A Whitney-k több generáción át ívelő ténykedése az Egyesült Államok galoppsportjának egyik legfőbb pillérét hozta létre. Bemutatjuk őket – mármint a galoppsportban érdekelteket. 

A família gyökerei az 1592-ben született John Whitney–től származnak, de szerencsére nekünk nem kell több mint 400 évet visszalapoznunk a család albumában, mert az első Whitney, aki behatóbban foglalkozott a lóversenyzéssel, az az 1841-ben született (Conway, Massachusetts)

William Collins Whitney,

aki politikai pályára lépett ezáltal sok funkciót töltött be. Egyszerűen a legjobbra törekedett. Megvásárolta a legjobb lovakat, szerződtette a legjobb zsokékat és trénereket. James R. Keene-nel együttműködve megalapította a Westbury Stable-t. Angliában és az Államokban is futtatott, ingatlanai viszont a világ sok szegletében voltak. Legnagyobb győzelmét Volodyovski szállította számára, aki megnyerte az 1901. évi Epsom Derbyt. 

Ugyanezen évben vásárolta (és mentette) meg a Saratoga Race Course-t, de erről már olvashattak itt.

Öt gyermeke, 12 unokája és 21 dédunokája született, de közülük nem sokan foglalkoztak a lóversenyzéssel, így mi csak az imádott sportágunkban érintetteket helyezzük most fókuszba.

Legidősebb fia, Harry Payne Whitney (1)

aki a lóverseny-történelemnek, az első Kentucky Derby nyerő kancát adta a képen látható Regret személyben. Tőle származik az az elhíresült mondat, hogy

„Nem érdekel, ha soha többé nem nyer versenyt, vagy nem is áll starthoz. Győzött Amerika legnagyszerűbb futamában, és elégedett vagyok.”

Naná, hogy apjától örökölte a telivérek világa iránti rajongását, így 1915-ben egy hatalmas lótenyésztő farmot hozott létre Lexingtonban (Kentucky). Bár nem csak telivéreket tenyésztett, mégis a sportág ünnepelt alakja lett, aki nyolc alkalommal volt az év legjobb tenyésztője és lovai 200-nál is több Stakes versenyben győztek. Kétszer nyert Derby-t, hatszor Preakness-t, négyszer Belmont-ot, állt istállójában Év Lova is, de a Triple Crown soha nem jött össze. Némileg talán kárpótolta ezért Upset, aki attól lett világhírű, hogy neki köszönheti egyetlen vereségét „A nagy Man o’ War”.

Mivel Harry másik két gyermeke nem érdeklődött a lóversenyzés iránt, így halála után a farm fiára,

Cornelius Vanderbilt Whitney-re (2)

szállt, és csak 1989-ben lett a Gainesway Farm része.

A Sonny becenévre hallgató fiú apjához hasonlóan szenvedélyes pólójátékos volt, de nem hagyta hidegen a telivérek világa sem.

Bár rengeteg nagy győzelmet aratott, mégis arról marad emlékezetes, hogy nem tudott Derbyt nyerni, pedig 15 lovával is megpróbálta ezt.

Harry, Truman elnöksége alatt az USA kereskedelmi minisztere volt, de a lovak mellett leginkább a filmgyártás érdekelte. Ebben unokatestvére, John Hay “Jock” Whitney (6) „rángatta bele”, aki négy éven át az Államok nagykövete volt Londonban. Róla majd kicsit később.

Leghíresebb anyagilag megtámogatott projektjük, a 10 Oscar-díjat is besöprő, “Elfújta a szél” volt.

1950-ben megalapította a National Museum of Racing and Hall of Fame-et, azaz a Hírességek csarnokát és ennek első elnöke is lett. Halála után felesége lett a sport bőkezű mecénása, de Marylou életét pár hete már méltattuk itt a Racing Portalon.

Cornelius testvérét, Flora-t a művészet védőszentjének nevezték. A lóversenyzés abszolút hidegen hagyta, de 1923-ban megszülte Whitney Tower-t, aki lóverseny szakújságíró és később a National Museum of Racing and Hall of Fame elnöke lett.

Harry testvére,

William Payne Whitney (3)

egy igaz nemes ember volt. Mai szóhasználattal élve „belecsöppent” ugyan a gazdagságba, de ő minden Whitney közül a legadakozóbb volt (pedig az egész család híres volt nagylelkű adományairól). New Yorkban több kórházat épített, hatalmas beruházásokat eszközölt különböző területeken (bank, dohány, vasút, bányászat stb.) de tevékenységének számunkra legfontosabb része, hogy megalapította a Greentree Stable-t, egy igazi telivér paradicsomot. Halála után felesége, a főként gyermekeknek szóló versekkel és könyvekkel jelentkező író,

Helen Julia Hay (4)

vette kezébe a karmesteri pálcát, aki nem csak a versenyistállót irányította erős kézzel, hanem remek sikereket ért el a futtatásban is.  Négy lovával is győzött a Grand National amerikai kiadásában, de nyert Kentucky Derby-t és Belmont Stakes-t is. A borítóképen Shut Out látható a Derby céljában. Később “‘a Belmont-ot” és “a Travers-t” is megnyerte.

William és Helen lánya,

Joan Whitney (5)

örökölte mindkét szülő génjeit, hiszen hatalmas művészeti gyűjtő hírében állt, de a lovakat és a baseballt is imádta.

Az amerikai sport-történelemben Ő az első nő, aki úgy tulajdonolt egy sportklubot, hogy azt nem örökölte. Ő volt ugyanis a New York Mets alapítója és többségi tulajdonosa.

Unokatestvéréhez, Flora-hoz hasonlóan rá is rásütötték a művészet védőszentje címet, és nem véletlenül. Bőkezű mecénás volt. Szinte mindent felvásárolt. Akvarelleket, rajzokat, festményeket, Manet-tól Matisse-en át Renoir-ig minden nagy festőtől több alkotás is volt a birtokában, de ezeket később a New York-i Metropolitan Múzeumnak ajándékozta. A sors talán ezért remekbeszabott lóversenysikerekkel ajándékozta meg.

Joan ugyanis kétszer nyert Derbyt, egyszer Preakness-t és négyszer Belmont Stakes-t, igaz Triple Crown siker nélkül.

Joan öccséről,

John Hay Whitney-ről (6)

már ejtettünk pár szót korábban. Emlékeznek még ugye? Ő a filmőrült, de persze koránt sem CSAK az. Eisenhower elnök lelkes támogatójaként kapta meg londoni hivatalát, de emellett még, ahogyan minden Whitney rengeteg mindennel foglalkozott. Ő adta ki pl. a New York Herald Tribune-t, de ő volt a Modern Művészeti Múzeum igazgatója is, így rögtön kitalálhatták: nővéréhez hasonlóan imádta a művészetet. Is.

Több filmet és színházi darabot dotált az évek során. Ő volt a legnagyobb befektetője a Selznick International Pictures-nek, amely többek között, a már említett “Elfújta a szél” című bombasikert gyártotta.

1928-ban, minden idők legfiatalabbjaként választották be a Jockey Club-ba.

Kétszer is megnyerte a Cheltenham Gold Cup-ot, de miután a  Grand National-ben orrhosszal kikapott lova, többé sosem került ennyire közel a győzelemhez. Nem ez fájt neki azonban legjobban, hanem, hogy négy Kentucky Derby aspiránsa mind elbukott, azaz nem kapta meg a  rózsatakarót. Jóval halála után, 2015-ben választották a Hírességek Csarnokának tagjai közé.

John felesége,

Mary Elizabeth-et (7.)

mai szóhasználattal talán celebnek neveznénk. Ez a szó azonban maga a borzalom így nevezzük inkább egy társadalmi előkelőségnek, aki igazán kiemelkedőt produkált a telivérsportban is. Llangollen néven egy nagy tenyésztési és edzőközpontot alapítottak férjével. 1930-ban, alig 24 évesen már sorra nyerte a versenyeket, illetve nyerték számára lovai. 1940-ben azonban elvált Mr. Whitney-től. Sok győzelmet aratott, de csak 1961-ben kapta fel a világ a nevét, amikor az általa tenyésztett, de már nem a tulajdonában álló Sherluck megnyerte a Belmont Stakes-t. Négyszer ment férjhez, 1988-ban hunyt el.

William, Pauline nevű lánya adott életet

Dorothy-nak (8),

aki a Ballymacoll Stud tenyészbirodalmat vezette Írországban. Egyaránt futtatott síkon és akadályon, ráadásul meglehetősen sikeresen, mert 1532 versenyt nyertek lovai, a két szakágban együttesen.

1943-ban Straight Deal megadta neki minden futtató álmát, az Epsom Derby gőzelmet,

de többször volt a National Hunt futtatók bajnoka, és hét Cheltenham Gold Cup trófeája is van. Rengeteget költött a lovakra…no meg a trénerekre, ugyanis kiállhatatlan természet volt. Mivel különc életmódot élt, úgy, hogy a nap nagy részét az ágyban töltötte és éjjel ficánkolt, gyakran az éjszaka kellős közepén telefonált alkalmazottainak (és a bukiknak is), de a ringben is előszeretettel üvöltözött velük. Jó példa erre, Fulke Walwyn nagyhírű tréner, aki azzal vívta ki Dorothy haragját, hogy a nap hat futamából „csak” ötöt tudott megnyerni neki. Személyzetét színekbe sorolta, és ha valakit magához kéretett, annak nem a nevét, hanem a színét mondta. Angliában született és ott is halt meg. Talán többen fel is lélegeztek ekkor.

A Whitney-k hagyatéka felbecsülhetetlen, kibogozhatatlan és a mai amerikai lóversenyzés hatalmas vagyona és legfőbb tartópillére. Nem tudjuk volt-e, lesz-e még egy család, amelynek tagjai generációkon át ekkora hatással lesznek a tenyésztésre és a sportágra. Hatalmas köszönet jár nekik bőkezű támogatásukért, a sportághoz való rajongásukért és mérhetetlen alázatukért. Marylou halálával a Whitney vérvonal elhal – sokan egy korszak végét vizionálják – , hiszen ma élő tagjaik között egy sem foglalkozik a telivérsporttal. Ehhez illőn gondoljunk a dicső ősökre és az általuk lefektetett csodás és szakmailag is oly sikeres alapokra.

Az 1928-ban életre hívott Whitney Stakes örök emléket állít a családnak, akik természetesen maguk is többször megnyerték ezt a futamot. Íme ez a különleges névsor:

Silver Buck, C.V. Whitney 1982 – azaz Cornelius Vanderbilt (2)

State Dinner, C.V. Whitney 1980

Cahoes, Greentree Stable 1958

Tom Fool, Greentree Stable 1953

Counterpoint, C.V. Whitney 1952

One Hitter, Greentree Stable 1951

Devil Diver, Greentree Stable 1944

Swing and Sway, Greentree Stable 1942

Equipoise, C.V. Whitney 1932

St. Brideaux, Greentree Stable 1931És, hogy milyen emberek voltak? Íme egy kis adalék mindehhez:

„Mivel ott voltam, amikor Birdstone született, ezért Ő mindig különleges volt számomra. Minden éjjel bementem a boxába. Ez volt az egyik kedvenc elfoglaltságom. Semmi sem fogható ahhoz, mint amikor egy új életet látunk kibontakozni a szemünk előtt. – mondta Marylou.

Később így beszélt arról az ominózus Belmont Stakes-ről: „Mindenki éljenezte Smarty Jones-t, amikor az egyenesbe fordult. Soha nem hallottam olyan üdvrivalgást. Birdstone volt az egyetlen ló, akinek esélye volt elkapni. Előbb utolérte, majd elhúzott tőle. Csodálatos verseny volt. Az ilyen futamok népszerűsítik igazán a sportot. Majdnem elájultam. Nem tudtam elhinni… Elnézést kértem Patricia Chapman asszonytól (Smarty Jones tulajdonosától és tenyésztőjétől –  a szerk). Csodálatos ember, egy igazi úri hölgy volt. Igazán megérdemelte volna  a Triple Crown győzelmet.”

Őszintén sajnálom, hogy megvertük – mondtam neki. Edgar Prado szintén elnézést kért, és azt mondta újságíróknak, hogy csak a munkáját végezte. Chapman asszony nagyon kedves volt. „A legjobb ló az Öné volt. Megérdemelte, hogy megnyerte.” – mondta Patricia.

Hát ilyenek voltak a Whitney-k, akiket nem lehet eléggé méltatni ebben a sportágban. (Már készen volt a sorozatunk, amikor is New York Racing Association július 29-én bejelentette, hogy a saratogai klubház főbejárata ezentúl Marylou nevét fogja viselni. A bejárat mellett két zsokészobor fog állni az istálló híres kék-barna színeivel, ezzel is emléket állítva nem csak hősünknek, hanem Birdstone 2004-es Belmont és Travers győzelmeinek is.)

Ha valaki összekeveredne a sok Whitney között, itt a segítség:

A cikksorozatban hosszabban említett személyek:

William Collins Whitney (1841. július 5. – 1904. február 2.) politikus, haditengerészeti miniszter – a családi tenyészbirodalom alapítója, Saratoga Race Course építtetője

• fia, (1. említett) Harry Payne Whitney (1872. április 29. – 1930. október 26.) – üzletember, Regret tenyésztője és tulajdonosa
  
  1. Harry fia, (2.) Cornelius Vanderbilt Whitney (1899. február 20 – 1992. december 13.) – az USA kereskedelmi minisztere, filmgyártó, a National Museum of Racing and Hall of Fame alapítója és első elnöke
• fia, (3.) William Payne Whitney (1876. március 20. – 1927. május 25.) – üzletember, kórházak alapítója
  
  1. William Payne felesége, (4.) Helen Julia Hay (1875. március 11. – 1944. szeptember 24.) – költő, író
  2. William Payne és Julia lánya, (5.) Joan Whitney (1903. február 5. – 1975. október 4.) gyűjtő és művészetpártoló
  3. William Payne és Julia fia, (6.) John Hay Whitney (1904. augusztus 17. – 1982. február 8.) az USA londoni nagykövete
     
     1. John felesége, (7.) Mary Elizabeth Whitney Person Tippett (1906. június 18. – 1988. október 30.) társadalmi előkelőség, filantróp
• William Collins unokája, Pauline Payne Whitney lányától született, (8.) Dorothy Wyndham Paget (1905. február 21 – 1960. február 9.) – kiállhatatlan lóverseny futtató

Nyitókép: BloodHorse, minden további kép: Wikipédia és America's Best Racing!