Örömkönnyek, avagy évzáró beszélgetés Kovács-Bakos Szilviával.

Két évvel ezelőtt már megtisztelt minket egy nagyinterjúval, de ez nem akadályozott meg bennünket abban, hogy a szezonzáró napján ismét beszélgessünk kicsit az Év Lova, Simply The Best tenyésztő-tulajdonosával.

Favorit: Szilvi! Szeretettel köszöntünk és gratulálunk az Év Lova címhez. Igyekeztem az interjú vázát felépíteni, de ez a mai nap, valljuk meg, emocionálisan teljesen átírta a forgatókönyvet. Milyen érzésekkel, hangulatban vágunk bele ebbe az interjúba, hogy ifj. Kozma István gyakorlatilag most már két órája bajnoknak tekinthető és az istállótok már négy győzelemnél jár?
Kovács-Bakos Szilvia: Nagyon boldog vagyok, hogy végre sikerült. Pityu többször is közel volt már a tányérhoz, de még nem jött össze számára. Most igen. Igaz, hogy az istállónkban a lovak is jó formában vannak, ők szintén boldoggá tesznek minket, de, hogy Pityunak, aki nagyon régi barátunk, ez most sikerült, ez plusz öröm mindannyiunknak.

F: Ha rátérünk főszereplőnkre, megállapíthatjuk, hogy fantasztikus társaságba került. Bilbao, Try Star, Ryan’s Gift, April Sun, Aluna, Saldenzar, Steady As A Rock vagy Quelindo mellett olvasható a neve. Mi jut először most eszedbe e névsor hallatán?
KBSZ: Nagyon büszke vagyok, bár sokszor még el sem hiszem, hogy tényleg, amiről álmodtunk, az most valósággá vált. Ötévesen került legjobb formába, tehát beérett. Ugyanazt mondhatom: nagyon büszke vagyok rá.

F: Talán érdemes ott kezdeni, hogy Squaw City-t miért éppen Prometheus-szal fedeztetted?
KBSZ: Részben Sanyi ötlete volt, mivel ő trenírozta. Nagyon szerette. Egy karakteres, jó küllemmel megáldott ló, aki a derbyben második volt, de lábproblémái miatt viszonylag hamar befejezte pályafutását. Egy barátunknál állt és Báthory „mutatkozása” is afelé terelt minket, hogy fedeztessük vele.

F: Kétévesen csak két versenyben futott, azaz abszolút nem siettetek vele, de háromévesen már második futására második lett a Hazafi Díjban. Ez volt az első visszajelzés, hogy versenyló lehet belőle?
KBSZ: Nem! Számomra akkor adta az első visszajelzést, hogy versenyló lehet belőle, ahogy Te fogalmaztad, amikor kb. egyévesen láttam a legelőn alulról elindulni felfelé. Olyan erő és dinamika volt benne, hogy mondtam Sanyinak: ő egy nagyon jó ló lesz, pedig már a betöréstől kezdve nagyon lusta, csetlő-botló csikó volt, de őszre már komoly feljlődésen ment keresztül. Elkezdte mutatni magát, “frisseskedett” és lovasok visszajelzései alapján éreztük, hogy jó lehet. Az első hároméves versenye kicsit csalódás volt, de tudtuk, hogy több van benne, és a Hazafi Díjban már bizonyította is ezt.

F: Az utóbbi évek legkisebb mezőnyű derbyjében aztán távbírást is igazolva ötödik. Hogy értékeltétek akkor ezt?
KBSZ: Igazából még az 1800 méteres Erzsébet Királyné Díja után sem voltunk benne biztosak, hogy indítsuk, mert Pityu sem tudta egyértelműen megmondani, hogy fogja-e állni a távot. Az utolsó pillanatban mondta Sanyi, hogy talán nem olyan erős a derbymezőny –  és nem feledhetőek a magyar prémiumok –, próbáljuk meg. Ötödik lett, de tudtuk, hogy vélhetően nem ez lesz az ő távja.

F: Ennek ellenére beírattátok a Kancadíjba, ahol csak hatodik lett…
KBSZ: Igen, beírattuk, mert a derbyben azt kértük Jozef Parigátol, hogy “üljön be” vele. Nem teljesen így sikerült, de utólag már azt kell mondjam, így lett a jó. Mert ekkor láttuk meg a benne lakozó speedet, és úgy véltük, hogy az lesz a jó versenytaktika vele, ha ő hátulról tud majd indulni. Ezért indítottuk a Kancadíjban, mert reálisan bíztunk a második-harmadik helyezésében. Megkértük Alberto Sannát a Kancadíj előtt, hogy üljön kicsit közelebb, de akkor pedig azt tapasztaltuk meg, ha a bolyban megy „leőrli magát”. Nem állítom, hogy hátulról megnyerte volna, de talán placcra ért volna. Az biztos, sem az a táv, sem a bolyban való haladás nem jó számára, de mi fontos tapasztalatokat szereztünk, aminek talán később arattuk le a gyümölcsét.

F: Ezt követően visszavettétek mérföldre és kis híján megnyerte az Imperiál Díjat. Ekkor vált világossá számotokra, hogy a mérföld lehet a legjobb távja?
KBSZ: Nem. Sanyi olyan gyorsaságot látott benne, hogy azt mondta: mivel nincs annyi klasszis rövidtávon, mint mérföldön, ahol akkor Cirfandli és társai futottak, mi lenne, ha megpróbálnánk a gyorsaságát kihasználni? Pozsonyban (négyévesen – a szerk.) is nagyon jött a végén, ahol második lett végül, de ennek ellenére nem tartottam klasszikus értelemben vett sprinternek és ezért javasoltam Sanyinak, hogy hozzuk vissza középtávra.

F: A Budapesti Díj viszont már összejött. Hogy élted meg azt a pillanatot, hogy az a csöppség, aki csikóként gyakorlatilag veletek élt családtagként, aznap nagydíjnyerő lett? Fel lehet ezt dolgozni érzelmileg?
KBSZ: Már az első versenyénél is nagyon büszke voltam rá, hiszen az egy hosszú út, mire egy ló starthoz tud állni bármilyen versenyben. Én tudtam, hogy benne van ez, de mindig volt valami olyan körülmény, ami addig a napig megakadályozta ebben.

Természetesen eltört nálam a mécses.

F: Négyévesen viszont ismét rövidítettétek számára a távot, ami úgy utólag visszanézve meglehetősen furcsa döntés volt, hiszen mindösszesen egy versenyt nyert, pont a mérföldes Hesp Róbert Emlékversenyt. Miért menedzseltétek akkoriban így?
KBSZ: Sanyival hosszan beszéltük erről, én mindenképpen mérföldön szerettem volna futtatni, de láttuk, hogy milyen speedje van és azt, amit már az előbb elmondtam, hogy nem volt olyan erős a sprinterfelhozatal, ezért valóban többször futtattuk rövidre. Van benne gyorsaság, szívósság, egy komoly versenykarakter ő. Gondolj bele! Az 1000 méteres Overdose Díjban is harmadik volt, míg megnyerte a gróf Széchenyi István Emlékversenyt 2000 méterre.

Íme a videófelvétel:

F: Ötévesen, utolsó idényében egy dicsőséges hadjárattal búcsúzott a zöld gyeptől és rajongóitól. Zsinórban négy, közte 3 nagydíjgyőzelem, ráadásul 1400 és 2000 méter között. Utólag már kijelenthető, hogy álmodni sem mertetek ilyen karrierről?
KBSZ: Nem. Nem. Amit a szezon második felében produkált nekünk, az egyszerűen hihetetlen volt. Nem csak számunkra. Sokan odajöttek hozzánk és azt mondták: hihetetlen, amit ez a kanca produkált. Gyakorlatilag kéthetente nyerte a nagydíjakat. Mindig mondtuk, hogy már nem fut, nem fut, de olyan kondiban volt, hogy mutatta, hogy versenyezni szeretne.

F: Mit éreztél, amikor a neve megjelent az Év Lova jelöltek között?
KBSZ: Sejtettem, hogy ott lesz a neve. Öt versenyt, közte három nagydíjat, ráadásul magyar tenyésztésként nyerve, reálisan gondolhattam, hogy mind a szakmai szervezeteknél, mind a szimpátia szavazásnál jól fog teljesíteni, hiszen sok visszajelzést kaptunk a népszerűségéről. Ráadásul kanca, saját és magyar tenyésztés, így igazi hungaricum ő. Megtisztelő volt természetesen.

F: Több, mint 15 milliót nyert nektek. Megszületett már a döntés, hogy ki fogja először fedezni?
KBSZ: Még nagyon képlékeny a dolog. Több magyar és külföldi mén neve felmerült már. Számunkra elérhető, de mindenképpen jó mént szeretnénk „rátenni”, sőt lehet, hogy rögtön az anyjára is, azaz ketten utaznának fedeztetésre. De ezen még gondolkodunk. Mindenképpen egy tavaszi csikót szeretnék.

F: Melyik az a tulajdonsága, amelyet leginkább szeretnéd, hogy örökítse?
KBSZ: A szívét. Pityu is sokszor elmondta, hogy ostorral szinte nem is kell támogatni. Ami benne van, hogy menni és győzni akar, az benne van ostor nélkül is. Csupaszív ló.

F: Hogyan csapódnak le benned az érzelmek azt illetően, hogy ugyan az egyik karrierje véget ért, de máris kezdődik a másik?
KBSZ: Furcsa még. Kicsit persze már most izgulok, hogy milyen csikója lesz. Sokan kérdezték: nem gondoltátok, hogy fusson még? Lehet, hogy topformában lenne hatévesen is, de ebben a sportban sincs erre nincs garancia. Bármi előfordulhat. Kétévesen ugyan megkíméltük, ahogy Te is mondtad, de 3-5 évesen azért futott eleget (22-őt a szerk.), nagyrészt a pálya legjobbjai ellen. Úgy szerettük volna anyakancának küldeni, hogy teljesen egészséges.

F: Teljesen egészséges, így várjuk majd a csikóit. Köszönjük, hogy rendelkezésünkre álltál és még egyszer gratulálunk!
KBSZ: Köszönjük a gratulációt és a megkeresést.

Képek: Karlovics Tímea. Favorit © Minden jog fenntartva!