Otthon tartották a világ legdrágább versenyét, a Saudi Cupot.

Meglepetésnek meglepetés, de távolról sem mondhatjuk, hogy ettől most megfordult volna a galoppvilág rendje, és heves matekozásba sem érdemes kezdeni, hogy mindez hogyan változtatja meg a közeljövőben rajtoló versenyek esélyeit.

Mióta életre hívták a Pegasus World Cupot, jó pár alkalommal felszólaltunk a tendencia ellen. Félreértés ne essék, attól, hogy egy verseny "mesterségesen" született meg és viszonylag hamar kapott Gr1-minősítést, nem feltétlenül jelenti azt, hogy túlárazott. Egy jól eltalált kiírással a magas díjazás csak növeli a futam vonzerejét és akár a Tenyésztők Kupájához hasonló színvonalú mezőny is összeverődhet.

Csakhogy a Pegasus esetében nem ez volt a helyzet, a Saudi Cup-nál pedig még annyira sem. A tízmillió dolláros fődíj valóban csábító, de még ez sem bizonyult elégnek, hogy erre akár csak kicsit is méltó névsor jöjjön össze.

Hogy is jöhetne?

Február van, a téli pihenő után a legtöbben még csak most térnek vissza a pályára. Ráadásul a homok borítás kizárólag a helyiek és az amerikaiak érdekeltségi köre, akik (mármint az amerikaiak) érthető módon nem túl motiváltak, hogy egy versenyért a fél világon át utaztassák lovaikat.

Az emberi oldalról pedig, a sejkek ilyen rendezvényekre verik a pénzt, amiről az is kérdéses, mennyire tisztán került hozzájuk a nem éppen a demokratikus jogok fellegváraként ismert Szaúd-Arábiában.

Na de hogy az eredményről is ejtsünk szót; nem egy húszmilliós, de valóban izgalmas befutót láthattunk. Country Grammert és Midnight Bourbont a hazai Emblem Road rohamozta meg, majd tisztes küzdelem után fél hossz előnnyel masírozott be a célba. Quality Road fia Riyadh-ban ugyan kiválóan szerepel, de talán nem meglepő, hogy ilyen szintű futamban még nem indult - voilá az első Gr1-trófea.

Amin ugyanakkor meglepődtünk, az a néhány ténylegesen nagy névnek számító vendég csúfos elvérzése. A címvédő, háromszoros Gr1-győztes Mishriff feltartva utolsó, a frissen derbynyerővé avanzsált Mandaloun 9., míg a Woodward-első Art Collector 12. helyre ért oda.

Ugyan Emblem Road brillírozásának köszönhetően a főfutam trófeáját otthon tartották, szakmai szemszögből a nap győztesei mégis a japánok voltak. És Christophe Lemaire, aki a nap hat Group besorolású futamából az első hármat zsinórban elhozta különböző, de egyaránt japán trénereknek. Szűk három órával később pedig a Riyadh Dirt Sprint tette fel a pontot az i-re, ezzel befejezve a mesternégyest.

Tekintve, hogy "csak" Gr3-as összecsapásokról beszélünk, a részletekbe nem mennénk bele, de a teljesség igényén azért felsorolnánk a pontos eredményeket.

Mit ne mondjunk, idén sem írt történelmet a Saudi Cup - de hogy pozitív szájízzel zárjuk, legalább összegyűltek páran a különböző kontinensek elitjéből. Reméljük, a Dubai World Cupon többen is tiszteletüket teszik és még a téli időszakban kaphatunk egy olyan nemzetközi szupernapot, amilyenek ezek a rendezvények egyelőre csak szeretnének lenni.

Képek: Racing Post