A barbadosi legenda

Tegnap délután lefutották a kancadíjat Írországban. Ennek kapcsán bemutatjuk a futam rekorder trénerét.

Ami nem lesz könnyű, hiszen a hatszoros győztes Sir Michael Stoute mára több mint egy tréner, neve gyakorlatilag egybeforrt Anglia lóversenyzésével, vagy ahogyan a BBC írja róla: a minőséggel és az alapossággal. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a 74 éves mester a XX. század legsikeresebb idomárjai közé tartozik. Mára neve egy igazi Brand lett,  ami önmagában garanciát jelent a sikerre.

Michael Ronald Stoute 1945. október 22-én született Barbadoson, ahol apja látta el a rendőrfőnöki feladatokat. Ő azonban 19 évesen elhagyta a szigetet, hogy Pat Rohan tréner asszisztensévé váljon Angliában. 1972-ben kezdődött meg a mai napig is tartó káprázatos karrier. Első győzelmét apja lovával szerezte Newmarketben és innentől nem volt megállás számára.

Eddig 15 angol klasszikust nyert, közte 5 Derbyt

és máig az egyetlen idomár, aki öt egymást követő évben nyert klasszikus futamot. Tízszeres bajnok (legutóbb 2009-ben), de a világon az egyetlen, akinek egy idomítottja (Kribensis) meg tudta nyerni a Triple Crown of Hurdling-ot, azaz három pokoli nehéz National Hunt versenyt, három különböző távon, három különböző pályán Angliában.

1998-ban kapta meg a lovagi címet a Barbados turizmusával kapcsolatos szolgálataiért.2009-ben csak az ő lovai Conduit, Tartan Bearer és Ask fértek fel a King George VI and Queen Elizabeth Stakes dobogójára, ami a maga nemében szintén páratlan. Egy évvel később ismét az ő istállójából került ki a győztes, aki szintén csúcstartó valamiben, de ezt olvassák el inkább róla szóló cikkünkben.

Stoute korunk legnagyobb trénereinek egyike, aki hazáján kívül többek között megnyerte már a Dubai World Cup – Japan Cup – Breeders’ Cup – Arc négyest, de sikerrel vezethetett vissza lovat Kanadában, Németországban, Olaszországban, Hong Kongban és természetesen Írországban is. Ott ráadásul van még 11 klasszikus győzelme is. Nem meglepő, hogy a legbefolyásosabb futtatók (Mohammed bin Rashid Al Maktoum, Aga Khan, Khalid Abdullah és még oly sokan) keresték, keresik mai napig kegyeit. Mellettük elég talán csak azt említeni példaként, hogy II. Erzsébet Királynőnek több lovát is trenírozza.

Az idei esztendőben megszerezte 81. győzelmét a Royal Ascoton. Bele sem kezdünk azon lovainak felsorolásába, akik általa lettek klasszissá és nyerték sorra a nagydíjakat, de ha valaki esetleg nem tudná: az elrabolt és soha elő nem került Shergar-nak is ő volt a trénere.

Legsikeresebb versenye egyébként nem az Irish Oaks. A Yorkshire Oaks-ot kilenc alkalommal, míg a Lockinge Stakes-t nyolcszor nyerte meg.

Egy ilyen kaliberű legenda kizárólag a legjobb zsokékkal dolgozik, Walter Swinburntől kezdve, Pat és Paul Eddery-n, Kieren Fallon-on, Olivier Peslier-n, Frankie Dettori-n, Mick Kinane-en, Johnny Murtagh-on, Richard Hughes-on, Jim Crowley-n át kedvencéig, Ryan Moore-ig.  Kis magyar szál, hogy 1993-ban és 1994-ben Dubaiban, York-ban Baden-Badenben Overdose későbbi lovasa, Gary Hind győzni tudott Cezanne nevű lovával.

Lenyűgözőek voltak vele a reggeli munkák. Elképesztő részletességgel tervezett meg mindent. Ezek szinte fontosabbak lettek nekem egy idő után, mint maguk a versenyek. Ez az egyik olyan részlet, amely egy ekkora edzőt kiemel társai közül. Kiváló munkatársam volt. Igazán lenyűgözött, ahogy a kétévesekkel bánt. Mindig azt mondta: meg kell nekik adni az elegendő időt, hogy szépen vezessük be őket a versenyzésbe.” – mondta a hatszoros bajnok Fallon, aki Stoute mellett virágzott igazán, azaz ekkor élte aranykorát. “Aga Khan, Sir Michael és Walter Swinburn számomra a versenyzés szentháromsága volt. Fiatalon ők inspiráltak leginkább” – fejezte be Fallon.

Mai napig Newmarketben és és idomít.

Felesége Lady Patricia, aki egy fiút (Robert) és egy lányt (Carolina) szült neki. Igazi brit lévén imádja a krikettet, a futballt (Bobby Robson nagy rajongója). Nyilatkozni nem szeret, de pár évvel ezelőtt hosszasan mesélt a Daily Mail-nek, hogy micsoda kihívást jelent az angol szakemberek számára a Coolmore ilyen mértékű fölénye.

 “Nagyon, nagyon okosan építették fel azt az egészet. Lenyűgöző amit csinálnak. Nem lehetek már bajnok. Nem tudok versenyezni velük” – mondta.

Mivel mai cikkünk apropóját az ír kancadíj szolgáltatja nézzük eddigi nyerőit:

Fair Salinia (1978 – egyben Stoute első klasszikus győzelme), Colorspin (1986), Unite (1987), Melodist (1988, holtversenyben), Pure Grain (1995), Petrushka (2000).

“Mivel nem versenyeztem, mindig is támaszkodtam a zsokékra. Figyelmesen hallgattam őket, amikor a lovaimról beszéltek. Elmondhatom, hogy szeretek a társaságukban lenni. Igen. Ahogy mesélnek szinte én is ott érzem magam velük az Arénában. De nagyon fontos, hogy bízni tudjak bennük. Ebben a sportban minden nagyon gyorsan  történik így egy kisebb hiba is végzetes lehet. Még mindig szeretem, amit csinálok – mondja Sir Michael. – Nagy segítséget kaptam a személyzetemtől. Sok tulajdonosom nyugdíjba vonult már, de én még mindig itt vagyok.  Még Bobby is visszavonult, nem igaz?”

Mi emeljük a kalapunkat Ön előtt drága Mester!

A bejegyzés trackback címe:

https://derby.blog.hu/api/trackback/id/tr9218503870

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása