Történelmi vendéggyőzelmek születtek Longchampban a Prix de l’Arc de Triomphe hétvégéjén.

Az élen rögtön a főfutammal. Hiába sorakozott fel számtalan kiváló hároméves, a fődíj végül egy idősebb ló zsebében landolt.

Bluestocking – és lovasa, Rossa Ryan - semmit nem bízott a véletlenre. Zsokéja a start után Los Angeles mögött tűzközelben helyezkedett a négyéves kancával és utazott egészen a célegyenesig, ahol viszont el tudta indítani. Bluestocking pedig köszönte a lehetőséget és viszonylag hamar megelőzte ellenfelét. Az utolsó száz méteren Aventure még megrohamozta, de valós esélye már nem volt, hogy utolérje; Camelot lánya magabiztosan száguldott be a célba az elmúlt évek talán legizgalmasabb Prix de l’Arc de Triomphe-jában.

„Egy ló tényleg megváltoztathatja az ember életét, de az enyémet ő egész biztosan megváltoztatta” - mondta Ryan. „Élesen tört ki, de így tett egész évben. Soha nem volt kétségem afelől, hogy az elején lesz a végelszámolásnál, ha élre áll. Ott jött az energia, ahol kellett, anélkül, hogy piszkálnom kellett volna érte. 600 méterrel a vége előtt  életre kelt alattam, és gondolhatják milyen nehéz megállítani egy száguldó vonatot.”

Pedig az se volt biztos, hogy a Juddmonte klasszisa egyáltalán pályára lép. Borsos összegért, 120 ezer euróért (!) kellett utónevezni, de Prix Vermeille (Gr1) megnyerése után Ralph Beckett tréner - aki tavaly már második volt Westoverrel ugyanitt -  és a tulajdonos érdemesnek találták a kontinens legnagyobb erőpróbájára. Voilá, a mének ellen is megismételte a bravúrt!

2008 óta ez volt a 10. kancagyőzelem!

A Juddmonte pedig hetedik bajnokát ünnepelhette!

„A Vermeille ideje jóval gyorsabb volt, mint a Nielé” – nyilatkozta a futam előtt Barry Mahon, a Juddmonte versenymenedzsere, ahogy Bluestocking esélyeit elemezte. Mindkét verseny az Arc fő felkészítői közé tartozik, de előbbiben kancák, míg utóbbiban hároméves mének futnak. „Úgy gondolom, hogy mindezek alapján nagyon jó esélyekkel indul, és a sorsolás [startboksz] jó lehetőséget ad Rossa számára, így mindenképpen valódi ambíciókkal megyünk oda. Az egyetlen ismeretlen dolog, hogy csak három hét telt el az utolsó versenye óta, és amíg nem fut, nem tudjuk meg, hogy a Vermeille hatással volt-e rá, de minden jel arra mutat, hogy készen áll az újbóli indulásra.”

Láthatóan sikerült kipihennie magát. Aventure-ral gyakorlatilag megismételték a Vermeille befutóját, borsot törve a hároméves mének orra alá, akiket a szakértők, a fogadók és a média is jobban kedvelt. Harmadik helyen Los Angeles végzett, a negyedikre pedig az egyik fő favorit, Sosie futott be. (Ezzel eldőlt, hogy Fabre mesternek várnia kell még a kilencedik mini Diadalívére, a japánoknak pedig az elsőre.) 

A hétvége másik nagy győztese Aidan O’Brien volt, aki idomítottjaival szombaton az öt kiemelt versenyből hármat elhozott – és egy negyedik kisebb futamot is.

Illinois nyitotta a sort a Prix Chaudenay-ban (Gr2), aztán Kyprios egyből duplázott a Prix du Cadran-ban (Gr1). Mount Kilimanjaro egy csikófutamban diadalmaskodott, a pontot az i-re pedig Grateful tette fel a Prix de Royallieu-ben (Gr1).

Vasárnap pedig meglett az ötödik is: Camille Pissarro masírozott haza a Prix Jean-Luc Lagardere-ben, így lett a mesternégyes végül mesterötös. Utóbbi kettőt pedig nem is Ryan Moore, hanem Christophe Soumillon lovagolta győzelemre.

„Mindig fontos, hogy az ilyen nagy hétvégéken futamokat nyerjünk, és amikor azt látod, hogy Aidan milyen formában van ma a pályán, akkor csak remélni tudod, hogy a többiek is hasonló formában vannak” – nyilatkozta Soumillon.

Háláját fejezte ki, hogy az ír zseninek lovagolhatott, akit a „világ legjobb trénerének” tart.

Való igaz, rég aratott ekkora sikert O’Brien, bár nyolc évvel ezelőtt totális dobogója volt a főfutamban. Akárcsak Galileo, a Coolmore legendás ménje, aki apaménként triplázott a hétvégén, és immár 103 Gr1-es győzelemnél tart.

A kiemelt versenyek nézve is Írország vitte a prímet – igaz, Nagy-Britanniával holtversenyben. Viszont amíg O’Brien egyedül tartotta a frontot a kisebb szigetországnak, addig a briteknél négy különböző helyről került ki a négy győztes. A rendező franciák ezúttal fejet hajtottak a vendégek előtt, bár három fődíjat még így is otthon tudtak tartani.

Ami a sorozatgyőzelmeket illeti, a trénereknél O’Brienen kívül csak Christopher Head térhetett vissza másodjára is a díjátadóra. Szombaton Ramadan diadalmaskodott a Prix Daniel Wildenstein-ben, vasárnap pedig a zárófutamot, a Prix de la Foret-et sikerült elhódítani Ramatuelle révén. A zsokéknál Ryan Moore-nak, Aurelien Lemaitre-nek és Christophe Soumillonnak sikerült a duplázás.

Ezzel véget ért Európa legnagyobb őszi lóversenyünnepe. 

Képek: Racing Post