Vasárnap minden idők egyik legkiválóbb szakemberére, mindannyiunk örök tanítómesterérére, példaképére, a francia Becsületrend tiszti keresztjével kitüntetett Kozma Ferencre emlékezünk.

Kozma Ferenc Emlékverseny, 1200 méter

(1907-ig Kárpáti díj, 1948-ig Kozma Ferenc Emlékverseny, 1992-ig Köztársaság Díj, 1949-ig 1100 m.)

A régi lótenyésztési szakemberek zöme is már csak harmadkézből tudja, ki volt leveldi Kozma Ferenc (1826-1892), jóllehet gigantikus emlékoszlop ő a magyar gazdasági élet és versenylótenyésztés történetében. Deák Ferenc nemzedékéhez tartozott, és a haza bölcse igen bölcsen felismerte a szabadságharc ifjú hősében a szervezőtehetséget és az elkötelezettséget, ezért a kiegyezés utáni első kormány földművelésügyi minisztere őt bízta meg a Lótenyésztési Ügyosztály vezetésével.

Hatalmas feladat volt ez. De Kozma Ferenc sikerrel birkózott meg vele. Keze alatt a hazai ménesek, méntelepek mintagazdaságokká váltak, elsőrendű telivéranyagot szerzett be és állított tenyésztésbe. Ez és a versenyzés, mint kiválasztó folyamat magas szintre emelése és segítése volt az alapja annak a 25 évig tartó korszaknak, ami a világban oly előkelő helyre segítette a magyar lovat. Elég talán csak megemlíteni az 1878-as párizsi világkiállítást, ahol a magyar lovat bemutató Kozma elnyerte a francia Becsületrend Tiszti Keresztjét. Egyesek szerint ellensége volt az ügetőlónak. Nem kívánunk a vitában állást foglalni, csak megjegyezzük, Kozma Ferenc működésének időszakára esik a magyar jukker orlovval és amerikaival való keresztezése, amely mérföldes csizmával vitte előre a magyar ügetőtenyésztés és versenyzés színvonalát. Az igénytelenséget, a zűrzavart azonban nem tűrte. Páratlan lelkiismeretességű hivatalnok és puritán jellem volt.

Kép: Wikipédia

Magas pozíciói és számos külföldi kitüntetése ellenére szegényen halt meg a számára oly kedves Mezőhegyesen.

Nézzük, kik voltak a róla elnevezett verseny hősei!

Mindenki betéve tudja, hogy az ötszörös bajnok Városbíró (2007-2011) és a szuperkanca, utolsó nemzetközi klasszisunk, a nyitóképen látható Alfkona, négyszer (2012-2015) diadalmaskodott ebben a futamban.

Tekintsünk azonban vissza kicsit a kezdeti évekre! 

1897-ben Busserl az első bajnok, az 1887. évi Nemzeti Díj-nyerő Zsupán fia. 

1913-ban holtverseny Per bacco és Miczi között. 

Az 1926. évi Magyar Derby bajnoka, Naplopó már kétévesen is meglehetősen gyors volt, mert Gutai Jánossal ők nyerték az 1925. évi kiadást. 1934-ben Duce ugyanígy.

1944-ig kellett várni az első címvédésre: Marconi duplázott.

Az ötvenedik kiírást Ramona nyerte 1948-ban (1100 méterre).

1951-ben Balogh János indulónak adta a kétéves Tornabuoni-t, akit 43,5 kilóval lovasítottak ki. Szerencsére fia, az előző évben 16 évesen champion (!) Balogh Lajos tudta vállalni ezt a súlyt és meg is nyerték a versenyt. 

A második világháborút követő első évtizedekben több kétszeres győztest is találunk (pl. Bánk, Babánk, Fapipa, Tornabuoni), de 1964-ben Mimi a második, aki két egymást követő évben nyert „Kozmát.”

Az 1964-es győzelem a harmadik zsinórban a zseniális Krusnyiczky Mártonnak.

1965 és 68 között a négy címből három Ausztriába került, de szerencsére mindhárom kupa, az örök magyar Vasas Vendelnél landolt.

1990-ben Franciscus is címet tudott védeni, ahogyan öt esztendővel később Tahasun is.

1993-ban Németh Ildikó az első győztes hölgyidomár, azzal a Wukkal, aki névadója Molnár Gyöngyi egy mai idomítottjának.

1998-ban a két évvel korábbi derby hőse, Pierro a győztes a 100. kiadásban. "A jó lónak nincsen távja - mondta Németh Ildikó korábbi idomítottjáról. Pierro igazolta ezt, hiszen máig egyetlen olyan telivér, aki derbygyőzelmét követően nyerte ezt a futamot, éppen a derbytáv felén. 

2000-2002 között három Kanics Melinda, azaz Bagi siker zsinórban.

A csúcstartók (1947-től): 

Versenyrekord: 1.07.2 Városbíró (2008), aki – ahogy fentebb írtuk - zsinórban ötször nyerte, de négy különböző lovassal!

Zsokék: 6 győzelem S. Georgiev és Kovács S.

Idomárok: 7 győzelem Aperianov Z.

Apamének: 6 győzelem Imperiál.

A címvédő Csontos Pál idomításából Vain Hope.

Forrás: Horváth József, nyitókép: dr. Kovács Gábor