Születésnapja alkalmából egy régi hiányosságunkat pótoljuk, bemutatjuk Dayjurt.

Azt a klasszis repülőgépet, akihez sok-sok vágtázót hasonlítottak ez elmúlt évtizedekben, azaz a pályafutásának kiemelkedő eredményei még mindig ott vannak a fejekben.

Az elképesztő származású mént, Georgia E. Hofmann úr tenyésztette, Kentuckyban (USA). Apja Danzig, Norther Dancer fia, míg az anyja, Golden Beauty Mr. Prospector lánya, így aligha képzelhető el ennél hangzatosabb családfa.

A leírtak tükrében kicsit sem meglepő, hogy Hamdan Al-Maktoum már yearlingként 1,65 millió dollárt fizetett érte.

A királyi vérhez,  kiváló idomár dukált, ezért a sejk, a tizenhat klasszikus versenyt nyerő, William “Dick” Richard Hern-hez adta tréningbe.

Nem állíthatjuk, hogy meglehetősen könnyen, csupa-csupa fölényes győzelemmel kezdte volna pályafutását, hiszen – még kétévesen – második versenyében máris kikapott, sőt a hároméves szezonját egy hetedik helyezéssel indította. A cél számára a 2000 Guineas lett volna, de olyan kiábrándítóan futott a felkészülési megmérettetésben, hogy Hern azonnal más irányba kormányozta. Ez volt az a bizonyos hetedik helyezés.

Group versenyek közelében sem járt és 1990 áprilisában még senki nem gondolhatott arra, hogy az a telivér futkos az angol pályákon, akinek nevét és eredményeit évtizedekkel később is betéve tudják majd a rajongók.

A következő hónapban azonban, két hosszal nyerte azt a Temple Stakest, amelyet a magyar lóversenykedvelők is jól ismernek, majd a Royal Ascoton – szinte a semmiből üstökösként berobbanva – elfoglalta helyét a sprinterek trónján. A King’s Stand Stakest bő két hosszal nyerte és egycsapásra megismerte nevét a világ. Hern aggódott a puha talaj miatt, de Hamdan Al Maktoum ragaszkodotta ló futásához. Neki lett igaza.

Itt kezdődött a nagy hadjárat. A Nunthorpe Stakes (amiben a Racing Post szerint lenyűgöző volt és amelynek versenyrekordját csak Battaash tudta megdönteni 2019-ben.), a Sprint Cup és a Prix de l’Abbaye trófeáit a sejk vitrinjébe “szállította”.

Mivel Európában nem igazán maradt kihívás számára a csapat úgy döntött mérettessék meg szülőhazájában és benevezték a Breeders’ Cup Sprintre, amit abban az esztendőben a Belmont Parkban  rendeztek. A búcsú nem sikerült szépre (igaz csúnyára sem) ugyanis az előző év amerikai bajnok sprintere,  Safely Kept nyakhosszal legyőzte őt.

A homokon lefutott verseny a lóversenyzés igazi reklámja volt. A két hős szinte az egész egyenest végigküzdötte, match-race-szé alakítva a kupát. Hol egyik, hol másikuk látszott előrébb. Dayjur talán még ötvennel a vége előtt is vezetett, de az utolsó lépések az amerikai telivérnek sikerültek jobban. Meg nem erősített források szerint megijedt egy árnyéktól, ami a győzelmébe került. Íme a videó:

John Randall és Tony Morris A Century of Champions című kiadványukban, a XX. század ötödik legjobb sprinterének állítják be őt. Ez nagyon megtisztelő lehet a sejknek és csapatának, hiszen előtte valóban négy világklasszis (Abernant, Irish Elegance, Pappa Fourway és Tetratema) áll.

Minden versenyében csakis Willie Carsson lovagolta.

Pályafutása végeztével természetesen tárt karokkal várta őt a Shadwell Farm, ahol megkezdte második karrierjét. Sajnos egyetlen, saját eredményeihez méltó ivadéka sem született. 2010-ben fejezte be a fedezést, és három évvel később hunyt el az öregedéssel járó legyengülés miatt.

Nem tudta tehát az örökítésben azt hozni, amit elvártak tőle, de ennek ellenére minden idők legjobb sprinterei között ott van a helye. (1987. február 6. – 2013. szeptember 25.)

Kép: George Selwyn