Következzen a Kincsem Park mai vendégének rövid bemutatása.
Ahmed Ajtebi, 1981. december 27-én született Dubaiban. A kis Ahmed 7 éves korában kezdett el tevéken versenyezni. Nagyjából 3000 versenyéből hozzávetőleg kétszázat nyert meg, de 15 évesen máris fel kellett hagynia a tevelovaglással, ugyanis a súlya már több volt, mint a megengedett 55 font, azaz kb. 25 kg. (Tehát nem igazak azok az élcelődések, hogy egy pár éve még tevéken lovagló fiatalember győzött pl. a Breeders’ Cupban. – a szerk.) Unokatestvére (az ismert futtató Saeed Manana) közeli barátja, Dubai uralkodójának, Sejk Mohammed bin Rashid Al Maktoumnak.
Őfelsége tanácsára kezdett telivéreken lovagolni. Később egy interjújában elmondta: rendkívül furcsa érzés volt számára az mikor először pattant egy ló nyergébe.
A sejk később azt ajánlotta neki, hogy kezdjen tanulmányokat a Curragh-i zsokéiskolában. Ahmed Ajtebi megértette, hogy mennyire szerencsés, így fogta magát és elrepült a szigetországba. 2003 nyarán négy hónapot töltött John Oxx istállójánál, Írországban. Hazájában, ebben az évben, november 13-án nyerte első versenyét. Junction Line-al haladt át elsőként a célon a varázslatos Nad Al Sheba versenypályán.
2004-ben tanulmányait Ausztráliában folytatta, ahol győznie is sikerült Geelong-i lóversenypályán. A tehetségét a dél-afrikai Mick de Kock-hoz, 2006 nyarán történt átszerződése is igazolta, mivel itt 85 lovaglásból 19 győzelmet szerzett. Két (nem teljes) idényt töltött a világhírű trénernél.
Mohammed Al Maktoum sejkkel 2007 végén erősödött meg a kapcsolata, amikor Ahmedet a Godolphin csapat egyik zsoké (tanulójának) szerződteti. „Ő a sejk büszkesége. Ez az első alkalom, hogy Dubai uralkodója megvalósíthatja az álmát: egy az Egyesült Arab Emirátusokból származó, tehetséges zsoké az ő színeiben versenyez, de Ahmed Ajtebi tudja, hogy még hosszú út áll előtte” – olvashattuk korábban egy francia szaklapban. “Szeretnék két lábbal a földön maradni. Tudom, hogy még nem vagyok olyan jó, mint Lanfranco Dettori. Ő számomra egy példakép.”-mondta el a zsoké nemrégiben a Racing Postnak. A 2007-2008-as szezonban ő lett a champion a „tanulók” között. 11 versenyben haladt át elsőként a célon.
2008-ban aratja első nagy győzelmét Nagy-Britanniában. Nem is akárhol, hanem a királyi gyepen, Ascotban ünnepelhet. Regal Parade nyergében megnyeri a Buckingham Palace Stakes-t a Royal Ascoton, de öröme nem lehet teljes. A győzelemmel járó hírnév, „riasztja a hatóságokat”, és a Bevándorlási Hivatal vízum problémákra hivatkozva kiutasítja őt Angliából. Vissza kell tehát térnie Dubaiba, de Ahmed nem búslakodik. Még keményebben dolgozik, és élete legjobb szezonját produkálja. 18 győzelem kerül a neve mellé, és a Dubai World Cup napján, győz a Dubai Duty Free mamutdíjazású futamában, Gladiatorus nyergében, és ő ünnepelhet a másik Group 1-es verseny, a Dubai Sheema Classic után is. Itt Eastern Anthem a partnere. Az idény végére negyedik a lovasok ranglistáján. Olyan nevek előzik csak meg, mint pl. példaképe Lanfranco Dettori vagy éppen William Buick. Végképp a legnagyobb zsokék közé emelkedett.
Európában is folytatja jó szereplését. 2009. szeptember 6-án győz Longchampban, a Group 3-as Prix de la Rochette-ben, Buzzword nyergében, majd októberben, az öreg kontinensen is megnyeri az első Group 1-es versenyét. Ismét Gladiatorus a partnere, a Premio Vittorio di Capua futamában, Milánóban. Egyre többen ismerik meg a nevét. Pár héttel később kitörölhetetlen nyomot hagy a lóverseny történelemben. Arany betűkkel kerül neve, a krónikák lapjaira, ugyanis Vale of York nyergében megnyeri a Breeders’ Cup Juvenile futamát. Amire oly sok zsokénak éveket, évtizedeket kell várnia, neki alig pár esztendő elegendőnek bizonyult. Nincs feljebb. Ahmed pályafutása csúcsára ért, de nem feledi honnan indult. Az Emirátusok zászlajával ünnepel.
2010-ben, januártól ismételten lovagolt a Dubai Carnival keretein belül. 8 győzelmet arat. A meydani összesítésben csak Soumillon és Dettori neve mellett áll több siker. Versenyzett a Meydan Masters sorozatban, ahová a szervezők a világ 12 legjobb zsokéját hívták meg. A zárónapon Calming Influence nyergében megnyeri a Godolphin Mile futamát. A dubaji zárást követően Newmarketbe költözik csapatával és napjainkban az angol pályákon lovagol.
„Az Emirátusok nagykövetét látom magamban. Számomra leírhatatlan érzés, hogy a hazámat képviselhetem, amikor versenyzek. Ez hatalmas büszkeséggel tölt el engem.” – nyilatkozta korábban.
Sok szeretettel köszöntünk Magyarországon Ahmed!
Íme a világsztárral készült beszélgetésünk:
Ahmad Ajtebi: Igen, nagyon boldog vagyok. Igazából a Hazafi Díj miatt jöttem, ahol a lovam jó formát futott, másodikak lettünk és csak egy jó ló tudott legyőzni minket.
Őszintén szólva eddig nem tudtam semmit sem Magyarországról, sem az itteni lóversenyről. Amikor azonban az egyik nagyon jó barátom, megkért, hogy jöjjek ide a Hazafi Díjban lovagolni Home Sweet Home-ot, akkor azt gondoltam, hogy miért ne?
Igen, igen. Két évvel ezelőtt volt, amikor Franciaországban futott. Ahogy látom ez nagyon fontos ló a magyaroknak. Önöknél a versenydíjak alacsonyak, kicsi a versenyüzem, de próbálnak működni és minél inkább próbálnak valamit jól csinálni, az annál inkább sikerülni fog. És ezt jó dolognak tartom.
Azt hiszem minden lovam jó volt, ahogy ezt az eredmények is mutatják.
A lovam nagyon izzadt, ijedezett, nem akart kimenni a startgéphez. Igazából nem szerencsés, ha egy ló ennyire izzad, mert így akár 15 kilót is leadhat még a verseny előtt.
Számomra nem a külsőségek számítanak. Azokat a pályákat a szeretem, amelyek tele vannak emberekkel, ahol úgy érzi magát a zsoké, mintha egy focimeccsen lenne egy tömött stadionban. Nekem az a fontos, hogy a nézők szeressék a lóversenyt. Az Önök pályával sincs igazából semmi gond. Nem rossz a pálya, a személyzet kedves, megvannak a szükséges szolgáltatások.
A trénerek nagyjából mindenhol hasonlóak, ugyanazzal a céllal készítik fel a lovakat. Igazából a zsokék stílusa az, ami különbözik. Ez Anglia után Amerikában nagyon szembetűnő volt. Ezen kívül a versenyek tempója, a sebesség is eltérő, mert például Amerikában sokkal gyorsabban kezdenek, mint Európában, ahol több a taktikai verseny.
A dél-afrikai, ami átmenet az angol és az amerikai között.
Ott technikailag nagyon nehéz a versenyzés, mert sok a nagyon lassú verseny, amelyek csak utolsó 1200 méterre gyorsulnak fel, amikor már igazi sprintet futnak a lovak. Itt még a legjobb lovaknak is nehéz győzniük, sőt nem is mindig a legjobbak nyernek. Ezzel szemben Amerikában minden jó lónak megvan az esélye győzelemre. Mint ahogy a mai versenyeken is láthattuk, azok a lovak, amelyekkel nyertem, illetve jól szerepeltem az első vagy második favoritoknak számítottak, azaz a jó lovaknak reális esélyük nyílik a győzelemben. Ausztráliában viszont a nagyon lassú tempó miatt bármelyik ló nyerhet, nem jön ki mindig a lovak tudása közötti különbség.
A tél elejét Amerikában töltötte, majd Dubaiban versenyzett, most meg főként Newmarketben lovagol, de holnap lehet, hogy ismét egy másik európai ország felé kell indulnia. Hogyan bírja ezt a sok utazást?
Igen, a novemberi Breeders’ Cup után hat hetet Santa Anitában töltöttem és holnap utazom is vissza Angliába, mert Ascotban egy fontos versenyben lovagolok. (Egy Gr3-as versenyben lovagol saját istállójának (Mojave Moon) szerdán. – sa.) Az utazásokhoz már hozzászoktam, ilyen a zsokék élete.
Igen, ez a munkánk velejárója és nem szabad, hogy problémát okozzon. Oliveri Peslier-t egyébként nagyon kedvelem, jó lovas és jó barátságban vagyunk.
Nem ismerek egyetlen legjobb zsokét sem. Szerintem minden zsokénak vannak erősségei, és én mindenkitől ezt a pluszt szeretném megtanulni és átvenni, a jövőben pedig ebből kialakítani a saját stílusomat. Ryan Moore-nak és Kieren Fallonnak például kiváló a taktikai érzéke, szeretnek a versenyben hátul maradni és utána a helyzetnek megfelelően reagálnak. Frankie (Dettori) és az amerikai zsokék többsége pedig inkább az élen szeretnek versenyezni. Ők nagyon jól érzik a tempót. Szerintem tehát a jó zsoké mindenkitől tanul valamit.
Igen, persze.
Tavaly óta egy csapatba tartozunk. Igazából helyileg két istállóban vagyunk, a régi istállóban lovagol Frankie, én pedig az új részlegben dolgozok, így nem találkozunk minden nap. Néha munkában lovagolunk egymásnak, időnként felhívom őt, hogy melyik ló milyen a versenyben, vagy a munkában. A Godolphin nagy istálló, így az egyik zsoké Angliában versenyez, a másiknak pedig mondjuk Franciaországban, vagy valahol máshol van dolga.
Melyik volt eddig a legjobb ló, amin ült?
Gladiatorus, akivel a Dubai Duty Free-t is megnyertem.
Mit csinál mostanában Gladiatorus?
Nem tudom, nem szoktam őt a reggeli munkákban lovagolni. Nagyon aranyos ló és jól dolgozik azzal a munkalovassal, akivel eddig is készült.
Vonczem Gabriella – Sereg András – www.racingportal.hu, Fotók: Patyus Ferenc, Losonczi Gábor
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.