Íme az angol trénerlegenda portréja

A Thoroughbred Racing Commentary újságírója, Patrick Lawrence Gilligan tizenhat évig volt Sir Mark Prescott szomszédja. Fia, Jack is az ő istállójában, Heath House-ban volt lovastanuló, aki bár minden nap kimerülten tért haza, rengeteget tanult Anglia legrégebb óta aktív idomárától. A TRC sorain ő mutatta be mai főszereplőnket, valamint az interjúsorozatban korábban már látott öt kérdést is feltette neki.

Prescott istállójában minden úgy van, ahogy lennie kell. Heath House borostyánnal benőtt falai között a lovak számára épült fejlett létesítmények találkoznak a hagyománnyal, felszínességről szó sincs. Elmondása szerint Sir Marknak van telefonja – azonban senkinek nincs meg a száma.

Baroneti rangját 1965-ben örökölte meg, majd 1970-ben egy 18 hónapos kórházi kezelés (egy steeplechase versenyen leesett és eltörte a gerincét) után Newmarket valaha volt legfiatalabb trénerévé lépett elő mindössze 19 évesen.

Hosszú és tartalmas karrierje alatt Sherlock Holmes-i életstílust folytatott: ismert agglegény, bár gyakran élvezte a hölgyek társaságát, valamint imádta (imádja) a művészeteket és természetesen a lóversenyt. Számos elképesztő sikert és szériát akasztott le: 1980-ban egy szezon alatt 13 győzelemre készítette fel a kétéves Spindriftert, ami száz év után először sikerült valakinek, valamint tizenkét nap alatt hét versenyt nyert Masafival 2004-ben.

Nagy-Britannia legrégebbi munkában lévő trénere, öt évtizede része a newmarketi életnek, Sir Henry Cecil halála után pedig Newmarket, és igazából Anglia versenysportjának jelképe.

Ön szerint ki a legfontosabb személy a lóversenyzés történetében?
Henry John Rous admirális (1791-1877), egy nagyszerű brit verseny-adminisztrátor, aki kitalálta és tökéletesítette a korteher skálát, ami máig szinte változatlan, és amire világszerte kiírják a versenyeket.

Mi a kedvenc versenye és helyszíne?
A kedvenc versenyem a Melbourne Cup. A város atmoszférája a versenyt felvezető tíz napon teljesen egyedi.

A helyszín Epsom Racecourse. Bárki, aki még nem látogatta meg a Derby otthonát, másszon fel a nagy lelátó tetejére. A panoráma Surrey dombjaitól a csúcson át egészen a völgyig csodálatos.

Innen egyszerű látni, miért hívta Frederico Tesio a Derby-t egy telivér legnehezebb tesztjének a világon. A győztes lónak túl kell élnie a júniusi száraz talajt és Tesio idejében milliós tömeget is. Ki kell bírnia a felvonulást, a kikentrézést és a hosszú sétát a startig. Fel kell galoppozni a dombra, majd vissza le, miközben a változó ívű kanyarokkal is meg kell birkóznia.

Mi a legkedvesebb emléke a versenyzésben?
Az első győztesem lovaglása, a valaha volt első próbálkozásomra, tizenhat évesen Wincanton Racecourse-on szeptember 17-én, egy kétmérföldes gátversenyen. Az ember soha nem felejti el az első csókját. Bármennyi is követi, csak egy első van!

Ön szerint mi a legnagyobb kihívás, amivel a lóversenynek manapság szembe kell néznie?
Az állatok jóléte. Az egyre városiasabb világban egyre több és több ember hiszi azt, hogy az állatok az emberekhez hasonlóan gondolkodnak, és egyre kevesebb és kevesebb ember tanul eleget róluk és hogy hogyan gondolkodnak.

Ezáltal az adminisztrátorainknak is nehéz dolga van. A modern emberek ismerik a háziállatokat, elég természetműsort néznek, hogy felfogják a vadont, de nincs tapasztalatuk benne vagy nem értik a dolgozó állatokat, és ez jelenti nekünk a legnagyobb kihívást.

Ha egy dolgot megváltoztathatna a lóversenyzésben, mi lenne az?
Megpróbálnám biztosítani, hogy olyanok irányítsák a sportot, akik maguk is sportemberek és szeretik és ismerik az állatokat. A bürokratáknak is megvan a helyük, de nem kéne dominálniuk.

Képek: Racing Post