A 150 év legnagyobb legendái előtt tisztelgő sorozatunk utolsó részében az apaméneket mutatjuk be.

A Kentucky Derbyt, avagy a „rózsák futamát” vagy „a sport legizgalmasabb két percét” 1875-ben hívták életre. Idén pedig mérföldkőhöz érkezik, ugyanis május első szombatján 150. alkalommal kerül megrendezésre.

Addig is minden pénteken egy cikkel készülünk a másfél jubileumra, amikben specifikusan a legnagyobb sztárokra koncentrálunk – és az ő történetükre. Két hete a trénerekkel kezdtünk, aztán a lovasokkal folytattuk, most pedig az apaméneken lesz a hangsúly. Legközelebb pedig, már a nagy hétvégén az idei mezőnyre koncentrálunk.

A mai cikk valamelyest különbözni fog az előző kettőtől, ugyanis mind a trénereknél, mind a zsokéknál két-két rekordert mutattunk be. Apaménként viszont – legalábbis a számok alapján egyértelműen – úgy látszik, sokkal nehezebb Kentucky Derby-t nyerni. Míg a trénereknél hat, a lovasoknál öt volt a megosztott rekordszám, itt mindössze három. Ezen viszont négyen is osztoznak.

Virgil

A római költő, Virgilius után kapta a nevét az amerikai lóverseny egyik – mondhatni – alapító atyja. A sötétpej mén 1864-ben született Kentuckyban, egy olyan korszakban, amikor már létezett a galopp Amerikában, de még nem volt megalapozott hagyománya. Olyannyira, hogy ő maga nem is indulhatott a Kentucky Derby-ben, ugyanis Virgil már tizenegyéves volt, mikor először életre hívták.

Mivel a galoppsport abban az időben nagyon gyerekcipőben járt, a lovakkal sem köteleződtek el annyira. Párhuzamosan versenyzett síkon, ügetőversenyben és gáton. Egyébként jól teljesített: síkon nyolc startján hat győzelmet szerzett, az 1800 méter körüli távok feküdtek neki legjobban. Versenypályafutása után egy rövid ideig igáslóként használták, csakhogy ízületei nem bírták. Ezután került a tenyésztésbe, mikor 1970-ben Milton Sanford megvásárolta.

És milyen jól tette! Pedig eredetileg nem is tenyészménnek szánta: "véletlenül ráengedték" az Elmendorf Farm fedezőménjének, Glenelgnek szánt kancára. Potenciálja csak később derült ki, amikor a „véletlen” csikó debütált a versenypályán. Aztán Sanford egyszer még el is adta, de borsos áron visszavásárolta, miután fia, Vagrant 1976-ban megnyerte a mindössze másodjára futott Kentucky Derby-t.

Innentől pedig haláláig Elmendorfban maradt, ahol további két Derbynyerőt adott. Vagrant sikerét Hindoo követte 1881-ben, de messze túl is szárnyalta. Karrierje során harminc versenyt nyert, köztük számtalan nagydíjat, háromszor lett bajnok az aktuális korosztályában, és a Hírességek Csarnokába is beválasztották.

A pontot az i-re Ben Ali tette fel 1886-ban. Virgil ebben az évben pusztult el – épp azután, hogy 1885-ben az Egyesült Államok vezető apaménje lett.

Falsetto

A századfordulón meg is lett a következő triplázó. Mindössze bő tíz évvel később Falsetto már jóval fejlettebb versenyközegbe született bele 1876-ban, és versenylóként is nevet szerzett magának. Háromévesen ötből négy versenyét megnyerte: épp a Kentucky Derby nem sikerült, ahol másodikként végzett Lord Murphy mögött. Többek között azonban Travers Stakes-t és Clark Handicapet nyert, és az év bajnok háromévese is ő lett.

1880-ban tulajdonosa, J. W. Hunt Reynolds elhunyt, a ló pedig Angliába került, de nem tudta megismételni sikereit. Nyugdíjba vonulása után visszavásárolták Amerikába, a Woodburn Studban fedezett.

Először Chant hódította el a rózsakoszorút 1894-ben, majd His Eminence 1901-ben. Falsetto 1904-ben tüdőgyulladásban pusztult el huszonnyolcéves korában. Két évvel halála után Sir Huon is diadalmaskodott a Kentucky Derby-ben, ezzel csatlakozott Virgilhez a rekorderek között.

Sir Gallahad

Az európai rekorder 1920-ban született. Három szezont versenyzett Franciaországban kiváló eredményekkel, többek között megnyerte a Poule d'Essai des Poulains-t, a francia 2000 Guineast. Kiemelt címeket mégsem nyert, ugyanis végig az évjárat sztárja, Epinard árnyékában járt. Négyévesen azért valamelyest revansot vett, mikor 1300 méteren legyőzte.

Nyugdíjazása után Franciaországban kezdett fedezni, de csak egy évet maradt, ugyanis 1926-ban tulajdonosa, Jefferson Davis Cohn eladta egy amerikai szindikátusnak. Ott regisztrációs okokból Sir Gallahad III néven jegyezték be – ezen a néven alkotott maradandót.

Számtalan istállóban fedezett a keleti parton, de döntő többségében a marylandi Belair Studban és a kentuckyi Claiborne Farmon állt. Összesen 65 Graded-nyerőt adott és négyszer lett bajnok fedezőmén.

Rögtön az első lett a legnagyobb dobása: első amerikai évjáratából született Gallant Fox, aki 1930-ban nem állt meg a Kentucky Derbynél, a teljes Hármas Koronát elhódította. Tizenegy kiemelt versenyt nyert, az Év Lova lett, emellett beválogatták a Hall of Fame-be és 28. helyre sorolták a 20. század legjobb amerikai lovai között.

Másodjára 1940-ben sikerült megnyerni csikóinak a rózsák futamát, ezúttal Gallahadion bizonyult a legjobbnak, 1945-ben pedig Hoop Jr. is megdicsőült a zsokérekorder Eddie Arcaróval a nyeregben. Sir Gallahad 1949-ben pusztult el Claiborne Farmon, ahol mai napig nyugszik a lótemetőben.

Bull Lea

A vér nem vált vízzé, legalábbis ebben az interkontinális családban semmiképp. Az utolsó triplázó, az 1935-ös születésű Bull Lea apja ugyanis Bull Dog, az előbb bemutatott Sir Gallahad teljes testvére. Bull Lea esetében a rekorderek összefonódnak. Versenylóként is szerzett szép sikereket, összesen tízszer győzött, az 1938-as Blue Grass Stakes-en pedig új rekordot állított fel.

Igazán maradandót azonban fedezőménként alkotott, és itt forr össze több rekorder története. 1940-ben kezdte meg tenyészkarrierjét a Calumet Farmon, és ő is nagyban hozzájárult az istálló felemelkedéséhez a legnagyobbak közé. Öt szezonban vezette az észak-amerikai ménrangsort, 58 stakes-nyertest adott, hét utódja mára Hall of Fame-tag, és ő volt a történelemben, akinek csikói átlépték az egy szezonbeli milliós össznyereményt.

Azzal nem mondunk újat, hogy három csikója nyert Kentucky Derby-t. Az viszont talán meglepő, hogy mindháromról beszéltünk már ebben a sorozatban. Először Citation lett a Hármas Korona - és rengeteg más verseny és cím - bajnoka 1948-ban, 1952-ben pedig Hill Gail is hazaért Churchill Downsban. Mindkét lovat Ben Jones trenírozta és Eddie Arcaro lovagolta.

A pontot az i-re Iron Liege tette fel 1957-ben – őt is rekorder zsoké ülte, bár ezesetben nem Arcaro, hanem Bill Hartack, akinek ez volt az első győzelme ott. Bull Lea 1964-ben pusztult el, a Calumet Farmon sírja fölött szobrot emeltek neki.

Érdekes belegondolni, mennyire máshogy néztek ki az erőviszonyok a Kentucky Derby történetének első felében, mint most. Az ezredforduló óta mindössze két apamén tudott duplázni, míg a 20. században (a triplázókat is beleértve) 14 lónak is sikerült. Az évszázados tudatos tenyésztés eredményeképp már egyáltalán nem könnyű kiemelkedni, különösen a Derby-n. Meglepő például, hogy az Egyesült Államok olyan meghatározó örökítői, mint Northern Dancer vagy talán napjainkban Curlin, nem adtak derbynyerőt.

Hogy lesz-e valaha új rekord, vagy akár csak 65 év után újabb triplázó? A tendenciák alapján nem valószínű. Azt viszont fontos megemlíteni, hogy Into Mischief, a legutóbbi duplázó (2020: Authentic, 2021: Mandaloun) jelenleg 19 éves, még simán lehet benne egy évtized fedezőménként, így, ha jól forognak a kártyák, akár csatlakozhat a nívós társasághoz. Viszont ehhez láthatóan nem elég a minőség – szerencse is kell.

Jövő héten felfüggesztjük a történelemidézést – ugyanis eljön a nagy nap! Indul a visszaszámlálás, ugyanis egy hét múlva érkezik az Oaks, utána szombaton pedig a 150. Kentucky Derby. Mi pedig ugyanígy péntek reggel bemutatjuk Önöknek az idei mezőnyt.

Képek: Thoroughbred Daily News, American Classic Pedigrees, Wikipédia, Claiborne Farm