A legendák köztünk élnek. 

Kétszer nyert derbyt és nagydíjak sorában volt győztes idehaza, illetve külföldön egyaránt, így ismerjük meg kicsit közelebbről Simon Ferencet, aki a magyar lóversenyzés egyik legsikeresebb ma is élő alakja.

Racing Portal: Ferkó! 1960-ban, Imperiállal egy évben születtél, de mi az első élményed a lovakkal kapcsolatosan, hiszen a Szabolcs megyei Rozsályon születtél és ott gondolom nem volt belőlük hiány?
Simon Ferenc: Hát az biztos. A Tsz-ben volt belőlük jó néhány, elsősorban kocsis ló. Azokhoz jártam le. Hajtottam, lovagoltam őket, persze nekik megvolt a saját feladatuk, hiszen szántottak, boronáltak velük.

RP: Milyen gyermekkorod volt?
SF: Szeretetteljes családi hangulatban éltünk. Édesapám vasutas volt. Pesten dolgozott, csak hétvégénként járt haza, így főként édesanyám foglalkozott velünk. Istápolt bennünket, semmiben nem szenvedtünk hiányt, pedig a házat, az udvart és az állatokat is szinte egyedül végezte. Van egy hat évvel fiatalabb húgom. Volt, hogy iskola helyett inkább elmentem a lovakhoz.

RP: Rögtön érezted, hogy velük szeretnél foglalkozni egész életedben?
SF: Szerintem igen.

RP: Szakirányban ennek tanultál?
SF: Először Tatára jelentkeztem a lovasiskolába. Azonban a kevés jelentkező miatt abban az évben nem indítottak osztályt. Ajánlották, hogy mehetek halásznak vagy virágkötőnek. Mondanom sem kell, hogy eszem ágában sem volt virágkötést tanulni. Ferenczi Pálnak, akivel rokoni kapcsolatban álltunk, írtunk egy levelet és az ő segítségével jelentkeztem a Kerepesi út 9. szám alatt és rögtön fel is vettek.

RP: Farkas Tibor istállójában kezdted karriered, de első győzelmedre emlékszel még?
SF: Igen. 1975.10.05 X. futam. Cadet Hendikep – Renáta nevű ló Kiss Józsefnek.

RP: Bámulatos a memóriád, gratulálok. Ki volt az a zsoké, akit Te csodálattal figyeltél akkoriban?
SF: Benedik Dezső volt a mi istállólovasunk Farkas Tibornál. Akkoriban, ha jól emlékszem már kétszeres champion volt, így nekem házon belül volt példaképem az Ő személyében. Később jóbarátok is lettünk.

RP: Mikor szerződtél pontosan Németh Ildikó istállójába?
SF: Ha jól emlékszem 1987-ben. Ildi akkor lett idomár. Az előző évben, Jugoszláviában champion voltam. Szerettem volna visszamenni, de azért abban a rendszerben nem igazán lehetett ugrálni. Ildi azonban felkért zsokénak, így maradtam. Ismertük már egymást régóta. Fehér tanár úr mondta, hogy ha van egy ilyen ajánlatom szó sem lehet róla, hogy visszamenjek Jugoszláviába, irány a Németh istálló.

RP: 1983-ben nyerted az első kiemeltedet. Emlékszel még, hogy kivel?
SF: Szabad a gazda.

RP: Riverside – mai Kállai Pál emlékverseny. Ha már szóba került Pali neve. Talán Kovács Sanyi megjelenéséig Te voltál legnagyobb riválisa. Hogy emlékszel vissza csatározásaitokra?
SF: Valóban vele nyertem. Én akkor voltam éppen katona. Engem is meglepett.

Ami Palit illeti, Aperianovnál volt egy nagyon jó évem, és igaz, hogy nekünk is volt ugyan pár jó lovunk, bár a legjobb elpusztult, de Pali egy hatalmas nagy istállónak, a Kentaurs Farmnak lovagolt. Ő nyert mondjuk 100 versenyt, én 48-at vagy 42-őt, de nem éreztem ezt, hogy mi rivalizáltunk volna egymással. (98:44 a pontos számok – a szerk.)

Racing Portal: 1990-ben fél szezonra Ciprusra szerződtél. Kizárólag a honvágy miatt lett olyan rövid kitérő életedben ez a kaland?
Simon Ferenc: Már a szerződéskötéskor előre elhatároztam, hogy ha az lejár jövök azonnal haza. Már akkor is honvágyam volt.  Amikor ezt el is mondtam a trénernek, onnantól nem is kaptam jó sanszokat. Volt jó pár klasszis lovunk, de nem engem ültettek fel.

RP: Három éven belül kétszer nyertél derbyt, ami attól különleges, hogy ugyanazon futtatónak és trénernek. Ez meglehetősen ritkaságnak számít. Ezek pályafutásod csúcsai? (1994 Sir Khan, 1996 Pierro – Németh Ildikó, Mester János.)
SF: Akkor szinte minden összejött. Azokban az években klasszisok sorát lovagoltam. Valóban a két derby nevezhető a csúcsnak, hiszen Aperianov mesternél is sok nagyversenyt nyertem, pl. két Millenniumi Díjat, de ott a derbyt nem sikerült.

RP: Gazduram viszont nem veled nyert Osztrák Derbyt. Fájó pont ez még neked?
SF: Nagyon. Az én munkám volt a lóban. Több mint fél év munkája. Ősz végén, tél elején tértem haza Bécsből és csak én dolgoztam vele. Három héttel a Derby előtt vitték el tőlünk. Érzékeny téma ma is. Azért egy Osztrák Derbyt megnyerni…. (elérzékenyül – a szerk.)

RP: Ha már a szomorú dolgoknál vagyunk, mellette Lease Back nevezhető pályafutásod legtehetségesebb lovának?
SF: Szerintem igen.

RP: Igaz, hogy miatta utasítottál vissza egy németországi szerződést?
SF: Szó szerint. Egy 24 lovas istállóba hívtak első lovasnak. Megtudtam azonban, hogy Varga Zoli megy ki Amerikába és engem akarnak a helyére szerződtetni. Előtte voltam Cipruson, amiről az imént beszéltem és ott egy jó haverom, egy lovas srác, akinek volt rengeteg fotója, nála láttam Secretariatról egy képet. Mikor megláttam Lease Back-et, azt mondtam: tiszta apja. Ugyanúgy nézett ki. Azt gondoltam, egész biztosan kiváló lesz ő is. Nekem nagyon “bejött”.  Nagyon szerettem azt a lovat. Minden túlzás nélkül kijelenthetem, hogy miatta utasítottam vissza a németországi szerződést. Pokolian megviselt az elvesztése.

RP: A szívednek egyik legkedvesebb lovad, Áta viszont vigasztalhatott, mert egészen parádés két szezont (1991-92) zártatok…
SF: Először Bécsben találkoztam vele. Klimscha Tereza volt a trénere és (majdnem) elkésetek a versenyről. Már mindenki izgatottan várta a startot, amikor Nagy Tihamér odakentrézett vele a géphez. Úgy nyerte a versenyt, hogy életében még nem volt startgépben, Tihamér elhagyta a botját és a sisakját, és így is 3 vagy 4 hosszal könnyen nyert. Gondoltam magamban: ez egy kiváló ló. Következő évben, mikor Aperianov mesterhez kerültem mondják, hogy hoznak hozzánk két lovat, Átát és egy sárga mént, Matrix-ot. Hála istennek nálunk is hozta a formáját. (Millenniumi, Lovaregyleti, Gróf Széchenyi nagydíjakban győzött. – a szerk.)

RP: Aperianov Zakariás istállójába szerződni, akkoriban miden zsoké álma volt?
SF: Szerintem igen. Keddenként a nagyobb trénerek és lovasok (Alafi, Farkas, Ferenczi, Tóth Pali bácsi és még sokan mások) a Vígszínház utcájában lévő borozóba jártak. Gyerekként én is mindig odamentem és egy kóla mellett hallgatóztam, hogy a sikeres zsokék és trénerek miről beszélnek. Egyszer összeszedtem a bátorságom, elé álltam és azt mondtam neki: “Drága Mester! Kérem, csak egy évre vegyen fel engem állásba. Ha nem ad lovaglást, azt sem bánom, de szeretném látni a módszereit, mert ennyi nagyversenyt, ennyi derbyt nem lehet véletlenül nyerni.” Gondoltam hátha elleshetek Tőle valamit, amit én hasznosíthatok a későbbiekben. Amikor Varga Zoli Amerikába szerződött, akkor jött és mondta: “Na, elérkezett az egy év.” “Mester már megyek is.” – feleltem.

RP: Gondolom minden zsoké erről az állásról álmodott?
SF: Szerintem mindenki, aki élt és mozgott. De, hogy Ő engem választott, már az maga hatalmas megtiszteltetés volt.

RP: 1997-ben mikor Big Band megnyerte az Alagi Díjat, reálisan lehetett bízni az újabb derbysikerben?
SF: Igen, lehetett. Ő megnyerte a Háromévesesek Nagy Hendikepjét, majd a Zirci Díjban azt a Bridzset verte, aki később (1998-ban) megnyerte a Kincsem Díjat. Az Alagi Díjat könnyedén nyerte és derbyfavorittá lépett elő, de sajnos megsérült. Ugyanis a doppingvizsgálatnál nem akart pisilni, így egy szobába körbe-körbe járatták, forgatták és a lábtövéből lepattant egy porcdarab. Amikor mozgott, azaz terhelte a lábát, ez a levált polcdarab nyomta az ínakat, ínszalagot így ott sántított. A Derby reggelén már éreztem, hogy nyerni nem fog tudni, de döntőbe vártam. A víztoronynál Noska Józsi elindult a Cardinallal. Kovács Sanyi mellém ért Lógóssal, mikor én átszóltam neki: menjél, mert nem fogod utolérni. Miért te nem mész? – kérdezte Sanyi. Nem tudok, mert az én lovam sánta – feleltem. Noska haza is ért, így alakult ki a Cardinal-Lógós-Robinia sorrend, mi pedig ötödikek lettünk.

RP: Németországba ugyan nem kerültél ki, de Bécsben is nagyversenyeket, közte három Trial Stakes-t nyertél. Fel tudjuk idézni a legfontosabb győzelmeidet?
SF: Az évszámokat pontosan nem tudom, de Pretty Princ-cel (1999 – a szerk.), Gazdurammal (2002) és az utolsó Freudenau-i Trial Stakest Marconával (2004) nyertem. Emellett Chile-Preisben győztünk Andrásfival (1998), míg This Key Fits-szel pályarekordban nyertünk 1900 méterre (1999). Kulcskirálynő is ott kezdte a hároméves karrierjét, mellette Pierro is ott futott először. Volt egy olyan Osztrák Derby (1999), ahol én a Pretty Princ-et lovagoltam, igaz, hogy öt ló bukott, de a négy favorit célba ért. Ha jól emlékszem két francia és egy német ló (vagy fordítva) maradt állva. Ott harmadikok lettünk egy magyar tenyésztésű lóval, ami szerintem nagyon nagy dolog. Ráadásul Pat Eddery bukott előttünk egy hatalmasat és ugye bele kellett fognom az enyémbe, hogy átugorjuk a világsztárt, hogy neki semmi baja ne legyen.

Racing Portal: A Magyar Lóversenytörténelem 10. legtöbb nagydíjat nyerő lovasa vagy. Neved legendák társaságában szerepel és fog fennmaradni. Van, lehet egyáltalán a szívednek igazán kedves vagy kedvesebb ló, egy ilyen eredményes pályafutás után?
Simon Ferenc: Sok-sok kedves lovam volt.

RP: Ferkó!  Régi ismeretségünkre való hivatkozással bátorkodom feltenni egy elsőre talán furcsának tűnő kérdést.  A pár éven át tartó eszméletlen kakucsi tarolásban Te is jelentős szerepet vállaltál. Mint, az akkor már kétszeres derbynyerő lovas, hogy értékeled ezt az időszakot, azaz arra lennék kíváncsi, hogy ha van egy ekkora, soha azóta sem látott sikerkorszak, akkor az ember nem bánja, hogy zsokéként kissé háttérbe szorul?
SF: Semmi ilyesféle gondolat nem motoszkált bennem. Ahogy mondtad, valóban annyi jó ló állt ott akkoriban, hogy az a sorozat szerintem is megismételhetetlen lesz. Abszolút nem éreztem ezt visszalépésnek kétszeres derbynyerőként.

RP: Kiválóan emlékeztél az elsőre, de mikor lovagoltál utoljára versenyben?
SF: Pontosan nem tudom ezt megmondani. (2014 – a szerk.)

RP: Kovács Sándorral azóta is összefonódott a neved. Az a lovas, aki minden interjúban korai példaképeként említ téged, ma a főnököd. Nem egy furcsa helyzet ez?
SF: Szerintem nem. Ismerjük egymást, soha nem volt köztünk konfliktus. Ahogy tudunk segítünk egymásnak.

RP: Az elmúlt évtizedek legütősebb Batthyány-Hunyady Díja előtt beszélgetünk, amelyben olyan erős mezőny jött össze, hogy a szintén ma lefutásra kerülő Nemzeti/Hazafi Díjakat totálisan háttérbe szorítja. Hogy látod az esélyeket és főként a saját lovatok, Charlie Firpo esélyeit?
SF: Tavaly volt egy kisebb sérülése, akkor le lett állítva, most úgy néz ki, hogy rendben, sőt topformában van. Szerintem Magyarország legjobb lova.

RP: Nem Blazing Comet vagy Golden Sea az ország legjobb lova?
SF: Nem. Szerintem Charlie. Legrosszabb esetben második lesz, de ha minden klappol nyernie kell.

RP: Utolsó, a legfontosabb kérdés: Hogy vagy mostanság? A vírus elkerült?
SF: A vírus elkerült azzal nincs baj, csak mivel már minden csontom el volt törve, ezt érzem a reggel ötórai felkeléseknél. Az első oltáson vagyok túl, de a kártyám már megvan.

RP: Köszönjük, hogy rendelkezésünkre álltál és jó egészséget kívánunk!
SF: Én köszönöm a megkeresést és én is jó egészséget kívánok a Racing Portal minden olvasójának.

Derbygyőzelem Pierro-val

Simon Ferenc magyarországi nagydíjgyőzelmei:

Káposztásmegyeri Díj:

1989- Tartuffe

1991 – Gunner

Batthyány-Hunyady Díj:

2005 – Buzogány

Nemzeti Díj:

1990 – Teátrum

2005 – Sárkányfog

Hazafi Díj:

2005 – Estemona

Millenniumi Díj:

1991 – Lease Back

1992 – Áta

Alagi Díj:

1996 – Pierro

1997 – Big Band

Magyar Kancadíj:

1996 – Kulcskirálynő

2006 – Queen’s Night

Magyar Derby:

1994 – Sir Khan

1996 – Pierro

Kincsem Díj:

2000 – Ámor

Imperiál Díj:

1998 – Andrásfi

2004 – Buzogány

Kisbér Díj:

2000 – Water’s Edge

2006 – Írástudó

Kozma Ferenc emlékverseny:

2005 – Alexander

gróf Széchenyi István emlékverseny:

1991 – Áta

gróf Károlyi Gyula emlékverseny:

1994 – Delia’s Flower

1996 – Princess Angela

2005 – Búzamező

Szent László Díj:

1989 – Teátrum

2000 – Leylandi Ciprus

2006 – Viva

Kállai Pál emlékverseny – Budapesti Díj:

1983 – Riverside

Lovaregyleti díj:

1991 – Áta

2002 – Rézpatkó

Kétévesek Kritériuma:

2000 – Apple Bloome

2003 – Marcona

Mesterei: Farkas Tibor, Ertel Géza, Bayer András, Alafi László, Németh Ildikó, Aperianov Zakariás, Házi László, Mizsei József, Kovács Sándor és Szuna Szabolcs voltak.

Káprázatos pályafutása során 641 versenyt nyert, amivel ötödik az örökranglistán!

Simon Ferenc – Sereg András – 2021. május 9. – minden jog fenntarva!

Képek: Aperianov Pannika,  Horváth József hagyatéka. A nyitóképen: Aleman nyergében egy győzelem.