Elég szerencsés voltam ahhoz, hogy megvalósítsam a gyermekkori álmaimat.

mondja Overdose korábbi lovasa, Christophe Soumillon, aki nagyinterjút adott kedvenc francia szaklapunknak, a Jour de Galopnak. A hosszú beszélgetés természetesen több témát is érint a beszélgetés során. Mi most ebből ragadunk ki néhányat.

“Folyamatosan fejlődök. Nem lehetsz ugyanaz az ember 20 évesen, mint 40 évesen. Logikusan, a jó irányba próbálunk fejlődni! És ha továbbra is a legmagasabb szinten akarsz teljesíteni, akkor meg kell kérdőjelezned magad, és tanulnod kell a hibáidból. És én elkövettem néhányat! Vesztettem el versenyeket, estem el, miután hibáztam, és buktam, miután rosszul reagáltam. Ez volt a lecke számomra. Az a két hónap, amíg nem versenyeztem a kihagyásom miatt, ráébresztett arra, hogy nem csak a versenyzés az egyetlen dolog az életemben. Új látásmóddal tértem vissza, és ez nem akadályozott meg abban, hogy néhány nagyszerű edzőnek lovagoljak, és néhány nagyszerű versenyt nyerjek. Ma már élvezem a futamgyőzelmeket, de mindenekelőtt élvezem, hogy új lovakat lovagolhatok, és hogy a győzelem stílusán vagy a származásukon keresztül álmodozhatok.”

“Reggelente van időm a lovakkal foglalkozni, és ezt imádom! Victoria Headnek, Fabrice Chappet-nek, Francis-Henri Graffardnak, Maurizio Guarnierinek dolgozom... Volt idő, amikor egyesek azt mondták, hogy nem szeretek reggel felkelni. Úgy döntöttem, hogy nem Chantillyben élek, mert nem akartam ebben a mikrokozmoszban élni. Szeretek a természetben lenni, és ezért élek 30 percre Chantillytől. Ma már sokkal több örömet okoz nekem a lovakkal való munka. Amikor Olivier Peslier és Gérald Mosséról írt cikkeket olvastam, észrevettem, hogy idővel egyre nagyobb igényük lett arra, hogy a lovakkal dolgozzanak, hogy közelebb legyenek a személyzethez... Úgy érzem, ebben a tekintetben csatlakozom hozzájuk.”

“Aidan O’Brien volt az első tréner, aki eltiltásom után megkeresett. Tíz nappal később elhozott az Egyesült Államokba, és erősen kritizálták ezért a döntéséért. De micsoda ember! Meg tud bocsátani. Örülök, hogy minden idők legjobb idomárja képes volt kezét felém nyújtani és segíteni, amikor szükségem volt rá”.

”Nem bírom hallgatni, hogy az emberek korszakokat kritizálnak, és azt mondják, hogy régen jobb volt. Nem lehet összehasonlítani. Szeretek a pillanatnak élni, és nem rágódom a múlton, még ha hasznos is a jövőm szempontjából. Mindig is voltak súrlódásaim bizonyos zsokékkal, bármilyen generációról is legyen szó. Karakteres ember vagyok.”

„Még mindig képes vagyok nagyszerű dolgokra lóháton. Egyáltalán nem gondolok a pályafutásom végére. Ez akkor fog bekövetkezni, amikor a testem azt mondja, hogy hagyjam abba. Azon a napon, amikor úgy érzem, hogy már nem vagyok fizikailag és mentálisan is fitt, és már nem teljesítek jól, abbahagyom. Egy dologra fogok emlékezni: három évtizeden át én voltam az egyik legjobb az öltözőben. Lehetőségem volt arra, hogy beteljesítsem a gyerekkori álmaimat. Ez elképzelhetetlen volt 35 évvel ezelőtt, amikor Belgiumban éltem. Szerencsésnek tartom magam, hogy ebben a szakmában dolgozhatok. Még mindig sok barátom van, és nem azért megyek az öltözőbe, hogy kártyázzak azért vagyok ott, hogy dolgozzak és jól teljesítsek lóháton.”

A teljes interjú a Jour de Galopban olvasható francia nyelven.

Fotók: Patyus Ferenc