Nem vagyunk semmilyen bizottság szakmai zsűrije, de az Arc után azt bátran kijelenthetjük, keresve sem találnánk most jobb lovat Alpinistánál.

Tegnap futották le Párizsban a Prix de l'Arc de Triomphe-ot, "a lóverseny BL-döntőjét". Itt is gyakran felemlegetjük a régi közhelyet, miszerint a versenyt nem papíron futják - nos, ha nem is, de ezúttal Longchamp gyepe igen közel állt hozzá.

Az egész szezonban rendíthetetlen Alpinista ugyanis eddigi legpatinásabb megmérettetésén is azt tette, amit korábbi éve alatt már összesen hétszer: jött, látott, győzött.

És maga mögé utasította az európai idény egyik, ha nem a legjobb mezőnyét. Hazugság lenne azt állítani, hogy nem volt küzdelem: a hazaiak Vadenije mindössze fél hosszal mögötte második, míg utána csak nyakhosszal maradt le a tavalyi nyertes, Torquator Tasso.

Sir Mark Prescott tréner, Luke Morris zsoké és Kirsten Rausing tulajdonos valószínűleg nem fog fennakadni rajta, hogy Frankel lánya "csak" fél hosszal nyerte meg az év legnagyobb versenyét - és talán az Év Lova címet. A finist követő pillanatokat sokkal inkább az eufória, ünneplés, helyenként sírás övezte.

"Szerencsés vagyok, hogy a karrierem ezen szakaszában szereztem egy jó lovat" - viccelődött az élő trénerlegenda. "Luke 11 éve lovagol nekem, Miss Rausingnak 36 éve vannak nálam lovai, úgyhogy nagyon szerencsés vagyok, nem igaz? Nehéz ennél jobb napot elképzelni."

Valóban. Alpinista zsinórban második szezonját zárja veretlenül, immáron nyolc egymást követő trófeával a zsebében.

Csak, hogy a lemaradók mellett se menjünk el szó nélkül, Vadeni ismét bebizonyította, hogy az egyik legjobb hároméves idén. Rouget protezsáltja ezzel tovább gyűjti az szép eredményeket, idén két Gr1-győzelem mellett ez immáron a második dobogós helyezése nemzetközi, rutinosabb lovakat is felsorakoztató mezőnyökben. Ráadásul Alpinistával ellentétben rá vár idén még egy feladat: a Champion Stakes Ascotban, ahová jóformán favoritként érkezik.

Torquator Tasso pedig ismét emlékeztetett minket, hogy Közép-Európáról sem szabad megfeledkezni. A tavalyinál sokkal kevésbé sikeres szezon után másodjára is odaszaladt az "Arc" dobogójára.

Ellenben hiába a létszámra és színvonalra egyaránt kiemelkedő brit és ír küldöttség, a legtöbben csalódásként fognak emlékezni erre a futamra: Westover mindössze 6. helyen zárt, mögé jött be a két O'Brien-aspiráns, Luxembourg és Broome 7-8. helyre, míg Mishriff abszolút letaglózó 13-ként végzett.

Nem a Prix de l'Arc de Triomphe volt ugyanakkor az egyetlen topverseny a hétvégén - mitöbb, volt belőle összesen nyolc, továbbá három Gr2-es összecsapás. Ezeket persze nem fogjuk a fő attrakcióhoz hasonlóan részletezni, a legfontosabb tudivalókat azonban röviden összefoglalnánk:

• A hazaiak 4 győzelemmel tisztesen helytálltak, de a britekkel már nem tudták felvenni a verseny: 6 kupa a szigetországba került.
• A nyolc Group 1 futamban ugyanez a statisztika Nagy-Britannia 4, Franciaország 3, Írország 1 siker.
• Trénereknél Andre Fabre az egyetlen duplázó, míg zsokéknál Ryan Moore és Mickael Barzalona is ismételt. A futtatók közül senki nem örülhetett kétszer.
• A hétvége folyamán többnyire végtelenül izgalmas, kiélezett versenyeket láthattunk. No persze nem a Prix du Cadranban, ahol Kyprios húsz hosszal hagyta állva a mezőnyt.
• A nagy apamének ezúttal háttérbe szorultak, Galileo és Dubawi is csak egy-egy győztest adtak, a kevésbé ismert Awtaad ellenben kétszer is villantott csikói révén.
• A sok hűhó úgy tűnik, ezúttal is a semmiért volt: a főfutamról való visszalépés után Verry Elleegant a Royallieu-ben is csak csalódást keltő hetedik.

Nyitókép: Equidia