Tenyésztője a Victoria államban élő Mr R Jamieson, akiről vajmi kevés információval rendelkezünk. A tulajdonosok meghatározása sem egyszerű, így hogy ne vétsünkk hibát, egy az egyben átmásoljuk a neveiket: G J & Mrs K J Wilkie, Werrett Bloodstock P/L Synd. 

Papája, a Northern Dancer, Nijinsky családba tartozó Bel Esprit, Ausztráliában, két Group 1-es futamot is nyert sprint távon (2002-2003), míg a mama, Helsinge az equineline.com adatbázisa szerint nem futott versenyben.

Tulajdonosai, a Victoriában tevékenykedő Peter G Moody-hoz adták tréningbe a kancát. Moody igen sikeres és elismert alakja az ausztrál lóversenysportnak. Melbourne Cupot nyernie még nem sikerült, de nála készül(t) többek között Wanted, Magnus és a Gr1-es sorozatnyerő Typhoon Tracy.

Black Caviar könnyen nyerte pályafutásának első versenyeit. Először 2009 szeptemberében lett komolyabb feladat elé állítva, de a Group 2-es Danehill Stakes mezőnye sem okozott gondot számára. Ez volt az első komolyabb skalp, hiszen a mögötte célba érkező tréningtárs, Wanted, 2006-ban már Gr1-es versenyben diadalmaskodott. 2010-ben három Gr2-es futamot nyert, majd novemberben ismerte meg nevét az egész világ. Négyhosszas előnnyel nyerte meg a Global Sprint Challenge utolsó előtti versenyét, a Patinack Farm Classic-ot (Gr1).

Felesleges lenne folytani a versenyek felsorolását, hiszen innentől, ahogy addig is minden versenyét megnyerte.

Ezt követően bárhol indult mindig hosszak özönével nyert.  

15-16 győztes futás után már olyan népszerű volt világszerte, hogy a másik négy kontinens mindegyikéről érkeztek a felkérések: utazzon oda és versenyezzen ott a csodakanca. Mert kiérdemelte ezt a jelzőt. Mi, a Racing Portalon már 9. győzelme után a neve mellé biggyesztettük ezt.

Nem csak az ellenfeleit verte cipóra, hanem a formaszámolókat is folyamatos probléma elé állította. A Racing Postban (nem titok) angol versenybírák számolják a formákat, de ők is a csúcsra emelték a csodakancát. Egyik ámulatból a másikba estek. A sprintversenyek, ahol korábban sokszor 4-5 ló egyszerre zuhant a célba unalmassá váltak, ha Black Caviar ott volt a pályán. Ő könnyedén kocogva is 2-4-5 hosszakkal nyert. A televíziós képeken jól látható volt, amikor is a célegyenesre fordulva a legtöbb zsoké már csépeli lovát, Luke Nolen (BC állandó lovasa) csak nyugodtan ül és mosolyog. A szakma a lábai előtt hevert, és természetesen közönség is. 

Azon lóversenynapok hangulata mikor ő is indult, teljesen megváltozott. Megjelentek a drapériák, a zászlók és a sikoltozó hölgyek. Fan Clubjai alakultak, népszerűsége világszerte az egekig tört. Ausztráliában is egyfajta vetélkedés alakult ki a versenyszervezők között, hogy pályájukra csábítsák a csodakancát. Bárhol indult a teltház garantálható volt. A nem ausztrál lóversenyrajongók azonban folyamatosan csalódottságukat fejezték ki amiatt, hogy a kanca csak és kizárólag hazai pályán szerepel. Ez a felvetés persze butaság, hiszen míg akkoriban. Európában egy egyetlen világklasszis sprinter sem volt, addig Ausztráliában minimum öt, akik többsége már kapitulált BC előtt, ráadásul a pénzdíjak sokkal magasabbak ott. A világ minden pontjáról a csapatra nehezedő nyomásnak engedve Moody mégis úgy döntött Európába utaztatják a csodalovat, hogy végre hazáján kívül is bizonyítson.

A Royal Ascot zárónapján, 2012. június 23-án, telt ház, több mint 70 ezer néző látogatott ki a London közeli versenypályára, hogy élőben lássa az ausztrál csodalovat az 1200 méteres Diamond Jubilee Stakes-ben. (Melbourne-ben az éjjeli óra ellenére ezrek nézték a kivetítőn a csodakanca hőstettét.)

A mérlege ekkor 21 futás – 21 győzelem volt. A páholyában természetesen ott volt II. Erzsébet királynő is. Az angol bukmékerek és szakemberek verseny előtti nyilatkozatai szerint Black Caviar (hiába a számára idegen környezet) verhetetlen lesz, és nem érdemes fogadni rá. Csak ellene.

A versenyben nem mutatott akkora fölényt, mint odahaza, de a célhoz közeledve itt is magabiztosan vezetett. 75 méterrel a cél előtt azonban lovasa kiengedett, és kis híján odalett a makulátlan mutató. A kanca azonban érezte a veszélyt, megrázta magát és orrhosszal megnyerte a versenyt. A közönség őrjöngött és hatalmas tapssal jutalmazta a 22. győzelmet.

Az első díjat maga a királynő adta át, és a tréner úgy nyilatkozott: találkozott végre Ausztrália két királynője. A ló azonban a királyi gyepen kettős izomsérülést szenvedett (gondoljanak bele: még így is győzött). Mikor ez a cikk eredetileg íródott még kétséges volt a pályafutása. Azóta megnyerte 23., 24., 25. versenyét is, és minden idők egyik legjobb versenylovaként vonult ménesbe.

Top fedezőménektől négy ivadéka született eddig, 3 kanca és egy mén.

Forrás: Racing Portal, kép: Twitter