Az utóbbi évek Covid-huzavonája után túl vagyunk az első teljes, makulátlan Global Champions Tour & League szezonon.

Összesen 16 állomáson versenyeztek a lovasok világszerte, kiemelkedően magas pénzdíjakért és persze a nem elhanyagolható dicsőségért. Az utolsó állomás a közel-keleti Riyadh volt október végén, amelyen a több százezer eurós összdíjazások már-már milliós szintre kúsztak. Ezután következett az úgynevezett rájátszás, a Prague Playoffs, amelyet egyfajta szuperdöntőként képzeltek el a rendezők.

Ez egyrészről fair, hiszen mivel a szezonkezdés és a szezonzárás is a messzi keleti régióban zajlik (Dohából indulnak a lovasok), így a közép-európai díjugratósport rajongóinak nem igazán akad lehetősége megcsodálni a sztárlovasokat. Ráadásul erre a versenyre kizárólag győzelemmel lehetséges kvalifikálni, azaz azok csapnak össze mégegyszer, akik korábban vagy nyertek fordulót, vagy (ha a nyertes már másodszor győz) másodikként végeztek - ezt a megtiszteltetést, indulási jogot Golden Ticketként (arany-jegy) emlegették a szezon során.

Másrészről miután egy lovas már több fordulón is részt vett, végigversenyezte a szezont a világ különböző pontjain, szükség van-e arra, hogy egy extra pénzdíjért (csak a Super GP, a főversenyszám összedíjazása volt 1,25 millió euró) még így november végén is elvárjunk egy csúcsteljesítményt? Azokról a lovakról nem is beszélve, akik szinte egész évben repülőről kamionba vándorolva élik az életüket? Persze, egy-egy lovas gyakran váltogatja lovait épp a megfelelő pihentetés okán, hiszen csak egy 100%-os lóval érdemes egy ilyen rendezvényen megjelenni. De valahol érezzük, hogy ez már egy picit túlhúzza azt a bizonyos határt.

Annál is inkább, hiszen többen is visszakoztak, vagy azért mert inkább csapatukat támogatták a League fináléban, vagy sérülés miatt. A végső létszám az egyéni versenyben így összesen 13-ra esett a 16 jogosult indulóból. Ez pedig egy átlagos forduló indulóihoz képest nagyjából a fele.  A teljesítményen pedig vagy a pálya nehézsége, vagy a már említett fáradtság látszódott: összesen ugynis mindössze kettő dupla hibátlan lovaglás született, amelyből a gyorsabb Daniel Deusser és Scuderia 1918 Tobago Z-é lett, így ők állhattak a dobogó tetejére.

Valahol mégis fájdalmas volt számunkra látni, hogy még a klasszis közönségkedvenc világbajnok King Edward is összesen hármat ütött a két fordulóban - márpedig ő az olimpiák történetében is rekordot döntött óvatosságával tavaly, a második név lett az olimpiák történetében, aki egyetlen egyet sem ütött sem egyéniben, sem csapatban, sem alappályán, sem összevetésben. Extra képessége és precizitása már mellette sem tartott ki.

Gondolhatnánk, hogy rendben, fáradtak, de a közönség miatt megéri. A közönségről azonban ez korántsem mondható el, hiszen pár héttel a rendezvény előtt még igen sok jegy várta, hogy megvásárolják. Erre a Covid előtt nemhogy nem volt példa, de már hónapokkal korábban is csak a legfölső emeletre kaphattunk helyet. Köszönhető ez részben az online streaming szolgáltatásnak, amelyet szintén a Covid idején fejlesztettek ki, mindössze pár dollárért cserébe élőben az otthonunkból élvezhetjük végig a fordulókat. Kellett-e ez a sportnak? Kellett is meg nem is.

Összességében maga a rendezvény egy remek lehetőség volna a közép-európai lovas közösség számára akkor, ha nem a szezon utolsó utáni köre lenne. Ezzel együtt 17 világkörüli helyszínen kell teljesíteniük a lovaknak és lovasoknak, ami több, mint sok, ha emellé még esetleg valaki részt szeretne venni a jóval nagyobb kaliberű Aacheni Nagydíjon, vagy Világbajnokságon - ami ugye ezen a szinten evidens, hogy igen. Sajnos azt a tendenciát véljük felfedezni, ami a Formula 1-ben is zajlik: egyre több forduló, egyre nagyobb terhelés, mindent a közönségért. Ez csak egy kérdést vethet fel: de meddig?

Kis adalékként Sereg András gondolatai a témában.

Engedjék meg, hogy egy bosszúságunkat megosszunk Önökkel ide kapcsolódóan. A Racing Portal és a Favorit is több világeseményről tudósított már. Global Champions Tour fordulóról is. 

Most is szerettünk volna.

Hetekkel ezelőtt a hivatalos úton és felületeken akkreditáltuk fotósunkat, Kristófcsik Rozit, de a szervezők részéről semmiféle visszajelzés nem érkezett a mai napig. Kaptunk már az évek során természetesen nem egy elutasító választ, de a tisztesség úgy kívánja, hogy arról is értesítsék az akkreditációt kérőt (aki sok esteben lefoglalja a szállását, repülőjegyét addigra). Ez - akárhogy is nézzük - elfogadhatatlan eljárás. 

A végére pedig annyit, hogy gratulálunk a (nem a nagydíjban, de) kiválóan szereplő magyar lovasoknak, Kalán Eszternek, H. Nagy Emmának és Alasztics Alíznak!

Képek: @LonginesEq Twitter