A harminc esztendővel elhunyt kiválóságra emlékezünk.

Pályafutását 1932-ben mint istállófiú Horthy Jenő istállójánál kezdte meg és 1941-ig állt itt alkalmazásban. 1940-ben lett zsoké. 1942-ben a Dreher istállóban lovagolt majd 1943-ban Hesp trénerhez szerződött.

1936-ban a Budapesti Hírlap tudósítója így írt róla:

„Valamennyi társán túltesz azonban a Horthy-istálló tehetséges növendéke. Alt László, aki vasárnap Napfelkeltét vezette győzelemre tizenhét főből álló mezőnyben. Aligha tévedünk, amikor a fiatal lovasban a jövő egyik zsokénagyságát látjuk. Már csak erre való tekintettel is helyesnek tartanánk, ha nevét megmagyarosítanák s mindjárt ajánljuk is az Angyal nevet. Napfelkeltét ugyanis angyalian lovagolta. Győzelmével egyébként elvesztette hétfontos lovasengedményét s most már több alkalma lesz képességeinek a bebizonyítására.”

A halk szavú, szerény Alt László viszonylag későn kezdte idomári pályafutását. 56 éves korában vette át az elhunyt érdemes mester Szentgyörgyi István lotját. A késedelemnek azonban kézenfekvő oka van:

54 éves koráig elismert zsoké volt.

Ebben a minőségben tehát alaposan ismerte őt a közönség, hiszen ez idő alatt több száz versenyt nyert, köztük szinte valamennyi nagyversenyben diadalmaskodott. 1974-ben egészségügyi okokból hagyta abba a rajongva szeretett hivatást, egy évig abrakmester volt, majd Szentgyörgyi hosszadalmas betegsége miatt tulajdonképpen ő vezette az istállót.

Jól ismeri tehát a lotját, s mint lovas van mit átadnia sok tapasztalatából beosztottainak. Mit mond a lovaglásról?

„Lovagolni nemcsak tudni kell. Ismerni kell a telivért, amely a lovas alatt van. Tudni kell adottságait és képességét, s vele kell élni a versenyben. Nem a díj a fontos, hanem az, hogy az adott lóból az adott versenyben legjobb képességét hozza ki. A lovasnak oda kell fejlődnie, hogy eljusson annak felismeréséig: minden versenyében kellő beosztással, higgadtsággal és becsületességgel vezényelje lovát a küzdelemben.”

Lovasként, több mint 650, trénerként 139 versenyt nyert.

Az élő legenda, Vas József így emlékszik Alt Lászlóra: „Ő egy híresség volt a pályán, hiszen a Horthy és a Dreher istállókban nem akárkik lovagolhattak. Az egyik legjobb zsoké volt, akit láttam. Kiválóan lovagolt kézzel. Tanítani lehetett volna. Egyszer egy csikóversenyben holtversenyben végeztem vele és azt hittem, hogy én vagyok az Isten, akkora boldogság volt, hogy vele egyszerre értem a célba.”

Az alábbi linken még két rövid interjú olvasható a mesterrel.

Alt László magyarországi nagydíjgyőzelmei:

Lovasként:
1941 – Nemzeti Díj – Kamarás
1941 – (mai) Szent László Díj – Bohém
1942 – Nemzeti Díj – Flanc
1953 – Magyar Kancadíj – Passzió
1954 – Káposztásmegyeri Díj – Passzió
1957 – Magyar Kancadíj – Salome
1961 – (mai) Kétévesek Kritériuma – Falusi
1962 – Budapesti Díj – Balmoral

Trénerként:
1976 – Nemzeti Díj – Pallos (Breska József)
1977 – (mai) Lovaregyleti Díj – Bijou (fv) (Benedik Dezső)
1978 – (mai) gróf Károlyi Gyula emlékverseny - Ramsey Daughter (Tóth I.)

Az írásban Horváth József, és a Dunakeszi Kölcsey Ferenc Városi Könyvtár forrásaira támaszkodtunk. A képek is a Dunakeszi Kölcsey Ferenc Városi Könyvtár oldaláról származnak: "Helytörténeti Fényképek Adatbázisa" forrásmegjelöléssel. Köszönjük a segítségüket!