Egy élő legenda búcsúzik

Oldalunk hasábjain már röviden beszámoltunk a goodwoodi hétvége egyik legjelentősebb, és ugyanakkor legszívfacsaróbb eseményéről: Richard Hughest, napjaink lóversenyzésének korszakos alakját búcsúztatták a szakmabeliek könnyeket előcsalogató módon, hiszen szombaton láthattuk utoljára nyeregbe szállni. Szerkesztőségünk a következő írással kíván fejet hajtani nagyszerű zsoképályafutása előtt.

Az ír származású, 42 éves lovas már hétéves korában a versenyzésnek élt, póniversenyeken kezdte bontogatni a szárnyait. Tehetségének köszönhetően hamar vezetett az út felfelé, annak ellenére, hogy magassága miatt nem tekinthető kifejezetten ideális zsokéalkatnak. Ebből kifolyólag a kis súlyok lovaglását nehezen tudta vállalni. Amivel viszont kivívta magának az elismerést, és kitűnt a többiek közül, az a lovaglási stílusa volt. Nem volt durva kezű lovas, úgy tudott “kérni” a lovaktól, hogy nem volt szüksége keményen meglovagolni őket, érzékkel oldotta meg a legtöbb helyzetet.

Élete első győzelmét 1988-ban aratta, és elmondása szerint fiatal korában a nagy Lester Piggott volt a példaképe, még a szobája falát is kiplakátolta a zsokéfenomén turfokból kivágott képeivel. Lester volt az egyik oka, hogy ő maga is híres lovassá akart válni. És azzá is vált…

Ritkán kerül szóba, de nemcsak síkon versenyzett korábban, hanem ugróversenyekben is, többek között 1997-ben megnyerte az Irish Champion Hurdle versenyét Cockney Lad nyergében. 1994 óta lovagolt (kisebb megszakítással) Richard Hannon istállójában, akinek a lányát később el is vette. 2001 és 2007 között Khalid Abdullahnak lovagolt, de mint szabadúszó, többek között Mick Channonál is vállalt lovaglást. “Fantasztikus évek voltak, minden pillanatát élveztem.” – nyilatkozta karrierjének ezen szakaszáról. Az Abdullah-évek után visszatért Hannonhoz, és egészen visszavonulásáig a “családi vállalkozásban” tevékenykedett.

 Győzelem Oasis Dream nyergében, July Cup, 2003. Fotó: skysports.com

Idestova négy éve botrányba keveredett a frissen meghozott ostorhasználati szabálymódosítások miatt: azt mondta, addig nem lovagol, amíg nem változtatják meg a szabályokat, egész pontosan az ezek után kiszabható büntetések mértékét. Döntését parázs vita kísérte világszerte, ám a legtöbben vele értettek egyet. Valójában Hughes az új szabály életbe lépésének napján hatot sózott a finisben a harmadik helyen célba érő Swift Blade hátára. Mivel eggyel túllépte a megengedett mennyiséget, öt versenynap eltiltás várt volna rá. Igen ám, csak Hughesnak ez már a második eltiltása lett volna az elmúlt 12 hónapban, így büntetését megduplázták. Ő erre visszaadta a licenszét, és nem kívánt többé lovagolni e szabályok alatt.

Szerencsére az ügynek kedvező kimenetele lett, hiszen Hughes hamarosan visszatért a lovagláshoz. Nem is akárhogy szerepelt a következő évben, hiszen 2012 októbere óta már nem egyedül Frankie Dettori az, aki 7 versenyt nyert meg egy délután folyamán. Richard Hughes is véghezvitte ezt a földöntúli bravúrt, igaz ő egy 8 futamos versenynap 7 futamát nyerte meg Windsorban, azaz az egyikben “csak” harmadikként ért célba. Fantasztikus teljesítmény! Ebben az évben még (életében először) zsokéchampionná is avatták – mintha felszívta volna magát a 2011-es események után…

2013 is különleges évként íródott be pályafutásának krónikáskönyvébe. Ekkor nyerte meg élete első brit klasszikusát Sky Lantern partnereként az 1000 Guineas futamában. Rá egy hónapra jött a következő: az Oaks, Talent nyergében… és még erre is rátett! Újfent Sky Lantern hátán a Coronation Stakesben is megdicsőült a Royal Ascoton. Szezonzárásra pedig feltette a koronát azévi teljesítményére, ismét bajnok lett. Nem mellékesen 208 győzelmével megdöntötte Kieren Fallon 2003-as rekordját az egy szezonban aratott síkgyőzelmek számában. Hogyan máshogyan lehetne erről beszélni, ha nem szuperlatívuszokban?

Az “egyszer fent, egyszer lent” mondás már majdnem beigazolódni látszott tavaly, amikor is Hughes a szezon elejét sérülés miatt kihagyni kényszerült. De keményen küzdött, és nem adta fel, 2014-ben is ő lett a legjobb lovas! Ezt nyilatkozta a bajnokavatáskor: “Nagyon nehéz év volt, de ha meg akarsz nyerni egy bajnokságot, pontosan ezt kell tenned. Míg nem lovagolhattam, rájöttem, mennyire szeretem a munkámat. Inkább fáradozom és szenvedélyesen csinálom, mint azt nézzem, hogyan lovagolnak mások. Ez a siker nem csak egy emberé, nem csak az enyém, a családom is nagy erőfeszítéseket tett. A feleségem, az ügynököm, Tony Hind és a sógorom, Richard Hannon. Ha ő nem treníroz nyerőket, én nem tudom lovagolni azokat.” – tette hozzá. Ez volt mindig is az egyik leginkább nagyra becsült tulajdonsága: nem részegítették meg a sikerek, megmaradt szerénynek. Pedig senki nem vitatja, hogy élő legendaként tekintettek rá az emberek (annak ellenére is, hogy például derbyt sohasem sikerült nyernie).

A 2014-es bajnokavatáson. Fotó:irishtimes.com

2015-ben hasonlóan jól alakultak a dolgok, mint korábban, márciusra mégis megérett benne az elhatározás: 27 nyeregben töltött év után, augusztus első napján végleg a szegre akasztja a csizmát, és a továbbiakban trénerként folytatja a munkát. Az angol lóversenyzés korszakos egyéniségét igazán méltón búcsúztatták a prominensek szombaton Goodwoodban, hiszen Richard a nyitófutam előtt a kollégák sorfala és vastapsa közepette vonult be a jártatóba. Sajnos aznap győznie nem sikerült, de sokáig emlékezetes pályafutást hagyott maga mögött. “Sok lovas hozza meg a visszavonulás döntését a kórházi ágyán, hozzájuk képest én szerencsés vagyok, szimplán tényleg be akarom fejezni a lovaglást, és rögtön folytathatom a munkámat mint tréner. Igazán boldognak érzem magam.”- nyilatkozta Richard, akit a kollégái is nagyon szerettek és rendkívül tiszteltek. Mi pedig azért vagyunk boldogok mert láthattunk téged a nyeregben Richard.
Végezetül álljon itt egy kis összegzés a karrierjéről:

  • háromszoros zsokéchampion (2012, 2013, 2014)
  • 43 Gr1 győzelem, többek között: 1,000 Guineas, Cheveley Park Stakes, Coronation Stakes, Falmouth Stakes, Haydock Sprint Cup, July Cup, King’s Stand Stakes, Lockinge Stakes (2x), Nassau Stakes, Nunthorpe Stakes, Queen Anne Stakes (2x), St. James’s Palace Stakes, Sussex Stakes, Irish 2,000 Guineas, Matron Stakes, Epsom Oaks
  • 38 millió angol font pénznyeremény (csak összehasonlításként: ez 21 wimbledon győzelemmel ér fel)
  • legjelentősebb lovak: Canford Cliffs, Oasis Dream, Paco Boy, Sky Lantern, Olympic Glory, Toronado.

Szívből kívánjuk ennek a fantasztikus és kedves embernek – aki nem mellesleg kétgyermekes családapa, -hogy trénerként legalább olyan sikereket érjen el, mint tette azt az elmúlt időszakban zsokéként. (Erre egyébként már most fogadásokat kötnek, van fogadóiroda, ami 5 az 1-hez adja, hogy Hughes már jövőre Gr1 nyerő tréner lesz.) Még hallunk rólad, Richard!

Gyermekeivel. Fotó: sportinglife.com

Kiss Barbara

A bejegyzés trackback címe:

https://derby.blog.hu/api/trackback/id/tr3018504448

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása