Duplázás, őrjöngő tömeg és könnyek - méltó módon búcsúzott Frankie Dettori utolsó európai versenynapján.

Az egész éves világkörüli búcsúturné végéhez közeledve az élő zsokélegenda bejelentette, amire már sokan számítottak: mégsem vonul vissza lovaskarrierjétől. A székhelyét azonban Amerikába helyezi át, így a briteknek, akik szakmán belül gyakorlatilag istenként tisztelik, így is búcsút kell venniük tőle. És hol máshol érne véget a történet igen komoly fejezete, mint az évzáró ünneplésen, a Champions Day-en?

Az olasz születésű, de élete túlnyomó részét Angliában töltő Dettori szépen keretbe foglalta a napot - ahogy európai karrierjét is. Rögtön az első futamot megnyerte, egészen konkrétan a Long Distance Cup-ot Trawlerman nyergében, majd a négy királykategóriás futam közül a legutolsót, egyben a legfontosabbat, a Champion Stakes-t is.

Ascot lelátói zsúfolásig tömve, a tömeg egy emberként kántált és őrjöngött, ahogy King Of Steel elsőként száguldott át a célvonalon, Frankie Dettori pedig a szezon egyik legfontosabb futamának aranyérmével koronázott meg közel négy évtizednyi élő történelmet. A Racing Post helyszíni tudósítója, Lewis Porteous szavait kölcsönvéve: "mintha minden férfi, nő és gyerek Ascotban lett volna, hogy még utoljára láthassák generációja legnagyszerűbb lovasát varázsolni." És kétség sem fér hozzá, varázsolt is.

King Of Steel elég szerencsétlen helyzetben fordult a célegyenesre, a mezőny legvégén, ráadásul beszorulva, Dettori viszont nem esett pánikba. Megvárta, hogy kifelé megnyíljon az út, majd épp időben indította el Wootton Bassett fiát - aki pedig méterről méterre közeledett az éllovasokhoz, a cél előtt nem sokkal élre állt, majd üdvrivalgás közepette győzelmet aratott. Nem csak eddigi legkomolyabb aranyérmét szerezte meg az idei Epsom Derby ezüstérmese, de ezzel egyben ő lett az utolsó ló, akivel Frankie még brit zsokéként diadalmaskodott.

"Ascot Királya" Kamilla királynéval az őt ábrázoló szobor felavatásán

Ami Dettorit illeti, egész nap rendíthetetlen kötelességtudattal lovagolta a rábízott telivéreket. A két győzelem mellé még egy ezüstérmet és egy ötödik helyet szerzett, tehát az ötből négyszer pénzdíjas helyen végzett, ami önmagában is kiemelkedő statisztika ilyen mezőnyökben. A filmbe illő Champion Stakes után azonban nála is eltört a mécses.

"Őszintén szólva teljesen elborítanak az érzelmeim. Nem tudom elhinni. A közönség juttatta át ezt a lovat a célvonalon. A legjobbamat adtam a csúcson, de az az ujjongás, amit kaptam, hihetetlen volt. Köszönöm mindannyiótoknak - miattatok nyertem meg ezt a versenyt, fantasztikus volt. Ez egy hollywoodi forgatókönyv volt, szeretlek benneteket."

Frankie mögött nyilván háttérbe szorultak, de a nap krónikájából nem hagyhatjuk ki a többi versenyt sem. Négy Group 1, azaz lehetséges legmagasabb besorolású futam rajtolt el, előtte pedig a "csak" Gr2-es már említett Long Distance Cup. A terjedelemre való tekintettel a győzteseket csak táblázatban összesítjük, azt viszont mindenképp érdemes elmondani, hogy hihetetlen izgalmak között indult a nap; az első három összecsapáson egyaránt mindössze nyakhosszon múlott a győztes kiléte.

Majd jött a Queen Elizabeth II Stakes, amely a Champion Stakes mellett a nap másik kiemelkedő jelentőségű nagydíja. Két hihetetlen hároméves klasszis, egy mén és egy kanca csatájaként vártuk a mérföldes futamot, végül azonban sem Paddington (9.), sem Tahiyra (3.) nem jutott szóhoz - de senki más sem.

A hosszú egyenesen Big Rock ment el vezetni, majd fokozatosan távolodni kezdett a mezőnytől. Lehetett rá számítani, hogy a finisre elfárad és felérnek rá az ellenfelek, ez azonban nem történt meg. Egyre csak messzebb és messzebb került a mögötte futó Tahiyrától, a célban pedig már hat hossz volt az előnye az ezüstérmet ellopó Facteur Chevallal szemben. Ezzel ráadásul francia házibefutó született Anglia egyik legfontosabb őszi versenyében.

Ez volt tehát a 2023-as Champions Day, Frankie Dettori grandiózus búcsúja.

Egy korszak lezárul, helyette pedig egy teljesen új kezdődik. Szerdán érkezik Santa Anita Parkba, ahol vélhetően a pénteki versenynapon lovagol majd először és maximum akkor tér vissza vendégként Angliába, ha az ottani versenynaptár engedi. Reméljük, 2024-ben viszontlátjuk néhány nemzetközi csúcstalálkozón - addig pedig hasonló sikereket kívánunk neki az Egyesült Államokban is!

Képek: Paulick Report, Racing and Sports