Nagyon sokan olvasták kiváló kolléganőnk, Papp Virág cikkét, amelyben rovatvezetőnk azt boncolgatja: mi választja el az extraklasszis lovat a legendától?
Ebből jött az ötlet, hogy mi is színt valljunk, és közöljük a Racing Portal szerkesztőségének tíz legendás lovát.
Naná, hogy már közöttünk is hatalmas vita alakult ki, így Önöktől sem számítunk másra, csak bírálatokra, számonkérésekre, hogy ez vagy az a kedvenc miért maradt ki. Mert kimaradt. Még minimum 100 nevet szeretnénk látni ezen a listán, de nem lehet. Tíznél húztuk meg a vonalat, így fájó szívvel kellett mindannyiunknak szembesülnie a végeredménnyel. Nem vitás, hogy e sorok szerzőjének listáját Ribot vezeti. Soha nem láttam nála jobb teljesítményt, de mivel a szerkesztőségben totális demokrácia van, meg kellett hajolnom azelőtt, hogy a szavazatok összegzése után nem ő lett lapunk első számú legendája.
Hogy milyen pokoli kínokat is álltunk ki a készítése közben a teljesség igénye nélkül ideírunk pár nevet, akikre szavaztunk ugyan, de nem jutottak a Top 10-be. Esélyese sem volt odakerülnie Kelso-nak, aki ÖT ÉVEN keresztül volt az Év Lova az USA-ban, a legmagasabbra értékelt Frankel-nek, a veretlen angol hármaskorona bajnoknak, az évszázad lovának is nevezett – és a képen látható – Bahram-nak, az Amerikában ezt megismétlő, Seattle Slew-nak, a kancák királynőjének, Ruffian-nek, a háromszoros Melbourne Cup győztes kancának, Makybe Diva-nak vagy a Grand Slam győztes American Pharaoh-nak. És persze még sok-sok kiválóságnak, hiszen magam vért izzadtam, míg 18-ra szűkítettem a kb. 45 fős listámat, de csak tízet „dobhattam be” a közösbe, ahogyan a többiek is. Ha a legjobbakat hirdetnénk ki közülük talán odaférne valaki, de nem. Itt most másról lesz szó.
Mert, ahogyan Virág leírta a “legendasághoz” nem elég a sorozatnyerés. Ahhoz valami több, ahhoz valami más is kell. Valami egészen különleges. Hogy még mi? Reméljük, holnapi listánk alapján kiderül. Ha nem, várjuk hozzászólásaikat Facebook oldalunkon. Az biztos: többet nem vállalkozunk ilyen embert próbáló feladatra, hiszen majd 200 évet kellett visszalapoznunk emlékezetünkben és a krónikánkban, de remélhetőleg nem okozunk (nagy) csalódást ezzel a sorrenddel.
Következzen a sorrend rövid értékelésünkkel.
10. helyezett: a nyitóképen látható Citation (USA – született 1945) A galopptörténelem első telivére, aki elérte az egymillió dolláros összkeresetet. 45 start: 32-10-2, közte a Triple Crown, amelynek mindhárom futamát óriási fölénnyel nyerte. Egyetlen egyszer, hatévesen ért célba negyedikként, ami karrierje legrosszabb eredménye. 16-os győzelmi sorozatának rekordját csak 46 évre rá, Cigar tudta megdönteni. Igazi legenda!
9. helyezett: Secretariat (USA – 1970) A legnépszerűbb ló címét biztosan elnyerné, hiszen a mozifilm hatalmasat lendített ezen, de mesés pályafutása önmagáért beszél. Két év alatt 14 nagy trófea, történelmi Belmont győzelem és a lóversenyzés népszerűsítése egyértelműen legendává teszi a 70-es évek ikonját, aki sok-sok szavazáson a sztársportolókat, azaz embereket előzött meg.
8. helyezett: Man o’ War (USA – 1917) Hogy az amerikai szakírók (többek között Secretariat) előtt a XX. század legjobb amerikai lovának választották, ez mindent elmond róla. Egyetlen vereségét egy zsoké (vagy indító?) hibának köszönheti, és hogy mekkora alakja az egyetemes lósportnak, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy nincs még egy telivér, akinek ennyi emlék lenne állítva. Nem csak verseny van róla elnevezve, nem csak szobra van, hanem országszerte utcák viselik a nevét.
7. helyezett: Winx (AUS – 2011) Talán róla kell a legkevesebbet írni. Immár 23 versenye óta, 3 éve veretlen (!), pedig nem piskóták ellen szaladgál. Az ausztrál lóversenysport jelképének itt a helye a Racing Portal legendái között.
6. helyezett: Ribot (ITA – 1952) Többször leírtuk: a lóversenyzés legnagyobb zsenije által „létrehozott csúcsproduktum”. Nem az az érdekes Ribot-ban, hogy pályafutása mind a 16-versenyét (közte az Arc-ot kétszer (3 és 6 hosszal), vagy a King George-ot) nyerte, hanem AHOGY nyerte.
Ribot maga volt a lóversenyzés Mozart-ja, vagy Michelangeloja, a megtestesült elegancia.
E sorok jegyzője szerint mindenképpen előrébb lenne a helye a listán, de demokráciában minden szavazat egyformán számít.
5. helyezett: Goldikova (FRA – 2005) Hároméves korában, első Gr1-győzelme után már csak a legfelsőbb szinten állt starthoz. 27 futamos karrierje alatt 17-6-3-as mérleget ért el, 2017-ben az amerikai Hall Of Fame-be is bekerült – nem csoda, hisz háromszor győzött zsinórban a Breeders’ Cup Mile-ban. Négy országban jegyez Gr1-es győzelmet KANCAKÉNT, így megérthetik, hogy Goldikova is a Racing Portal legendái közé tartozik.
“A True Champion”
4. helyezett: Kincsem (HUN – 1874) Ugye őt sem kell jellemezni? A soha le nem győzött csodakancának itt a helye a legendák társaságában. És nem csak nemzeti büszkeségből.
3. helyezett: Seabiscuit (USA – 1933) Ilyen látványosan visszahozni egy lovat az örökös “Allowance-helyezésekből” a legfelsőbb szintre szinte már hihetetlen, és talán jobban dicséri a trénert, mint a lovat. 1935-től 1940-ig – azaz a legnehezebb időkben – futott, összesen 89 versenyben, aminek 33-15-1 lett a kimenetele. 1936-ban került Tom Smith tréner kezei alá, amit rögtön meghálált és sorra nyerte a kiemelt presztízsű versenyeket mindkét amerikai parton – és közben még War Admiral ellen is győztesként jött ki. Megérdemli a legenda címet? Naná.
2. helyezett: Black Caviar (AUS – 2006) Az ausztrál lóversenyzés átformálója. Konkrétan kitörölte az izgalmat a szoros befutókról ismert auszi sprintekből, és komplett sztárkultuszt épített ki maga köré. Világszerte fan clubjai vannak a mai napig. Egyértelmű, hogy legenda, és nem csak a makulátlan pályafutása miatt.
Nem csak szerkesztőségünknél minden idők legnagyobb legendája Ő. 1. helyezett: Phar Lap (AUS – 1926) a nagy gazdasági világválságban örvendeztette a népet. Összesen 51-szer állt starthoz, az utolsó 35 versenyéből 32-őt nyert, és kétszer helyezett. Melbourne Cup, és két Cox Plate siker után, miután gyakorlatilag leigázta az ötödik kontinenst, Amerika leggazdagabb futamát is megnyerte, majd ott érte a vég is, mikor megmérgezték.
Legendaként élt és legendaként – örök talánnyal – halt meg. Büszkék vagyunk rá, hogy őt is a Racing Portal Hall Of Fame-jében tudhatjuk.
Ez tehát a mi, abszolút érzelmektől nem mentes listánk. Irtózatos sokat dolgoztunk vele. Sok könnyet hullattunk, mikor a legendák nevét papírra vetettük és áthúztuk, hiszen Önök is pontosan tudják, ezen a listán még minimum 90 lónak kellene szerepelnie. De nem lehet. Most ennyi fért bele, de az biztos soha többé nem vállalkozunk ilyesmire.
Képek: textron.vo.llnwd.net, Bahram képe: wikipédia
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://derby.blog.hu/api/trackback/id/tr2518504214
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.