszel vissza erre a hétvégére?
Gönczi Rebeka: Ez szavakkal még mindig leírhatatlan. Hatalmas élménnyel gazdagodtam a negyedik hely ellenére. Ez picit sem vette el a kedvemet. Megtiszteltetés, hogy ilyen neves csapatvezetőm volt, mint Dallos Gyula és még nagyobb megtiszteltetés számomra, hogy ő választott ki engem a zsokék táborából, így szavakkal nehezen leírható érzések kavarogtak bennem.

T&S: Gyakorlatilag megnyertétek az elődöntőt, de a lovad „kissé zizi” lett a nagy fináléra. Mi zavarhatta meg annyira a start előtti pillanatokban, hogy kis híján a palánkra dobott téged?
GR: Mint megtudtuk ő már egy idősebb ló volt. Az összes Nemzeti Vágtán részt vett. Azt tudni kell, hogy az arab lovak elég heves vérmérsékletűek, és idegileg ő teljesen elkészült akkorra. Addig semmi gondom nem volt vele. Kifejezetten aranyos volt. Persze éreztem, hogy kissé izgágább, de ahogy következett a start, ő onnantól már nagyon futni akart és ezt az utat választotta (nevet).

T&S: Egy nem hozzád kapcsolódó kérdés: egészen elképesztő előnyt herdált el a szerb lovas a döntőben. Ennyire jó volt ez a kínai zsoké vagy a szerb fiú rontotta ezt el?
GR: Méltó ellenfele volt mindannyiunknak a kínai lovas, de szerencse is kellett hozzá, hogy olyan lovat kapjon. Már a próbákon is láttuk, hogy az egyik legjobb mozgásút kapta ő.

T&S: Egy hónap sem telt el és 2018. október tizennegyedike piros betűs ünnepnap lett az életedben…
GR: Igen, valóban nagy nap volt számomra ez a vasárnap, hiszen életem negyvenedik győzelmét arattam. Ez is leírhatatlan öröm volt számomra, ugyanis az idén ez volt a célom, hogy zsokévá válhassak és ez sikerült is. (Magyarországon 40 győzelem után válik valaki profi zsokévá – a szerk.)

T&S: Ami a kívülállóknak talán kissé furcsa volt, hogy egy Maronka Gábor által készített lóval érkeztél a mérföldkőhöz. Hogy kerültél rá?
GR: A tulajdonossal, Vámos Mercédesszel én nagyon jóban vagyok és már korábban megkeresett, hogy szeretné, ha ülném a lovát, amit el is vállaltam. Nagyon nagy boldogság volt számomra, hogy Maronka Gábornak nyertem a 40. versenyemet, mert nagyon szerettem volna már neki lovagolni és még sosem volt erre lehetőségem. Most különös örömmel tölt el, hogy rögtön az első lovaglásommal neki is szereztem egy győzelmet.

T&S: Azt tudod, hogy 13 idei győzelmedből tizenkettőt kancával arattál? Ez tuti nem lehet véletlen…
GR: Nem tudtam (nevet). Ezt valóban nem tudtam. Kicsit meg is lepett most, hogy mondtad. Sokan mondják, hogy jobban kijövök a kancákkal, ami igaz is. Jobban is szeretem őket. Már a kezdetektől fogva kancapárti vagyok, talán azért is lehet ez, mert életem első versenyeiben is mindig kancákat sodort elém az élet.

T&S: Sajnos Horváth József és Vesztényi Gábor halálával a magyar lóversenyzésnek nem maradtak elismert krónikásai, így nem tudjuk száz százalékosan kijelenteni, hogy te vagy minden idők legfiatalabb profi magyar hölgyzsokéja, de nagy erre az esély. A két, 100 győzelmet is jegyző kolléganőd biztosan nem tartott ott 20 évesen ahol te. Te tudsz erről valamit?
GR: Sajnos nem. Többen is mondták tegnap a pályán, hogy hölgyként én nyertem ki leges-leghamarabb, de pontos információt nem tudok ezzel kapcsolatban.

T&S: Akárhogy nézzük mérföldkőhöz érkezett az életed. Profi zsoké, sőt Magyarország első számú női lovasa lettél, ami kiskorod óta az álmod volt. Vasárnap megálltál egy pillanatra és fejben végigpörgetted pályafutásod jelentős állomásait, hiszen hétfőn hajnalban már ismét lovagolnod kellett és az egyetem sem vár rád?
GR: Igen. Természetesen mikor átértem a célon, hatalmas öröm lepte el az egész szívemet és úgy, ahogy mondod, végiggondoltam, hogy honnan indulva hová jutottam és ezt természetesen a tulajdonosoknak, a trénereknek, a lovaknak és a családomnak köszönhetem, akik elvezettek idáig engem.

T&S: Ezzel viszont oda az engedményed. Nem tartasz attól, hogy kevesebbet foglalkoztatnak majd a trénerek?
GR: Bízom benne, hogy ez nem fogja elvenni a trénerek kedvét attól, hogy engem ültessenek vagy foglalkoztassanak. Egyszer már átéltem ezt, amikor amatőrként vesztettem el az engedményemet, azaz akkor is végigjártam ezt a ranglétrát, így már másodjára történik ez velem, azaz ez nem egy új helyzet számomra.

T&S: Aki csak kicsit is ismer téged, nos ők, talán már mindannyian rád sütötték a megszállott jelzőt. Ez a jó értelemben vett megszállottság az egész életedet jellemzi.  Nem csak a lovak kapcsán, hanem az edzés és a táplálkozás kapcsán is egy gladiátor életét éled. Mesélnél nekünk kicsit erről a küldetésedről?
GR: Igen, sokan szokták ezt hangsúlyozni, amit te is mondtál, hogy megszállott vagyok, de szerintem ezt csak így lehet csinálni. Ha az ember a táplálkozásra odafigyel, mentálisan is rendben van és természetesen szereti a lovakat. Én egy csapathoz tartozom igazából. A Gladiator Life egy életstílus, testi-lelki egyensúlyt biztosít az embereknek. Nem csak táplálkozásban segít minket sportolóként, de szellemileg és fizikailag is. Ez segít ahhoz, hogy igazán boldog lehessen valaki, hiszen akkor tudjuk a legjobb teljesítményt nyújtani, ha minden teljesen rendben van körülöttünk.

T&S: Nem titok, hogy évek óta egy párt alkottok a szintén zsoké Paizs Gáborral, aki nem is olyan régen nagyon szépeket mondott rólad egy interjúban, azonban a magyar St. Legerben vérfagyasztó 2800 métert élt át. Te, mint abban a futamban másnak lovagló profi zsoké, hogy élted ezt meg? Hogy tudod magad függetleníteni fejben, hogy neked a győzelemért kell lovagolnod, miközben Gabi azért küzdött, hogy ne essen le?
GR: Versenyben teljesen próbáljuk magunkat elkülöníteni egymástól. Értelemszerűen ott nem egy párt alkotunk. Tiszteljük egymást természetesen, de semmiféle ráhatása nincs kapcsolatunknak a versenyre. Sajnálom, hogy ő az elcsúszott nyerge miatt ilyen veszélyes helyzetbe került. Én azonban ezt nem tudtam, mivel én nagyon ki voltam szakadva hátul, ugyanis a lovam nehezen kapott lábra. Csak akkor láttam őt, amikor oldalra húzódott, de az adrenalin annyira dolgozik olyankor az emberben, hogy nem tudtam felmérni milyen baja lehet. Nem tudtam, hogy a lóval van gond, talán a nyereggel, ilyenkor is igazából csak a versenyre koncentrál az ember.

T&S: Hogy érzed? Könnyebb kicsit azzal az életed, hogy a párod is zsoké vagy éppenséggel nehezebb?
GR: Természetesen sokkal könnyebb. Nem titok, hogy novemberben lesz már két éve, hogy egy párt alkotunk, és azóta sok dolgot tanultam tőle. Mint pl. a koplalás vagy a szaunázás terén. Sokat beszélünk versenyszituációkról is, ezért valóban nagyon sokat köszönhetek neki. Plusz nagyon fontos, hogy lelkileg van egy olyan ember mellettem, aki tudja mit jelent az, hogy egészségen táplálkozni, baromi sokat edzeni és természetesen koplalni, mert nagyon sokan ezt nem értik meg, hogy mi az, hogy egy ember ennyire sanyargatja magát. Igazi lelki támaszom ő.

T&S: Nem sok van hátra a szezonból. Mi a következő kitűzött cél számodra?
GR: Az év elején azt a célt tűztem ki, hogy zsoké lehessek ebben az évben, ami most megvalósult. Hogy ez meglett, talán kapzsiság részemről, de nagyon szeretnék zsoké-jelölt champion lenni, mert ugye nekem erre soha többé nem lesz lehetőségem. Voltam már amatőr champion, de az előző idényben szezon közepén váltottam amatőrből fölfelé, így értelemszerűen nem is lehettem volna zsoké-jelölt champion. Most egyelőre néggyel vezetek, de nagyon sok van még hátra, messze van még az év vége.

T&S: Ezek szerint titkon bízhatsz abban, hogy jó esetben akár két championi címet is ünnepelhettek novemberben?
GR: Nagyon nagy merészség, talán butaság is lenne ezt kijelenteni, mert messze még az idény vége, és úgy gondoljuk, mind Gabinak, mind nekem méltó ellenfelünk van. Szoros a verseny, de végtelenül boldogok lennénk, ha mindketten bajnokok lennénk.

T&S: Őszintén kívánjuk, hogy ez sikerüljön és reméljük, szerzőként is vissza fogsz még térni a Turf&Sportsra.
GR: Én köszönöm a megkeresést és a gratulációt. Utóbbit még meglátjuk.

Gönczi Rebeka – Sereg András – 2018. október – minden jog fenntartva 

Kép: Mérges Enikő