Legendákat bemutató sorozatunk utolsó részéhez érkezik. 

A káprázatos telivérek és zsokék után következzenek a lósport főszereplői, a trénerek. Ki ne tudná, hogy a trénerfejedelem Andre Fabre a csúcstartó hét sikerrel. A mesterről egy szót sem vagyunk hajlandóak írni, hiszen annak ellenére, hogy főszerkesztőnk szerint Ő a lósport Mozart-ja, többször méltattuk már mesés pályafutását a Racing Portalon.

7 győzelme:

Trempolino (1987), Subotica (1992), Carnegie (1994), Peintre Celebre (1997), Sagamix (1998), Hurricane Run (2005), Rail Link (2006)

A 73 éves mester vélhetően csúcstartóként is fog nyugdíjba vonulni, hiszen a mögötte három győzelemmel lemaradva érkezik az a trió, akiket most röviden méltatni fogunk, és már egyikük sem szaporíthatja győzelmeinek számát.

A Breeders’ Cup ikonok bemutatásakor kétélűként írtam Freddy Head-ről és most ugyanezt írhatom Charles Semblat-ról, aki bizonyos értelemben a patinás futam legnagyobb ikonja. Háromszor vágtatott át a célon elsőként, mint zsoké, és négy lovát vezethette vissza győztesen, mint tréner, azaz nála is fennáll a „The Magnificent Seven”, és a mai napig

az egyetlen ember a földön, aki lovasként és trénerként is megnyerte az ARC-ot. 

Semblat a kétéves Djebel nyergében 1939-ben

Az 1897-ben született Semblat lovasként is káprázatos eredménysort produkált, hiszen a három Arc sikere mellett például hazája derbyjét is háromszor nyerte meg, de több mint 20 éves – hat bajnoki címet hozó – példátlan zsoképályafutását egy súlyos sérülésnek „köszönhetően” fejezte be (1944-ben). Trénerként azonban még feljebb szárnyalt. A teljesség igénye nélkül négy angol klasszikust, hat francia derbyt nyert lovaival, és 1951-ben Angliában is champion lett, úgy, hogy sosem járt ott.

Nézzük hét Arc nyerőjét:

Mon Talisman (1927), Pearl Cap (1931) , Motrico (1932-ben már hétéves volt!), Djebel (1942), Ardan (1944) , Caracalla (1946), és a 200 ezer néző előtt győző Coronation (1949).

Az 1908-ban született François Mathet szintén négy győzelmet jegyez, és nála érdekességként róható fel, hogy 33 év telt el az első és utolsó sikere között. Nem csak ez a tény támasztja alá, hogy a francia lóversenyzés legnagyobb alakjai közé sorolják. Szintén 1944-ben és ő is baleset miatt hagyta abba a „zsokéskodást” és lett megkerülhetetlen idomár. Kilenc alkalommal (!) nyert Grand Prix de Paris-t, hatszor Prix du Jockey Club-ot és a Prix de l’Arc de Triomphe után őket vezethette vissza nyerőként:

Tantième (1950, 1951), Sassafrás (1970), Akiyda (1982).

Alig három hónappal utolsó Arc győzelme után, 1983 januárjában hunyt el.

Aga Khan és Mathet

Utolsó főszereplőnk, a kiemelt képen látható Alec Head szintén érdekes eset. Egyrészről négy lovat vezetett vissza az évek során, mint tréner, de mint családfő számtalan sikerben érdekelt volt, elég csak a közelmúltból Tréve sikereire gondolni. Hogy miért? Erre a kérdésre itt kapnak választ.

A négy telivér:

Nuccio (1952), Saint Crespin (1959), Ivanjica (1976), Gold River (1981)

Három napon át bemutattuk a futam igazi ikonjait. Nincs más hátra, dőljenek hátra és élvezzék ezt a két napot, hiszen az összes nagy lóversenycsatorna közvetíti majd a párizsi eseményeket. Start szombaton 14 órakor.

Képek: twitter, Aga Khan Stud, Le Parisien