Miesque és Goldikova, a Breeders' Cup és az Arc - a francia legenda, Freddy Head hat évtizedes versenysportbeli pályafutásáról elmélkedik a TRC.

Miután átadta egy híres családi dinasztia gyeplőjét a következő generációnak, Freddy Head a Thoroughbred Racing Commentary-nak adott nagyinterjúban visszatekint tréneri és zsoké karrierjére.

Hat évtizeden keresztül a hideg hajnal előtt kelt fel, ezért az ember azt gondolta volna, hogy Freddy Head az első nyugdíjban töltött telén majd a napfényt keresi. Az egyik vonzó lehetőség az volt, hogy a család második otthonába, a Bahamákra vonul, hogy felmelegítse csontjait.

De a régi szokások nehezen kopnak el. A most 75 éves Head inkább Chantillyben telelt, ahol a hatvanas évek közepén, friss arcú tinédzser zsokéként került a mérlegelőbe, és ahol 25 évnyi trenírozás után tavaly végülis nyugdíjba vonult. A francia lóversenyzés királyi családjának sarja még egy ideig nem nyúlhat a pipához és a papucshoz.

Csak ezután fog elidőzni az eredményein, amelyek közül a legjelentősebbek az Egyesült Államokban bontakoztak ki. Miután két szakmában is felért a csúcsra, Head

2008-ban történelmet írt, amikor ő lett az első ember, aki egyszerre lovagolt és idomított győzteseket a Breeders' Cupon.

Egyelőre azonban Headet továbbra is a versenyzés és a tenyésztés kettős elfoglaltsága köti le. Mindez másodhivatásává vált, mióta dédapja, idősebb Willie Head több mint 150 évvel ezelőtt Angliából Franciaországba költözött.

A stafétabotot immár az ötödik generáció vette át, nevezetesen Freddy fia, a képen szereplő Christopher - aki első Gr1-es, azaz csúcskategóriás sikerét könyvelhette el, amikor Blue Rose Cen megnyerte a Prix Marcel Boussac-t –, és Christopher lánya, Victoria. Ők máris jelentős szereplők a sportban.

Christopher 2018-ban kezdett el lovakat trenírozni, amikor nagynénje, Criquette - Freddy nővére - mesés trénerkarrier után visszavonult. Victoria tavaly nyáron kezdett, ami egybeesett Freddy bejelentésével, hogy saját visszavonulása is küszöbön áll. A zökkenőmentes váltások gyakoriak a Head családban.

„Mindketten jól csinálják, és nagyon büszke vagyok rájuk” - mondja Head a gyerekeiről. „Christopher első Group 1-es győzelme tavaly októberben született meg, Victoria első sikere pedig március 1-jén. Fantasztikus látni, ahogy belevágtak és a saját útjukat járják.”

Olyannyira, hogy Head patriarchális ösztönei is működésbe léptek. Diszkrét távolságból figyeli a gyermekeit, éles szemmel lesi, hogyan csiszolják a lovakat. Ennek érdekében gyakran látogat ki reggelente a chantilly-i tréningpályára, bár tett néhány engedményt.

„Nem muszáj olyan korán kelnem reggel - nevet -, és nem kell folyton az órámra néznem. Délutánonként még mindig járok versenyekre - de csak akkor, ha jó az idő.”

A gyermekeinek is le kell majd tenniük az asztalra ezt-azt, hogy fenntartsák a családi becsületet. Freddy hatszor nyerte meg a Cravache d'Or-t, mint Franciaország bajnok zsokéja. Kétszer az 1000 Guineas és kétszer a 2000 Guineas brit versenyen kívül 28 francia klasszikus verseny és négy Prix de l'Arc de Triomphe győztesét lovagolta. Számos bajnokot ült, bár méltán dicsérte Miesque-ot, mint „talán a legjobbat”.

„Talán a legjobb”

A Franciaországban Francois Boutin által idomított Miesque egy megdönthetetlen telivér volt. Ő volt az, aki bemutatta Headet az amerikai versenyrajongóknak, amikor a zsoké 1987-ben és 1988-ban egymás után győzelemre kormányozta a Breeders' Cup Mile-on.

Miesque látványos volt az első versenyében, amikor a célegyenesre vezető kanyarban egy szűk résen keresztül tört ki, majd a Hollywood Park egyenesén robbantott, és ⅗ másodperccel megdöntötte a pályarekordot. Figyelemre méltó volt Head arcán az örömtől elragadtatott tekintet, amikor a célba ért.

„Miesque nagyon különleges kanca volt" - meséli Head, hangja egy oktávval lejjebb ereszkedik, ahogy Nurejev lányáról elmélkedik. "Fantasztikus gyorsasággal rendelkezett; egyszerűen nagyszerű versenyló volt. Kétévesen (Franciaországban), háromévesen és négyévesen (Európában és az Egyesült Államokban is) bajnok volt, de nehéz volt lovagolni. Erős tempóra volt szüksége, és amikor nem kapta meg, akkor egy brutális állat volt, aki keményen húzott.”

„Ezért voltam olyan boldog, hogy az Államokban versenyezhetett” - folytatja. „Tudtad, hogy lesz tempó, így jó korai pozícióba tudtad hozni, és természetesen fantasztikusan tudott fordulni. Európában néha túlságosan hátrébb kerültünk, mert nekem tartanom kellett őt, még akkor is, ha lassú volt a tempó.”

Mire Miesque 12 hónappal később rajthoz állt a következő próbálkozásra, már kilenc Gr1-es versenyt nyert. Ezúttal a hátsó sorban tanyázott, Head pedig messzebb tartotta a többiektől, hogy ne kerüljön bajba. A végeredmény nem is volt kétséges, amikor Head a célegyenes végén elindította társát, Miesque pedig négy hosszal elhúzott a Churchill Downs felázott gyepén. „Nagyon könnyű volt neki” - gondolkodott el Head. „Egy pillanatig sem volt gondja az egész körön.”

Miesque rekordja, mint a Breeders' Cup Mile első duplázója több mint 20 évig fennmaradt - egészen addig, amíg a félelmetes Goldikova meg nem nyerte harmadik Mile-ját 2010-ben, immáron mint Head trenírozottja. Az első két győzelem tolakodások után született Santa Anitában, míg a harmadik külső ívről, miután a 11-ből a 10-es bokszot húzta. Mindazonáltal a gyorsulás, amellyel öt lovat megelőzött a célegyenesben, Miesque-re emlékeztetett.

Goldikova, a rekorddöntő

„Goldikova abban hasonlított Miesque-re, hogy imádta, ahogyan az amerikai versenyeket futják” - emlékszik vissza Head. „Mindhárom győzelme különleges volt, de az elsőre emlékszik az ember a legjobban. Akkor elsöpörte a mezőnyt, és utána mindig magabiztosan mentünk.”

A futási stílusuktól eltekintve Head úgy emlékszik, hogy a két kanca azért sok dologban különbözött. „Miesque gyorsabb és erősebb volt” - állítja. „Jobban gyorsult, mint Goldikova, akinek egy kis időbe telt, mire elérte a csúcsát.”

Goldikova hatéves koráig edzésben maradt, míg 2011-ben zátonyra nem futott a negyedik egymást követő Breeders' Cup Mile diadalra tett kísérlete. Addigra azonban Goldikova már megadta magát a karámélet csábításának.

„Nem volt a legjobb formájában, de a Wertheimerek [tulajdonos-tenyésztők – TRC.] imádtak az Egyesült Államokba menni” - gondolkodik el Head. „Azt akarták, hogy még egyszer fusson, és elég jól futott, hogy a harmadik helyen végezzen, még ha a végére el is fáradt.”

Ennek ellenére Goldikova 14 Gr1-es győzelemmel a neve mellett - mindegyiket állandó lovasa, Olivier Peslier vezényletével - hangosan vonult vissza.

„Rendkívüli ló volt” - gondolkodik Head. „Soha nem volt fizikai problémája, még a legapróbb sem. Ez olyan ritka egy olyan ló esetében, amely hatéves koráig versenyez.”

„És azt kell mondanom, hogy Olivier Peslier gyönyörűen lovagolta Goldikovát” - folytatja Head. „Többször is ő jelentette a különbséget a győzelem és a vereség között. Elöl haldoklott, amikor megnyerte a Queen Anne Stakes-t, és Olivier csak kézzel és sarokkal tartotta őt mozgásban. Még az ostort sem mutatta meg neki, pedig a végén rendkívül szoros volt a verseny.” Jegyezzük fel, hogy csak egy nyakkal verte vissza Paco Boy-t abban a 2010-es Royal Ascot-i versenyben.

Holnap folytatjuk…

Az interjú és a cikkben szereplő információk forrása a Thoroughbred Racing Commentary.

Képek: Racing Post, TRC