Ma véget ér szívszorító beszélgetésünk Pető Sándorral.

RP: A versenyistállóban a lovakat tekintve komoly létszámleépítés zajlott, de mégis azt mondám: rég várhattál ennyire optimistán egy új szezont, hiszen nem kevesebb, mint három remek kétévesed mutatkozott idén, sőt Newmarketből is érkezett melléjük kettő. Milyen reményekkel tekintesz a 2020-as esztendő elé?
PS: Igen. Most 10 lovunk van. Igen. Évekkel ezelőtt fordult elő utoljára, hogy minden kétévesem versenyt tudott nyerni. Mahill megnyerte a Kerekes Gábor Emlékversenyt…..

RP: …ahol idén másodikok lettetek…
PS: Igen, és akkor Mahill mögött Szombatesti Lány második volt, azaz házi befutót hozott.

Az ideiek közül Marlon komoly formákat futott, Canada minden futására pénzt szerzett és Avignon is egy szép reményekre jogosító kanca. A tárgyilagossághoz tartozik, hogy az év elején viszont adósak maradtunk a jó eredményekkel, hiszen nem tudtam látogatni az istállót és nem tudtuk a magunktól elvárt eredményeket hozni. Furcsa most számomra, hogy a földről kell tréningeznem, hiszen mindig aktívan részt vettem a munkában és pontosan éreztem mi lakozik a lóban, most pedig a lovasok szavaira kell részben hagyatkoznom. De sokszor készítek videókat a lovakról és otthon kielemezem, miként mentek. Valóban, komoly reményekkel tekintünk a 2020-as szezon elé, bár ne felejtsük el, még ez sem ért véget.

RP: Motoszkál még benned rossz érzés, mikor reggel behajtasz a tréningközpontba?
PS: Nem. Sőt örülök, mikor kinn vagyok és látom a lovakat. A rossz az, hogy nem tudok felülni rájuk, viszont autóval egészen a pályáig kimegyek és látom a munkáikat.

El kell mondanom, elsősorban az ellendrukkereimnek, hogy nekem a trénerkedés az életem.

Ebben a nehéz helyzetben ez ad nekem erőt. Én csak ehhez értek, én mást nem tudnék csinálni. Amennyiben nem tudnám folytatni az idomári tevékenységemet, talán már fel is adtam volna az egészet. Nagy öröm számomra, hogy idomár kollégák keresnek és örülnek, hogy egyre többet látnak. Nagyon jó érzés.

RP: Akkor ez is sokat dob a gyógyulásodon…
PS: Igen, sokat, de igazából „a rehabon” is látogattak a kollégák, ügetős barátok és mások is. Nagyon nagy erőt adnak nekem ezzel.

RP: Sanyi! Nem köthető személyedhez, de hogy értékeled Nancho sporttörténelmi győzelmét?
PS: Fantasztikusan jó érzés, hogy egy ilyen nagy versenyt, egy magyar idomítású ló meg tudott nyerni és komoly formákat igazoló lovakat tudott maga mögé utasítani. A megfelelő szakmai hozzáértés és felkészítés meghozta a megfelelő jutalmát. Gondolom másoknak is jó érzés ez ilyenkor, hogy magyarok vagyunk, és végre van egy olyan siker, egy Group 1-es győzelem, amelyre az egész világ felfigyelt. Gratulálok a tulajdonosnak, idomárnak és az egész csapatnak, akik részt vettek a felkészítésében, mert ez egy fantasztikus siker. Bár mások is átélhetnék ezt a csodálatos érzést.

RP: Mit üzensz a régi harcostársnak, Varga Zolinak?
PS: A gyomrom szorult össze, amikor meghallottam mi van vele. Tegnap is gondoltam rá, mert tegnap volt születésnapja. Nagyon sajnálom, és drukkolok a felépüléséért. Én igazán át tudom élni saját tapasztalatból, milyen az intenzív osztályon lenni.

RP: Nagyon köszönjük, hogy rendelkezésre álltál, és elnézést, ha felszakítottunk fájó sebeket. Az egész lovas társadalom nevében mondhatom, hogy mielőbbi felépülést kívánunk.
PS: Köszönöm szépen a kedves szavakat és köszönöm a megkeresést.

Kronológia:

A baleset – 2018. szeptember 18., az alagi tréningpályán – 7,5 órás operáció a Honvédkórházban
Átszállítás Budakeszire, a rehabilitációs intézetbe – 2018. október 1.
Veseműtét – 2018. október 28.
Keringése leállt – élet halál között volt: 2018. október 29-től négy napon át.
Távozás Budakesziről – 2019. március 29.
Első (újra)látogatás a Kincsem Parkban – a 2019. évi kapunyitón
Első alagi edzésvezetés a baleset után – 2019. május

Pető Sándor 1970. június 21-én, Budapesten született. Tatán tanult lótenyésztőnek, a lóverseny-vállalatnál 1987-ben kezdett dolgozni, Horák Jánosnál. Első versenye 1987. november nyolcadika, édesanyja születésnapja, és 32 esztendővel később ugyanezen a napon vettük fel az interjút. 1996-97-ben Svédországban lovagolt, majd 1998-ban hazatérvén Aperianov Zakariásnál dolgozott. 1999 és 2006 között több istállónál volt zsoké. 2007 januárjától idomárlovas, majd az Ecsedi istálló trénere. 100. győzelmét Ajánlott jegyzi Bakos Gáborral, a 150.-et Gönczi Rebeka Marlonnal. 10 éve már nyilatkozott nekünk életéről, azt az írást itt olvashatják.

Pető Sándor-Sereg András – 2019. november. Minden jog fenntartva! ©