Folytatjuk Robert Sangster életének bemutatását.

Sangstert 1972-ben a Jockey Club tagjává választották, 1985-től pedig a Newmarket Thoroughbred Breeders igazgatója. 1987-ben Michael Smurfit-tel és (holnapi főszereplőnkkel) Vincent O’Brien-nel, megalapították a Classic Thoroughbreds társaságot, amelynek célja, hogy minél több „kisember” lehessen futtató.

A kilencvenes években Sangster – főként az arab pénzek döbbenetes mértékű beáramlása miatt – elkezdett „kivonulni” a nagy vásárlásokból. 1983-ban tapasztalta meg ezt először, amikor is Sheikh Mohammed bin Rashid Al Maktoum 10 millió dollárt fizetett Northern Dancer ivadék, Snaafi Dancer-ért, akire természetesen Sangster is pályázott.

Két évvel később partnereivel (pl. a görög hajómágnás Stavros S. Niarchos-szal) rögzítették a máig fennálló világrekordot – amikor 13,1 millió dollárt fizetek Seattle Dancer-ért.

Először úgy vélte jót tesz a lóversenyiparba beáramló arab pénz, de később megváltozott a véleménye. Ez a 13 millió dolláros vásárlás a katalizátora volt annak a találkozónak, amit Sheikh Mohammed-del folytattak. Megállapították: az általuk felsrófolt árak abszurdak és leállították a “számháborút”.

Sorra adta el tehát lovait és 1993-ban Coolmore-beli részesedését is, de zsenialitását ekkor is jelezte: Sadler’s Wells és Danehill tenyészjogait megtartotta. 

Élete utolsó éveiben egyre többet járt vissza Angliába és a versenypályákra. Sangster ünnepelt figura volt, a társasági élet örökös központja, akinek ascoti páholyába sikk volt meghívást nyerni. Imádta a pezsgőt, a golfot, a gyönyörű nőket és teljesen mindegy volt számára a sorrend, bár volt, hogy ezek közül többet is élvezett egyszerre.

A neki több mint 30 Group trófeát szerző Hills így beszélt erről:

„Mi ünnepeltük, amikor nyertünk, és általában ünnepeltük, amikor vesztettük. Természetesen az életemben ő volt a sport egyik legbefolyásosabb szereplője”

Háromszor nősült meg és ugyanennyiszer vált el. Christine Street-től négy, Susan Lilley-től két gyermeke született, míg Susan Peacock nem ajándékozta meg utóddal. 2004-ben Londonban hunyt el hasnyálmirigyrákban, azaz véget ért az életút, amely híres volt a tüzes magánéletéről és a ragyogó üzleti sikereiről is.

„A zöld, királyi kék és fehér verseny színei egyenlők voltak a siker színeivel, és azonnal felismerhetővé váltak a rajongók számára világszerte” – mondta a Racing Victoria elnöke, Graham Duff. John Howard miniszterelnök is részvétét fejezte ki halála után.

Vincent O’Brien: „Robert igazi látnok volt. Az amerikai csikók Európába hozatala a legfontosabb tényező volt az egész Ír galoppsport és a Coolmore történelmében.”

Lester Piggott, aki sok-sok Sangster nyertest lovagolt azt mondta: “Nagyon szomorú nap a mai és egyúttal egy korszak vége. Ismertem Robert-et a 60-as évek óta, nagyszerű napjaink és nagyszerű lovaink voltak. Kiváló barát és csodálatos ember volt.”

Sangster 30 éven át volt a világ egyik legsikeresebb futtatója és reméljük írásunkból kiderült, hogy az egyetemes lóversenysport egyik legnagyobb, leginnovatívabb alakja, az első, aki nemzetközi üzletté tette a lóversenyzést.

Holnap folytatjuk sorozatunkat a másik zseni, Vincent O’Brien bemutatásával.

Képek: ownerbreeder.co.uk, Daily Mail