Hogy hogyan kapcsolódott ezer szállal Magnier-hez és a Coolmore-hoz Robert Sangster azt már olvashatták az első két részben. Most bemutatjuk Magnier társát és bizalmasát.

Robert Edmund Sangster 12 évvel idősebb John barátjánál, azaz 1936-ban született Liverpool-ban. Apja, Vernon alapította meg 1926-ban a Vernons Pools hálózatot, amelyek irodáiban találkoztak a futballrajongók. Ott elemezték az esélyeket és természeten fogadni is lehetett. Gyermekkorában leginkább a krikett kötötte le a figyelmét, de később nehézsúlyú ökölvívó bajnokságot is nyert Berlinben.

A katonaság után csatlakozott apja vállalkozásához és előbb ügyvezető lett, majd 1980-tól 1988-ig elnök. Később eladta a céget 90 millió fontért. Már itt kiütközött Sangster zsenialitása. Ellenlábasai szerint ugyanis az nem ért többet 20 milliónál, de Robert tudomást szerzett a The National Lottery közeljövőbeli indulásáról ezért időben lépett, és 100 millióért hirdette meg a vállalatot, amely az imént említett áron el is kelt. 

A lóversenypályára 1960-ban vetődött először útja és mondhatni: ez a sport szerelem volt számára első látásra. Már a menyasszonyának is egy lovat vásárolt esküvői ajándékként, amely később megnyerte a Liverpool Autumn Cup-ot. Első komolyabb nyerője  Brief Star volt, aki 1969-ben az Ayr Gold Cup-ban nem talált legyőzőre. A 200 hektáros birtoka Swettenham-ben, Cheshire megyében volt, és csak 1985-ben (6 millió fontért) vásárolta meg a híres Manton House-t Marlborough (Wiltshire) közelében.

1971 októberében jött létre az elkerülhetetlen nagy találkozás, amikor is Haydock Parkban bemutatták egymásnak Sangstert és Magnier-t.

Vincent O’Brien-nel együtt Tipperary megyében megvásárolták a Coolmore-t.

A terv az volt, hogy Sangster pénzén a Keeneland Sales árverésein megveszik a legjobb yearlingeket, amelyeket majd Európában az edzőzseni, O’Brien treníroz a Ballydoyle istállókban és így aratják le közösen a babérokat.

Elképzelésük bevált. 1977-ben így beszélt erről: „Néhány évvel ezelőtt jött egy ötlet, amely annyira egyszerű volt, hogy szinte meglepett mindenkit, hogy senki nem gondolt rá korábban. A tenyésztés viszont egy szigorúan kereskedelmi vállalkozás.”

1975-ben 1,8 millió dollárt fizettek több csikóért is, és köztük volt az a The Minstrel is, amely két évvel később megnyerte a futamok futamát. A trió, akik magukat csak ”A testvérek”-nek nevezték, egycsapásra a legnagyobbak közé került, csak éppen nem sokat találkozott. Robert ellen ugyanis adóügyi vizsgálat indult és a Man-szigetre költözött, egy 90 hektáros földi paradicsomba.

Ennek ellenére beindult a verkli. Sorra nyerték a nagyversenyeket, de kezdetben mégis értékesítették a lovakat a profit reményében. Pl. az imént említett The Minstrel-t 200 ezer dollárért vásárolták az USA-ban, majd derby-győztesként már 9 millióért „engedték visszatérni”. Ennél is nagyobb üzlet volt számukra Alleged, hiszen itt 175,000 és 16 millió szerepelt a főkönyvekben, azaz több mint kilencvenszeres (!) áron adták el az időközben Arc-ot nyert telivért.

A lovas történeteket és eredményeket reggelig lehetne folytatni, de mai írásunkban inkább Robert életét szeretnénk bemutatni Önöknek. Persze nem mehetünk el amellett, hogy

lovai 27 klasszikust és több mint 100 Gr1-es versenyt nyertek, ezzel Sangster kitörölhetetlen nyomot hagyott a lóverseny nagy enciklopédiájában.

És nem csak azért. A hetvenes években Magnier-val közösen dolgozták ki pl. az északi és a déli féltekék közötti fedezőmének „ingázását”, így könnyítve meg az ausztrál lóversenysport nemzetközi vérkeringésbe kapcsolását. “Kapott” is halála után egy emlékversenyt az ötödik kontinensen, de ezt sajnos mára átkeresztelték Ubet Classic-ra.

A Coolmore-tól függetlenül is teljes körű versenyző és tenyésztő birodalmat épített Angliában, Ausztráliában, Venezuelában, az Egyesült Államokban, Írországban, Franciaországban és Új-Zélandon. Olyan trénerek dolgoztak neki, mint Michael Dickinson,  Barry Hills, Peter Chapple-Hyam és John Gosden. Ötször volt a futtatók bajnoka Angliában.

Holnap folytatjuk Sangster élettörténetét.

Fotók: Bloodhorse, Racing Post