A legrangosabb francia szaklap mai kiadásában jelent meg az adat, hogy a világ egyik legnagyobb fogadásszervezője, a PMU 300 milliós veszteségre számít. 

Nem tudom sajnálni őket, ugyanis nem 300 milliós lesz a deficitjük az adózási év végén, hanem 770 millió helyett várhatóan „csak” 470 milliós forgalmat tudnak majd bonyolítani az év hátralévő részében. Kifejezetten örülök ennek a hírnek, mert ez azt jelenti, hogy az a 300 millió az emberek zsebében marad ebben a nehéz helyzetben, még ha tudom is, hogy a PMU és a France Galop, így a francia galoppversenyzés mennyire egymásra vannak utalva. Egyébként, az angol fogadóirodák heti 50 millió fontot veszítenek, addig, míg nem indulnak be a versenyek főként Angliában.

A vírus okozta válság új helyzetbe hozott tízmilliókat világszerte. Szakmák tucatjai tűntek el a süllyesztőben,

csak Magyarországon naponta 4,000 (!!!) ember veszíti el a munkáját,

így megértem, hogy a francia kormányt bizony nemigen hatják meg a francia futtatók és trénerek aggodalmai, kérései az ágazat megsegítését illetően.

Miért is kellene az államnak segíteni a lóversenyzést?

Egyáltalán nem kell szerintem. Ez egy többszereplős üzleti vállalkozás a piramis tetején a  futtatóval. Ha a vállalkozás veszteséges fel kell számolni, mint minden más iparág vállalkozását, ahogy a cukrász lehúzza a rolót, ha nem fogy a sütemény. Mitől lenne más a lóversenyzés, mint bármely más vállalkozás?

Ha az állam segítené a lóversenyzést, az véleményem szerint olyan balgaság lenne, mint amikor profi játékosunk, Fucsovics Márton edzőjét, Sávolt Attilát a Magyar Tenisz Szövetség, uszkve a Magyar Állam fizette. Mit is jelent az ATP szó? Association of Tennis Professionals, azaz profi játékosok szövetsége. Ugye mindenki érzi, ezt az ellentmondásos nem kicsit komikus helyzetet, hogy “profi vagyok, de az edzőmet fizesse már a szövetség, uszkve az adófizetők…?”

A lóverseny amellett, hogy tudjuk, hogy egy tényészpróba és mi igazán tudjuk azt is, mi a majd három évszázados küldetése, a döntéshozók számára a szórakoztatóipar része, ahogy a mozik, színházak, múzeumok és sok minden más. Kiválóan megvan mindenki a lóverseny nélkül ma is. (Csak mi nem, ugye..)

A termelő ágazatoknak kell elsősorban a segítség, és a kormányoknak lesz most elég dolga, hogy a gazdaság mielőbb újrainduljon világszerte.

A legfőbb probléma szerintem az, hogy imádott sportágunk önmagát tette globálisan hatalmassá, ezáltal ennyire sebezhetővé. Már egy évtizede téma legalább, hogy nincs elegendő szakszemélyzet (lóápoló, munkalovas) Európában. Többször tettem fel a kérdést:

akkor minek ennyi ló, minek ennyi verseny?

A Racing Post szakírója, Neil Clark több mint egy évtizede, már 2009-ben azt nyilatkozta nekem, hogy Angliában túl sok a verseny, és túl sok a rossz verseny, amiben alig 1000 font az első díj. Mára ez végképp így van világszerte.

Kinek jó az, hogy ilyen sok a verseny?

A fogadóirodáknak! Akiknek minél több a futam, annál szélesebb a fogadási palettájuk, annál több pénzt tudnak beszedni a fogadóktól.

Nicolas Clement elmondta, hogy a francia lovak 40%-a a trénerek tulajdonában állnak.

Rendben, az ő döntésük, de akkor miféle segítséget várnak a kormánytól? Ki mondta, hogy tartsanak ennyi lovat? Ez megint egy NEM TERMELŐ magánvállalkozás, ami sajnálatosan nehézséggel küzd ebben a helyzetben, ahogy még másik tíz vagy százmillió ember is, aki szintén semmiféle segítségre nem számíthatnak a munkanélküli segélyen felül.

Nem feledjük persze, hogy a lóversenysport a vezető országban tízezreknek nyújt megélhetést és komoly gazdasági tényező, jelentős adóbefizető, de aligha lenne komoly gond a galloknál, ha a 249 pályájuk helyett 120-on folyna a versenyzés fele ennyi lóval. Maguk a trénerek is sokszor panaszkodtak már a feszített tempóra egyébként.

Mindenki előtt ismert, hogy a nagy országokban meetingeket rendeznek. A legismertebb talán a saratogai, nyári sorozat, vagy ugyanez Deauville-ban, de a pályákon kb. az év 10 hónapjában NINCSENEK versenyek. Kiszámolta egyszer is azt valaki, hogy megéri-e így (pusztán anyagi értelemben) fenntartani egy lóversenypályát? A tradíciót most hagyjuk!

A lóversenyzés tehát hatalmas, több százezer embert foglalkoztató iparág világszerte, azonban nem termelő tevékenység. Ahogy André Fabre is elmondta századrangú kérdés az ma, hogy mi lesz vele és a benne dolgozó emberekkel, amikor naponta tízezrek halnak meg és például New Yorkban pár hete még annyi volt a halott, hogy tömegsírokba temették őket, mint a háborúkban.

A lóverseny döntéshozóinak bizony magába kell szállniuk (minden országban) és elgondolkodni azon, hogy miféle változtatásra van szükség, mert, ahogy a tudósoktól hallani nem ez volt az utolsó vírustámadás bolygónkon, és ha csak azt nézzük, ahogy olvadnak a jéghegyek, egyre többször kerül(het)ünk majd ilyen helyzetbe.

Éljen a lóversenyzés! Már régóta ismert a bölcselet:  kevesebb néha több.

Update: a football bajnokság nem is folytatódhat csak a következő idénye szeptembertől, de a lóversenyzést május 11-től engedélyezi a francia kormány. (április 29 – szerda)

Kép: Horse Racing Planet