Ünnepeljük együtt.

Mai főszereplőnk egyetlen titulust nem biztos, hogy magáénak tudhat, de, hogy Ő volt a XX. század legjobb európai kancája, ez egészen biztos.

Már a névválasztása is meglehetősen furcsa volt, hiszen az 1970. május 24-én Kentucky-ban a legendás, Sea Bird apaságú, és a Buckpasser-t is verő parádés vérvonallal rendelkező, Priceless Gemtől született kancacsikó az Allez France, azaz Hajrá Franciaország nevet kapta. Ez csak addig lehet különös, ameddig nem válik ismeretessé, hogy a kis jövevény gazdája, a neves francia műkereskedő, nem mellesleg a kor egyik legnagyobb gall futtatója, Daniel Leopold Wildenstein volt, aki nem sajnált 200 ezer dollárt a kiváló származású reménységért.

Mi is magunkénak érezhetjük picit, hiszen a Batthyány grófnőnek is dolgozó Klimscha Albert irányításával tette meg kezdeti lépéseit. No, meg a legnagyobb francia zsokélegendával, Yves Saint-Martin-nal.

Mikor kétévesen megnyerte a Prix ​​Marcel Boussac futamát, már látni lehetett, hogy egy csiszolatlan gyémánttal dolgozik a legendás magyar tréner. A francia 1000 Guineas, a Prix De Diane és a Prix Vermeille győzelmei után már egész Franciaország a lábai előtt hevert és nem meglepő módon Európa legnagyobb futama, a  Prix de l’Arc de Triomphe előtt lobogtak a francia zászlók és mindenütt az “Allez France” kiáltás hallatszott.

13 versennyel és 9 győzelemmel a lábaiban érkezett Longchamp-ba, de 1973-ban a győzelem Rheingold és Lester Piggott miatt még nem jött össze, ennek ellenére hazája szuperhősévé vált.

“Ő volt a legférfiasabb kanca, óriási, és büszke” – jellemezte Elena Penna, későbbi trénere Angel Penna felesége.

Ezzel együtt igazi nőként viselkedett, ugyanis sehová nem volt hajlandó utazni Steve nevű kisbáránya nélkül. Newmarket-be sem, ahol csakúgy, mint az Arc-ban végül második lett.

Mivel mind a négy, fentebb megnevezett versenyben megverte Dahlia-t, az újságírók felfújták a két kanca nemes vetélkedését. Amiben továbbra sem termett babér Maurice Zilber idomítottjának, mert még kétszer szenvedett vereséget főszereplőnktől és a menedzsment 0:6 után úgy döntött: nincs több megaláztatás, nem kényszerítik a lehetetlenre, így nincs több Allez France elleni futás, és Észak-Amerikában próbálkoznak vele inkább. Ez a húzás be is jött, de ezt olvassák el inkább a róla szóló cikkben.

1974-ben Klimscha Albert helyett sajnos Angel Penna vette át a karmesteri pálcát, így Allez vele kezdett egy szenzációs menetelésbe. A Ganay, a Foy, az Ispahan nagydíjak után végre Európa trónjára is felült.

Igaz tíz nappal a nagy csata előtt Saint-Martin bukott és csípője tört. Wildenstein-ék azonnal megállapodtak Piggottal, hogy ugyanazon hatalmas összegért, amiért Yves ülné, vállalja el Allez lovaglását. A brit legenda örömmel mondott igent, de a francia hallani sem akart arról, hogy ne őt lássa a nagyvilág az ünnepelt csillag hátán. A versenynap reggelén, hatalmas fájdalmak közepette, mankókkal érkezett a pályára.

Nem volt elég a 20 fős, brutálisan nagy és erős versenytársakkal megspékelt ARC-mezőny, amelyben több sorozatnyerő mellett ott volt pl. az Ascot Gold Cup triplázója, Sagaro is, Allez nem igazán vette figyelembe lovasa állapotát, és csak úgy ficánkolt a start után. Saint-Martinnak pokoli kínjai voltak a nyeregben, de lova tudta a dolgát. Viszonylag hamar előnyre tett szert. Később a sztárzsoké elismerte: akkora fájdalmai voltak, hogy egyszerűen nem tudta tartani Allez France-t. 

Ezen a videón jól látszik mindez. Mármint Saint-Martin “furcsa kuporgása”.

Hiába minden. Hiába Comtesse de Loir támadása, vagy Yves fájdalmai, másodjára már előtte hajolt meg az európai lóversenyzés krémje. A publikum természetesen tudott és látott mindent. A bajok még szerethetőbbé, szimpatikusabbá tették a párost. A közönség tombolt, éljenzett és az egekbe emelte őket. Hát még a média: nem fukarkodnak a jelzőkkel a francia lapok.

Kétségtelenül a csúcsra ért.

Ötévesen sem látszott rosszabbnak, hiszen ismét ő győzött „a Ganay-ban, a Foy-ban és a Dollar-ban”, de a címvédés nem sikerül. 24 fős mezőnyben akadályoztatása miatt csalódást keltőn csak ötödik Párizsban, de a lapok mégis azt írták:

ritka az ilyen képességű kanca ötévesen a pályán.

Az Arc után újra áthajózták vele a csatornát, ismét második a Champion Stakesben, Newmarket-ben, de az Egyesült Államokban (Santa Anita Park) – hosszú utazás után, fáradtan mozogva – sikertelenül szerepelt így befejezte káprázatos pályafutását, amelynek mérlege

21 futás, 13 –  közte 8 Gr1-es – győzelem – és $ 1.386.146 nyeremény.

Apropó össznyeremény. Emlékeznek még a cikk egyik bevezető gondolatára? Azt mondtuk egyetlen titulus nem egyértelműen az övé. Mai napig vita van ugyanis arról, hogy ő vagy Dahlia volt az első kanca, aki elsőként érte el az 1 millió dolláros nyereményt. A United States National Museum of Racing and Hall of Fame szerint főszereplőnk, míg a neves, de általunk nem kedvelt Sports Illustrated szerint Dahlia lépte át ezt a mérföldkövet. 136-os Timeform osztályzatával helye van a modern idők legjobbjai között.

Kitüntetésekből nem szenvedett hiányt. Már kétévesen a legjobbnak választották hazájában és ez háromévesen sem változott. 1974-ben az Év Lova Franciaországban és a legjobb kanca is természetesen. Utóbbi címet, még 1975-ben is magáénak tudhatta.

1976-ban vonult ménesbe, de sajnos nem sikerült magához méltó kiváló ivadékot adnia az utókornak, pedig Seattle Slew és Nureyev is volt a partnere. 1984-ben született fia, Air De France viszont 11 Stakes nyerő ivadékkal büszkélkedhet.

Ugyanazon évben született, mint Secretariat, ráadásul ugyanazon évben is vonult az égi legelőkre, 1989-ben. Halála után Allez France Man O’ War és sok más nagyszerű telivér mellett a Kentucky Horse Park-ban kapott örök nyughelyet.

A hírességek jönnek, mennek, a legendák azonban mindörökké a földön maradnak. Allez France igazi legenda, akire, mi magyarok is joggal lehetünk büszkék.

Képek: mcmillanfineart.com, @WagiheElhalouat twitter, Eva Olsson Klimscha, @francesjkaron twitter

Az írás a Racing Portalon (www.racingportal.eu) jelent meg 2019. május 24-én. Főszerkesztői engedéllyel közöljük!