Csütörtökön lovagolt utoljára versenyben korunk egyik legnagyobb zsokélengedája.

A legendás Olivier Peslier számára nem volt utolsó győztes lovaglás, azonban a közönség támogatását élvezve  akaszthatja szögre a nyergét.

Peslier két lovat kapott La Teste De Buch versenyprogramjában.  Nasser Al Shahania favoritként indult a Dormane Stakes-ben, de a második helyre kényszerült Muraad mögött. Utolsó lova Top Glory lett volna a záró Aquitaine Atlantique Handicapben, de amikor ez a ló nem indult, helyette Julian Resimont Mana Sis nevű lovára ugrott be. A kanca nem tudott mesébe illő győzelmet szerezni Peslier utolsó lovaglásán, és lemaradt, de a közönség pályafutásához méltó ünnepléssel fogadta a lovast, amikor a verseny után visszatért a paddockba.

„Rengeteg ember van ma itt, és rengeteg ajándékot, csizmát, sisakot, védőszemüveget és ostort írtam alá a szurkolóknak. Mindenki gratulált, néhányan szomorúak, de nagyon izgalmas látni a sok embert; számomra ez hála mindenkinek, amiért eljöttek” – mondta a Sky Sportsnak.

A visszavonulással kapcsolatos döntése mögött álló motivációról szólva Peslier hozzátette: „A súly miatt nagyon nehéz, amikor minden reggel felébredsz és négy fontot kell leadnod, ez nehéz, és szükségem van néhány igazán jó lóra, hogy ennek ellenére élvezni tudjam mindezt. Itt az ideje azonban, hogy azt mondjam, „állj’.”

A francia nagyágyú 1973-ban született, és eddigi életének középpontjában a lovak álltak. Első szezonjában már 46 győzelmet jegyzett 1991-ben, karrierjének bő három évtizedéről pedig csak szuperlatívuszokban lehet beszélni.

„Egy nagyon hosszú pályafutás után rengeteg sikert értem el. Több mint 3700 győztes és több mint 500 Group futamgyőzelemmel rendelkezem. Nyertem arabokkal és telivérekkel egyaránt, és 165 Group 1-es győzelmet értem el, szóval elképesztő, ha a karrieremet nézem.”

Emellett négyszer lett champion zsoké Franciaországban, és négyszer nyerte meg a Prix de l’Arc de Triomphe-ot is, Európa legnagyobb hosszútávú versenyét. Első sikerét az „Arc”-on 1996-ban aratta Helissio nyergében. Ez volt a kezdete egy hároméves sorozatnak: 1997-ben Peintre Celebre, egy évvel később pedig Sagamix is győzelmet aratott a legendás versenyen. Utolsó sikere Solemia nyergében volt 2012-ben.

„Emlékezzünk, 2012. október 7-én Solemia hátulról, alig hihető eredménnyel nyert Prix de l'Arc de Triomphe-t a japán Orfèvre ellen. Aznap Olivier Peslier volt az, aki a longchamp-i nehéz talajon egy precíz lovaglásnak köszönhetően megnyerte a nagy versenyt. Ez az a fajta bravúr, amely Olivier Peslier legendáját felépítette. A mayenne-i születésű versenyző a tiszta stílus tökéletes, - egyben a  francia stílusú versenylovaglás - megtestesítője volt lóháton.” – írja róla a Jour de Galop.

Az élő legenda 1993-ban tört be igazán a nagyok közé – ekkor nyerte első Gr1-jeit, nevezetesen a Prix Jean Prat-ot, a Prix de l’Opérát és a Prix Jean-Luc Lagardére-t. Először 1996-ban lett bajnok, amikor is 163 győztest lovagolt. A címet, vagy ahogy a franciák hívják, az Arany Ostort a következő szezonban is elnyerte, majd 1999-ben és 2000-ben is.

Nem árulunk el újat azzal, hogy annyi nagyágyút lovagolt, hogy alig győznénk összeszámlálni. Számos francia klasszikus győztesnek Peslier volt az állandó lovasa, köztük a már említett Peintre Celebre-nek, aki 1997-ben megnyerte a Prix du Jockey Club-ot (Francia Derby). Intello volt Peslier másik francia Derby-győztese, aki 2013-ban érte el ezt a bravúrt.

Peslier a világ élvonalbeli külföldi futamaira is beírta a nevét, például egy Epsom Derby győzelemmel High-Rise révén, 1998-ban. Emellett 2007-ben Cockney Rebel nyergében diadalmaskodott a 2000 Guineas-ban. A 2001-es Breeders' Cup Filly & Mare Turf győztese volt Banks Hill hátán, viszont különösen Japánban volt eredményes, ahol 2002-2004 között Symboli Kris S és Zenno Rob Roy révén is megnyerte a szintén Gr1-es Arima Kinen versenyt.

„A világon mindenhol nyertem, nagy sikereket és nagy pillanatokat éltem át. Sok jó emberrel találkoztam, és nagyon boldogan fejezhetem be pályafutásomat. Minden nagyversenyt megnyertem Angliában - az Epsom Derby-t, a King George-ot és [többször is - TDN] a Royal Ascoton. Japánban 12 Group 1-et nyertem, közte a Japan Cupot és az összes nagy versenyt ott is, valamint a Breeders' Cupot és a legfontosabb Derbyket Európában."

Viszont, ha választani kéne, mégis csak néhány ló áll igazán közel a szívéhez.

„A legkülönlegesebb lóval az első éveimben, huszonévesen találkoztam, Peintre Celebre-vel - ő igazán nagyszerű volt” - mondta. „Természetesen Goldikova is az, de Angliában mindenki ismeri High-Rise-t, Harbingert, hisz sok sikert értem el ott de Írországban és Japánban is. Ha két lovat kellene választanom, akkor Goldikova és Peintre Celebre lenne az.”

Utóbbiról ma már korábban is szóba került, de valószínűleg a képen látható Goldikovát sem kell senkinek bemutatni. A francia kanca számtalan kiemelkedő sikert aratott, de igazán azzal tette le a névjegyét, hogy zsinórban háromszor győzni tudott a Breeders’ Cup Mile-on.

Peslier elégedett azzal, amit bő harminc éves karrierje során elért. De úgy érzi, innen már csak lefele vezet az út – és még jó szájízzel szeretne elbúcsúzni, mielőtt ez bekövetkezne.

„Szóval most jött el az idő, jó formában vagyok, és minden rendben van. Szomorú, hogy meghoztam a döntést, de ma reggel hat lovat lovagoltam, holnap is fogok néhányat tréningben. A jövőben is biztosan lovagolni fogok még, mert mindenki szereti a lovakat, és én is a szenvedélyem miatt lovagolok” - mondta.

A jövőbeli terveiről így nyilatkozott: „Tartok egy kis szünetet, meglátogatok néhány barátot, és meglátjuk, mi történik a következő néhány hónapban. Egy nyaralás után szeptemberben új élet kezdődik, és azt hiszem, szükségem van egy kis időre, hogy lássam, mi fog történni a jövőben. Egy kis időt töltök a gyerekeimmel és élvezem az életet, aztán jöhet az új kihívás. Általában, amikor mondjuk Hongkongba és Angliába megyek, az munka miatt van, most elmehetek meglátogatni az ismerőseimet, és időt szakíthatok arra, hogy kiélvezzem az időt.”

Az is felvetődött, hogyha már egyszer itt mindent megnyert, teljes nyugdíj helyett tegye át máshova a székhelyét, ahogy tavaly jó barátja, Frankie Dettori is tette.

„Ezt a témát tavaly megvitattam Lanfrancóval. Akkor azt tanácsolta, hogy kövessem ugyanazt az utat, mint ő, és menjek az Egyesült Államokba. De ez lehetetlen volt! Lanfrancónak öt felnőtt gyermeke van. Mindannyian a saját életüket élik. Nekem öt lányom van, és az utolsó kettő még kicsi. Nem hagyhatom el őket, és nem mehetek a világ másik végére. Ennek ellenére csodálatos ötlet volt, és örülök, hogy sikerült neki. Amikor beszélgetek vele, mindig ugyanaz az érzés fog el: mégpedig az az érzés, hogy egy boldog és kiteljesedett barátot hallgatok. Most rajtam a sor, hogy megtaláljam a második karrieremet, és ugyanolyan jól érezzem magam, mint ő. Ha jó egészségben eljutok idáig még mindig megvan bennem a vágy..."

Mi szívből kívánjuk, hogy megtalálja, amit keres. Addig is köszönjük azt a rengeteg mindent, amit a sportágért tett. Au revoir, Monsieur!

A cikkben szereplő információk és interjúrészletek forrásai a Sky Sports, a Thourughbred Daily News és a Jour de Galop.

Képek: Racing Post, Equidia, Sporting Life