1949 – Lubica története.

Mai hősnőnk olyan fénylő csillaga volt korának, hogy mindösszesen három lovat adtak ellene indulónak a derbyben, abból is egyik istállótársa volt.

Pedig az árverés legolcsóbb, szemre sem tetszetős csikójában csak trénere, Kertész Sándor látott fantáziát így javasolva egy ismerősének, hogy vásárolja meg a csúnyácska, és különösebben kiemelkedő pedigrével nem rendelkező kancát. Kezdeti bukdácsolás után indult el a szinte utánozhatatlan pályafutása. A korszak zsenije, Kertész lelkiismeretes, szakszerű munkájának köszönhetően Lubica sorozatnyerésbe kezdett. Tette mindezt folyamatosan emelkedő formákkal. Már kétévesen látszott, hogy mekkora klasszis lakozik benne, amikor is három évjárat legjobbjait verte a Budapesti Díjban.  Szerencsére kiválóan telelt át és a derbyig vezető útja is igaz diadalmenet volt. Ott sem okozott csalódást és tapsra ragadtatta a szépszámú publikumot.

Hivatalos eredmény: 27. Magyar Derby. 1949. június 19. vasárnap, rendes talaj. 173. futam, start: 16 óra 55 perc

Dijazás: 32.500 Forint (25 000, 5 000, 2 500)

Birói itélet: 7 - 2- 1 hosszak   Idő: 2.39 1/5.

Tenyésztő: H.J Kirwan (IRE), Futtató: Juci istálló

Totalisateur: 10: 13. Befutóra: Lubica és Redeeming Star 10: 21. Esetleges osztalékok: 10: 34 Coronatom, 59 Redeeming Star, 85 Pazar II.

Versenyleírás: Lubica 800 méter után az élre nyomult, és előnyét könnyen fokozva, tetszés szerint győzve, hazasétált. Redeeming Star az utolsó 300 méteren megkezdte végső támadását, és megelőzte a fáradt és lehaló Coronatomot, és biztos másodiknak ért a célba.

Az idomár - Kertész Sándor - véleménye: Lubica Derby-győzelmével ismét igazolta, hogy képessége felér a régi idők klasszis lovaihoz, és évjárattársai között nincs ellenfele.

Hét hosszal nyert, de még mindig nem ért a csúcsra. A mai Kincsem Díjban szinten hét hosszal verte a legjobb öregeket, majd következett a prágai kaland, a frissen életre hívott Szocialista Országok Meetingjén.

Öt lengyel és hét csehszlovák kiválóságot legyőzve nyerte a 2800 méteres nagydíjat.

Pedig a csapat meglehetősen későn érkezett meg, így a kanca nem is tudott ismerkedni a versenyhelyszínnel, de 2:58.4-es bámulatos rekordidőben elért egyhosszas győzelmével, a szépszamú prágai publikumot is tapsra ragadtatta. A nyeregben Szentgyörgyi István kuporgott.

Lubica nemzetközi klasszissá, mondhatjuk a második világháború utáni első csodalovunkká vált.

Dr. Bartha László így emlékezett rá? „Nem is tudom szavakba önteni, hogyan galoppozott. Amikor elkezdett vágtázni, akkor mintha repült volna a föld felett. Nem lehetett látni, hogy a lába érintette volna a talajt.” (Forrás: Horváth József: Az első pesti lóversenytől napjainkig.)

A magyar lóversenytörténelem egyik legjobb kancája már háromévesen egy ínsérülés miatt befejezte szinte utánozhatatlan karrierjét és 1963. februárjában a dióspusztai ménesben múlt ki.                    

Az írásokban Hesp József, Horváth József és Váczi Ernő leírásaira, adataira, dokumentumaira és fotóira támaszkodtunk.