A kenguruk földjének versenyüzeme lényegesen szegényebb lett volna, ha anno a 16 éves Bart nem ment volna fejjel a falnak, és megfogadta volna az orvosa tanácsát: “Egyszerű, tartsd távol magad a lovaktól és a portól”. Nem tudta, hogy lehetetlent kért tőle: Bart az asztmával mit sem törődve visszatért apja, Jim istállójába, hogy megetesse a lovakat.

 

(T. J. Smith, Gai Waterhouse apja 279-et nyert). Számos elsőrangú sikerével kapcsolatban egyszer ezt nyilatkozta:

Ezzel a filozófiával összhangban, Cummings nem volt avval elégedett, hogy a déli államokban sikeres idomárként csak ül a babérjain, ezért 1975-ben a családjával együtt Sydney-be költözött, ahol létrehozta Leilani Lodge-ot Randwick mellett. Akkoriban sokan azt gondolták, hogy különösebb veszélyt nem jelent az ottani versenyüzem meghatározó alakjaira. Azóta tudjuk, hogy tévedtek. Bart ment, látott, és győzött!

Mi volt a titka? Kérdezték tőle sokan. A tréningezés módszere? “Egy jó ló meg fogja nyerni a versenyt, amire tudatosan készítetted.” – hangzott a válasz. Akkor talán a takarmányozásban rejlett? “Szeretek annyit adni a lovaknak, amennyit megesznek.”

Csodálatra méltó érzékkel válogatta ki az éves csikók közül a majdani nagydíj-nyerőket, ennek ellenére azt mondta: “Megpróbáltam kiküszöbölni azt a spekulatív oldalát a versenyzésnek, hogy a Gr1 nyerteseket már yearlingként kiválogassuk. Ha nem érték el azt a szintet, sok más lehetőség adódott a számukra.” – Ha viszont mégis felértek oda, legkevésbé az idomárjuk volt meglepve. 

Amikor 1965-ben megnyerte élete első Melbourne Cupját Light Fingersnek köszönhetően, akkor egy lélegzetelállító sikertörténet vette kezdetét. Még további 11 MC győzelem, a második és harmadik mindjárt zsinórban (1966-Galilee; 1967-Red Handed). A ’70-es évek fényesek voltak a legjelentősebb auszi verseny tekintetében: 1974/75-ben duplázót ünnepelhetett Think Big “személyében”, amit ’77-ben és ’79-ben Gold And Black és Hyperno elsőségei követtek. A következő trófeákra több mint egy évtizedet kellett várni, ám a ’90-es éveket mindjárt duplázással kezdte a Cups King, hiszen Kingston Rule 1990-es sikere után 1991-ben Let’s Elope volt a legjobb. ’96-ban Saintly, ’99-ben Rogan Josh szerzett örömöt Bartnak, míg élete utolsó Melbourne Cup serlegét Viewed hozta el neki 2008-ban.

Viewed győzött a Caulfield Cupban is – a Spring Racing Carnival másik csúcshendikepjében – amit korábban már hat alkalommal szállítottak Cummingsnak az általa idomított lovak. Közülük Galilee, és a csodakanca Let’s Elope volt egyben MC győztes is.

A Cox Plate-ben aratott sikereinek száma öt, Taj Rossi (1973), Saintly (1996) és Dane Ripper (1997) után a nagy So You Think kétszer is elsőként ért a célba (2009-2010).

De nemcsak a tavaszi nagydíjakban alkotott maradandót a mester. Victoria állam két nagy őszi versenyének a rekordját is ő tartja: Australian Cup (13x); Newmarket Handicap (8x).

Sydney egyik legjelentősebb futamának, a Golden Slippernek az első díja négyszer landolt az ő vitrinjében, egész

Sikert sikerre halmozott… és mindezek mellett megmaradt egy kedves, szerény embernek. Minden szakmabeli elismeréssel és tisztelettel beszélt róla mindig is. Úgy hisszük, a fentiekből egyértelműen kiderül, hogy mekkora veszteséget jelent Bart Cummings elvesztése nem csupán az ausztráloknak, de a szakma egészének a világon.

Nekünk is. Nyugodjék békében a “Kupák Királya”!