Bemutatjuk Önöknek az immáron nyolcvanéves angol trénert, akinél többek között számtalan magyar is dolgozott már Newmarketben, illetve korábban Whitsburyben.

Nemrég a Racing Post jelentetett meg egy nagyinterjút mai főszereplőnkkel, amelyben a tréner úr részletesen beszél pályája meghatározó időszakairól. A közel háromezer szavas portrét teljes egészében ugyan nem áll módunkban lefordítva megjelentetni, a legfontosabb dolgokat azonban most elhoztuk Önöknek!

David Raymond Cecil Elsworth 1939-ben született és már fiatal korától lovak körül tevékenykedett. Először csak felvezette a lovakat a különféle sík- és gátversenyeken, ezt követően maga is rendszeresen nyeregbe ült, mint zsoké (szintén mindkét szakágban), majd Ricky Vallance tréner asszisztense lett. Mikor néhány év közös munka után Vallance 1974-ben egy véletlen hiba miatt elvesztette az engedélyét, “Elsie” minden követ megmozgatott, hogy végül ő maga is hivatásos trénerré válhasson. (Vallance lovának a verseny előtt a fogadók jóvoltából hirtelen nagyban megrövidült az oddssa, majd 15 hosszal meg is nyerte a futamot, ami ugyan csak véletlen egybeesés volt, a versenyiroda mégis csalásra gyanakodott és nem is sikerült nekik bizonyítania az ellenkezőjét.)

“Az első nagy élményem az volt, mikor én vezettem fel a favoritot az 1956-os Grand Nationalen, egy Must nevű lovat. Azt gondoltam, nagyon is nagy ügy volt. Ami azt illeti, nagyobb hatással volt rám, mint mikor 32 évvel később Rhyme ‘N’ Reasonnel megnyertük a futamot” – meséli a tréner. A teljesség igényéért, Must az első sövénynél felbukott, ám Elsworth lelkesedését ez sem tudta letörni.

“Zsokénak lenni maga volt a boldogság. Egy autóból folyamatosan kiszállva éltem, és örültem, ha egy évben lovagoltam vagy egy fél tucat nyerőt, de élveztem.”

Legismertebb és hozzá legközelebb álló idomítottjával, a legendás Desert Orchiddal

A Vallance-szal történt fiaskó ugyan valamelyest visszavetette saját trénerlicenszének megszerzésétől, rövidesen már az 1979-ben született Desert Orchid idomárja lett, aki a rajongók nagy kedvencévé nőtte ki magát, jó pár évig tartó gátpályafutása alatt pedig számos díjat elhódított, többek között a Cheltenham Gold Cupot.

“Nyilvánvalóan kötődtünk Dessie-hez és hazudnék, ha azt mondanám, ha sok lóval kapcsolatban éreztem volna úgy, mint vele. Emlékeznünk kell rá, hogy Dessie épp olyan szánalmas öreg seggfej volt, mint én” – emlékszik vissza a mester talán élete lovára, aki 2006-ban pusztult el. “Mikor meghalt, úgy tette, ahogy tett Desert Orchid minden mást is – stílussal.”

A 80-as-90-es években azonban nem Desert Orchid volt az egyetlen sztár, aki kikerült a kezei alól. Korábban már említettük az 1988-as Grand National győztesét, Rhyme ‘N’ Reasont, továbbá ott volt még egyetlen klasszikus-nyerője, In The Groove (Irish 1000 Guineas, 1990), gáton Barnbrook Again (Queen Mother Champion Chase, 1990), valamint az ezredfordulón temérdek trófeát begyűjtő Persian Punch.

Elsworth és Persian Punch Whitsburyben

Akkoriban Elsworth még Whitsburyben készítette lovait, 2006-tól azonban Newmarketbe tette át a székhelyét, ugyanis Egertonban ki tudott bérelni egy telepet, ahol azóta is tevékenykedik. Érdekesség, hogy korábban ugyanazt a helyszínt ötmillió fontért árulták eladásra, és már akkor meg akarta venni, szerencséjére azonban végül nem történt meg a vásár, ugyanis saját bevallása szerint nem engedhette volna meg magának.

Az állomány számát tudatosan csökkentette, jelenleg mindössze harminc ló áll az idomításában. Nem, mintha nem tartana ki a lelkesedés, csupán szeret nagyobb figyelmet szentelni minden egyes lovának. Ennek ellenére klasszisokban nincs hiány; 2015-ben Arabian Queen maga mögé utasította a nagy Golden Hornt az International Stakesben, 2019-ben pedig kisebb Group-összecsapásokban diadalmaskodtak lovai, többek között Sir Dancealot, Desert Skyline, Dandhu, Ripp Orf és No Nonsense.

“Nagyon ambiciózus vagyok a lovaimmal, de nem szeretném növelni a számaimat. Mikor fiatal vagy, ellenséges és mérges, más a helyzet. Az én koromban csak boldog vagyok, hogy csinálhatom. Hazudnék, ha azt mondanám, nem gondoltam még a leállásra, de az a helyzet, hogy mindezek ellenére imádom.”

Az interjú és a képek forrása a Racing Post.