Halála évfordulóján a 20. század legjobb lovasának életét elelevenítjük fel.

Aki járatos a lóverseny történelmében, annak bizonyára ismerősen cseng (Sir) Gordon Richards neve, aki számos egészen mai napig felülmúlhatatlan rekordot állított fel Nagy-Britanniában a a 20. század közepén. Bemutatjuk Önöknek az angol legendát, akit 26-szor koronáztak lovasbajnokká.

Gordon Richards 1904. május 5-én született és a shropshirei Donnington Woodban nőtt fel. Apja, aki szénbányászattal foglalkozott, pónikat tartott otthon és családi szállítószolgálatot is üzemeltetett, amelybe fiai is besegítettek, ilyenkor alakult ki szeretetük a lovak iránt, melynek eredményeképpen nem csak főhősünk, hanem két bátyja, Colin és Clifford is a zsoképályát választották.

Miután elvégezte az iskolát, Gordon istállófiúként dolgozott a wiltshirei Fox Hollies Stable-ben, itt figyelt fel tehetségére munkaadója, Jimmy White, aki rövidesen már első versenyébe nevezte a fiatal lovast Lincolnban, majd nem sokkal később 1921 márciusában már az első győzelem is megszületett. Végül 1925-ben lett teljes munkaidős zsoké, első évében pedig máris bajnok lett 118 győzelmet begyűjtve. 

1926-ban kisebb törést szenvedett el még csak beindulóban lévő karrierje, mikor tuberkulózissal diagnosztizálták. Egy norfolki szanatóriumba ment kezelésre, ahol megismerkedett Bill Rowellel, egy betegtársával, aki gyakorlatilag mentornak bizonyult a fiatal lovas számára, és akitől sokat tanult arról, hogyan birkózzon meg a két világháború közti lovas elittel. Közeli barátokká váltak.

1926 decemberében visszatért a nyeregbe, hogy következő szezonban ott folytassa, ahol abbahagyta. 1932-ben Fred Darling állandó lovasa lett és egy szezonban 259 győzelemmel új rekordot állított fel, de csak hogy 1947-ben megdöntse 269 nyerővel. (Ez a rekord közel ötven évig fennállt, végül Tony McCoy ugrólovas döntötte meg 2002-ben, ám ő a repüléseknek köszönhetően már jóval több startot is tudhatott magáénak egy évben.)

A ’30-as-40-es években siker siker hátán jött: 1933-ban megdöntötte a leghosszabb győzelmi sorozat rekordját, mikor zsinórban 12-szer nem tudott kikapni, 1942-ben a Derby-n kívül az összes klasszikust megnyerte, 1947-ben pedig Tudor Minstrel nyergében 8 hosszal nyerték a 2000 Guineast, ami a legnagyobb előny volt 1900 óta.

A neves Epsom Derby trófeája azonban mégis sokáig hiányzott a gyűjteményből – végül 1953-ban jött össze az áhított siker, Richards életének talán legfényesebb időszakában. Az egész hetet az ő ünneplésére szánták, ugyanis akkor ütötték lovaggá, majd az epsomi lejtőn Pinza hátán még egyszer megdicsőült, mikor hazaért a “derbyk derbyjében” – a versenyt követően a királynő személyesen gratulált neki.

1954-ben egy sérülés miatt végleg leszállt a nyeregből és trénernek állt, ahol elsősorban a Sir Michael Sobell és veje alkotta társaságnak készített lovakat, legsikeresebb idomítottja, Reform 14 startból 11-szer nyert, köztük Champion Stakest, St James Palace Stakest és Sussex Stakest.

1970-ben abba kellett hagynia a trénerkedést, mert a telepet, amit William Hill addig Richardsnak bérelt, a tulajdonos újra tenyésztésre akarta átalakítani. 1971-től haláláig versenymenedzserként tevékenykedett, majd 1986. november 10-én elhunyt.

Karrierje során zsokéként huszonhatszor lett bajnok, 4870-szer győzött, ebből tizenkétszer zsinórban, egy év alatt 269 nyerőt lovagolt és nem mellesleg eredményei elismeréseként lovagi címmel tüntették ki – ezekkel mind máig egyedülálló a brit síklovasok között. 1999-ben első helyen szerepelt a Racing Post “A 20. század legjobb zsokéi” listáján.