Második veresége után nem tér többet vissza az amerikai galoppkirálynő: Songbird katasztrófától lett megmentve a nyugdíjazással.
Rick Porter szomorúságában most százezrek osztoznak. Fotó: TDN
Rick Porter tulajdonosként régóta tagja az amerikai galoppipar legfelsőbb osztályának: számtalanszor drukkolt az ikertornyok árnyékában az épp aktuális derbylovának, vagy Breeders’ Cup-on lépett be büszkén a győztesek körébe, így akár hihetünk is kijelentésének, miszerint Songbird „a legnépszerűbb versenyló, aki az elmúlt években köztünk volt.”
Pedig Porter-nek nem idegen a zsenialitás látványa egy kancában: elég, ha csak a háromszoros Gr1-győztes, „ménverő” Havre De Grace nevét említjük. És Rick legújabb csodakancáját már tényleg nem lehet tovább magasztalni: az üstökösként hirtelen felbukkanó, időszakosan fénylő telivérekkel (Arrogate) ellentétben Songbird egyből berobbant az élre és onnan se ember, se ló nem tudta kilökni – csak károsodott inak és egy levált csontdarab a lábában. Egyértelmű jelei voltak egy közelgő tragédiának, melynek még pont időben léptek elébe.
Miután az utolérhetetlennek megismert Songbird karrierje második vereségét szenvedte el, Porter átreptette négy államon, majd furgonba tette a homokdivízió legfényesebb gyöngyszemét, hogy a Rood & Riddle (Kentucky) szakorvosai a végére járjanak a hirtelen teljesítményromlásnak:
„Amint lejött a lószállítóról, (Dr. Larry) Bramlage egyből kiszúrta, hogy sánta. Majd a vizsgálat után a hírek egyre rosszabbak lettek. Azt mondta nekem, hogy óriási katasztrófa elé nézek abban az esetben, ha tovább hajtatom. Elképesztő, hogy nem esett össze amiatt a csontdarab miatt – rendellenes alakja miatt Bramlage szerint, ha az elszabadul, szilánkosra töri a szárcsontját.”
Az MRI vizsgálat után tették össze két kezüket, mikor láthatták milyen rossz a helyzet, de egyben milyen szerencsés, hogy nem fog a kezükön száradni „még egy Eight Belles”.
A nem is csak verhetetlennek, de utolérhetetlennek megismert Songbird így két, ritka vereséggel és 4,6 millió dollárral a háta mögött, tizenháromszoros győztesként kezdi rehabilitációját egy nyugodt legelőn, mielőtt tenyészkanca-jelöltént eladásra nem kínálják a novemberi Fasig-Tipton árverésen.
“Szeretném megvenni, de nem hiszem, hogy van elég pénz a számlámhoz hozzá. De simán odaadnék érte mindent, amim csak van!” – Mike Smith. Fotó: Breeders’ Cup
A már második startjára Gr1-bajnokká avatott négyéves kanca neve arannyal került be a lóversenykrónikába: hosszak özönével nyerte mindig korosztályának és nemének legnagyobb aktuális versenyeit a kaliforniai „karrierindítóktól” a Breeders’ Cup-ig. Egyedül egy rosszkor jött láz akadályozta meg, hogy liliomtakarót akasszanak a nyakába az amerikai lóversenyzés otthonában, de még az évben térdre kényszerítette a Kentucky Oaks hősnőjét a Cotillion-ban, hogy feleslegesen, de eldöntesse a kérdést, ki is a legkiválóbb hároméves kanca. Mert soha, senki nem kételkedett felsőbbrendűségében korosztályában, még első veresége is hősies volt – Beholder-től kikapni sosem szégyen.
Négyévesen már korántsem azt a Songbird-öt láthattuk, akit önző módon megszoktunk tavaly: a győzelmi hosszok megrövidültek, az emberek meg már mélyrepülésről kezdtek beszélni. Pedig még mindig átlagon felüli teljesítményt nyújtott. Hogy sérülése mikor kezdett kialakulni, nem tudni – de tulajdonosa valószínűleg nem csak becsületét, majdnem tökéletes rekordját, de az életét is megmentette korunk egyik legnagyszerűbb amerikai kancájának. Az életmentés pedig kölcsönös: a rákkal küzdő Rick Porter meggyőződése, hogy kancája iránt érzett öröme ad neki sokszor erőt.
„Minden megvolt benne, amit versenylóban csak kívánnál, minden” – áradozott Mike Smith, ki Songbird minden egyes versenyében társa volt. „Egyensúly, sebesség, állóképesség, klasszisság, szív és küzdelem: ő minden volt. Bámulatos fejezet volt számomra.”
Beholder-rel vívott csatája sosem “vereségként” lesz megemlékezve, hanem mint a titánok harca – a lóverseny szépsége. Fotó: The Saratogian
Medaglia d’Oro négyéves lánya kilenc felsőkategóriás trófeát gyűjtött be 15 versenyes karrierje alatt Jerry Hollendorfer idomításában. Csak azt bánhatjuk, hogy nem jutott el egy ringbe a fiúkkal – de így is olyan hősnők mellett emlegethetjük, mint Lady’s Secret, Zenyatta, Rachel Alexandra, Azeri, Royal Delta és Beholder – avagy az amerikai homok időszakos királynői és örökös imádottjai.
Köszönjük, Songbird!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://derby.blog.hu/api/trackback/id/tr3618504284
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.